Istentisztelet 2020. augusztus 30-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Sám 12,13-25

Textus: 1Sám 12,20-21

 

Szeretett Testvérek!

 

Te, aki ott ülsz a padban, a széken. Meddig kell neked az Isten? Mire kell neked az Isten? Ebben a felmérésben lesz segítségedre az Úr, aki miatt, akinek a segítségével eljöttél a templomba.

Sámuel, Izráel utolsó bírája, vagyis: nem hatalmat gyakorló, hanem Istenre figyelő embere átadja a vezetést a királynak. Miféle királynak? Annak, akit a nép kért.

Miért is? Azért, hogy olyanok legyenek, mint a többi nép. Ez volt a kívánságuk. Legyünk olyanok, mint a többi nép! A környéken nem divat a láthatatlan Isten. Miért lógnánk ki a sorból? Sámuel, szeretünk téged, de eljárt az idő feletted, és az Isten vezetését elfogadó államforma felett. „Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!" (1Sám 8,5)

Sámuel kétségbeesik. Mi lesz itt? Mi lesz az Isten fennhatóságát, gondviselését, irányítását királyra felcserélő néppel? Szokása szerint odafordul az Úrhoz, aki megnyugtatja: „Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk." (1Sám 8,7)

Sámuelnek nincs választása. Az Istent kereső, Őt meg is hallgató, az Ő parancsának engedő ember nem tehet mást. Csak azt, amit az Úr mond. Akkor is, ha nem érti. Akkor is, ha olyat mond, aminek nem szívesen enged. Ilyen ember vagy?

Sámuel felsorolja, hogy mivel jár a királyválasztás. Mi lesz a politikai elit hatalomra jutásának a követelménye. A király majd bevezeti a sorkatonai szolgálatot. A földjei megművelésének kötelezettségét. A termény és az állatállomány tíz százalékának beszolgáltatását saját udvartartása, és az adminisztrációs tisztségviselők ellátásának biztosítására. Megszűnik a szabad állampolgársági státusz, a nép gyermekei a király szolgái lesznek. És ha ez még nem elég, - tolmácsolja Sámuel az Isten intését -: „Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr." (1Sám 8,18)

Nem fog válaszolni az Úr? Történt már veletek ilyen? Olyan, hogy nem válaszolt az Úr? Hm. Csak nem azért, mert a választott királyotokat, választott kiskirályotokat, a választott uracskátokat, Jézus helyetti példaképeteket, bálványozott embereteket szívesebben követtétek, mint a vasárnaponként 60 percre megtisztelt Urat?

Olyanok lettetek, mint a többiek? Immár nem Isten bíráskodik felettetek, hanem az általatok választott uralkodó? Hogy hívják?

Én tudom az enyém nevét. Azét, aki át akarja venni Isten helyét. Állandóan rá akar venni, hogy ne az Urat, hanem a józan paraszti eszemet, vagy a többség akaratát kövessem. Mint a többi nép. Mint a nem Isten által vezetett többség. Mint az elbutított, megfélemlített, megvesztegetett, önálló gondolkodásra képtelen, megzsarolt, béklyóikat feloldó szabadításra szoruló felebarátaim.

Tudom a nevét. Jézus Sátánnak nevezte. Vannak álnevei is. Pénz. Belátás. Kompromisszum. Nyájszellem. Változatlanság.

Az Isten helyetti királyságot megpályázó Sátán állandóan támad. Kitartóan. Nem múlik el nap, az ostroma nélkül. Ilyeneket mond: „Legyél olyan, mint a környezetedben élők, dolgozók, szavazók, szolgálók!" „Ha már ilyen maradi vagy, tartsd meg magadnak Istent, de ha olyat kér tőled, ami nem egyezik a többség akaratával, ne ugrálj!" „Simulj bele a konfrontációt kerülők, magukat 'békességet keresők'-nek nevezők mézes-mázos közegébe!" „Ne fáraszd magad a tanulással, a gondolkodással, az ellenvélemény meghallgatásával!" „Majd én, az Isten királyságát felváltó királyocska mindent elintézek helyetted!"

Sámuel ettől próbálta megóvni az addig Isten uralkodásának gondviselésébe beleszületett népet. Isten megengedte nekik azt, amitől nekünk is óvakodnunk kellene. Megengedte nekik, hogy a saját akaratuk valósuljon meg.

Meddig kellett Izráelnek Isten? Amíg meg nem irigyelték a környező népeket. Mire kellett nekik Isten? Arra, hogy segítsen, amikor ők kérik, de húzódjon hátra, amikor kényelmetlenné, ésszerűtlenné válik a követése. Meddig kell neked az Isten? Addig, amíg elfogynak a saját erőforrásaid? Amíg meg nem találod, és újra nem választod a saját istenecskédet? Amíg meg nem irigyled a divatos életformát?

Mire kell neked az Isten? Arra, hogy átvészeld a legnehezebbnek tartott időszakokat? Arra, hogy valamilyen szertartáson fényesebbé, vallásosabbá tegye az ünneplésedet, a gyászodat?

Megdöbbentő, hogy az Urat pótszernek fenntartó ember meddig tart igényt az Istenre. Az a fajta vallásos felebarátunk, aki hézagpótlóként tekint Reá. Amikor ismeretlen és megmagyarázhatatlan dolgok tűnnek fel az életében, akkor előhúzza Istent, és vele indokolja a történéseket. Mást mindent megmagyaráz. Azokat a betanult, beetetett szólamokat használja, amikről azt hiszi, hogy igazak. Amikről azt hiszi, hogy megegyeznek Isten akaratával. Ugye, nem te vagy az?...

A világban, de az egyházban is tömegével találni olyan buzgó lelkeket, akik nem tudnak mit kezdeni Isten kijelentésével.  Mit tesznek? Királyt választanak maguknak. Pártot, klubot, közösséget, vallási vezetőket. Szónokokat, tanítókat. Ettől a váltástól, amikor Isten helyett királyuk lesz, úgy érzik, hogy megerősödtek. Rátaláltak önmagukra. Szerepet kaptak az élettől.

Szegények fel is esküsznek az új vezetésre. Isten vezetésének pótszerére. És ahogy ezt megteszik, szolgává válnak. Köti őket a „szavuk", az „esküjük". E kötések miatt aztán, Izráel királyra vágyó népéhez hasonlóan: elbúcsúzhatnak a szabadságtól. Azt kell immár hinniük, amit választott királyuk ad a szájukba. Isten korlátlan szabadságot biztosító függetlenségét feladva önként a választott király jól megszervezett, áttörhetetlen korlátai közé terelik magukat.

Meddig kell neked Isten? Mire kell neked Isten? Arra, hogy tőle, hogy vele tanulj? Vagy elég neked a királlyá koronázott, mindent tudást hirdető, mindenre megoldást kínáló információs adatbázis?

Művelni akarod a szellemedet, vagy engeded, hogy megműveljék helyetted? Az Igéhez, a Bibliához, Jézushoz, a Szentlélekhez fordulsz-e először, vagy azokhoz, akik (ahányan vannak, annyiféleképpen) magyarázzák, „mire is gondolt az Úr; mit is értett ez alatt Jézus"?

A Sámuel beszédét hallgató nép egyre csendesebb lett. Sámuel elérkezettnek látta az időt arra, hogy bedobja érvelése leghatásosabb fordulatát: „Én az Úrhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az Úr szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak."

Minden úgy történik, ahogy Sámuel előre megjósolta időjárás-jelentésében. Mennydörgés kíséretében eső hull a földre, a népre.

Ennyire volt szükség a király-imádatban élő emberek elméjének rehabilitációjához. Megnyílik az értelmük, összerezzennek a félelemtől, majd kinyílik a szájuk is. Alkalmatlannak tartják magukat a könyörgésre. Érzékelik a lelki vészhelyzetet, ezért Sámuelhez fordulnak: „Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az Úrhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak."

Innen kezd felfelé ívelni az elbutított, Istent királyra cserélő emberek gyógyulási görbéje. Lehull a szemükről a hályog. Ez az egész király-választás már csak a csúcsa volt annak a vétkeket összehordó hiábavalóságnak, aminek ideje alatt gonoszságból építettek maguknak várat! A legjobb felbontásban vetítik ki bűnvallásukat: „minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak."

Már megfordíthatatlan a folyamat. Isten megbüntette őket kérésük teljesítésével. Saul király lett. Később újraválasztják. Tudjuk mi lett belőle. Hogyan vette le róla Isten a kezét. Megvonta tőle Szentlelkét. Ülhet a trónon egyedül. Isten nélkül trónolhat. Másra már nem jó.

A bűnvalló nép számára azonban megérkezik a feloldozás. Isten hűséges választottja, Sámuel bejelenti: „Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne tántorodjatok el az Úrtól, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szívetekből!"

Halljátok? Istent oly gyakran kiskirályokra felcserélő szegedi sorstársaim! Elkövettük a rosszat, de Isten nem tagadja meg a szövetségét!

Mérjük hát fel nekünk diktáló, választott kiskirályaink utasításait! Amíg Isten akaratát követik, engedelmeskedjünk nekik! De ha nem, ha akármi másra próbálnak rávenni; ha a nullával egyenlő a kínálatuk, azonnal emlékezzünk vissza életünk valódi Urának szent, Írásba vésett intelmére!

Akkor Sámuelen keresztül emelte fel védőpajzsát az Úr, azóta a Bibliából int minket. Bár nevetségesek voltunk, mert a rosszat választottuk és követtük, a bűnbocsánat kereszt alakú ernyője kibomlik felettünk és így dob mentőövet nekünk: „El ne tántorodjatok, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok."!

Nos: Meddig kell neked az Isten? Mire kell neked az Isten? Ugye, megértetted? Ébredéstől elalvásig, elalvástól ébredésig szükséged van rá. Mire? Miért? Hogy ne a környezetünkből kopírozott semmiket kövessük, hanem a királyok Királyát: az Úr Jézus Krisztust! Ámen