Istentisztelet 2020. május 21-én (Mennybemenetel)

 

(Dr. Kereskényi Sándor, interneten) - Mennybemenetel csütörtökén

 

ApCsel 1,4-11.14. és ApCsel 1,15-18. 21-22. 26.

 

Szeretett Testvérek!

 

Ígérjétek meg, hogy megteszitek azt, amit most kérek! Nyújtsa fel a kezét az, aki várta ezt az igehirdetést! ... Pont ennyire számítottam, amennyit most látok!... Az én mosolyom semmi ahhoz képest, amennyire a jó Isten örül nektek. Végigkövette a heti készülődéseteket. Ő az egyetlen, aki percről-percre vissza tudja idézni, mi történt veletek a legutóbbi és a mostani igehirdetés megtekintése óta.

Milyen izgalmas lenne visszanézni! Még akkor is, ha beszűkült az életterünk. Azért, mert kitágult a gondolatvilágunk. Annyi mindenre fogékonyak lettünk, ami felett két hónappal ezelőtt még könnyedén átsiklottunk! Más színű, más illatú, más zajokkal teli lett a világ.

Érdekes ez a köztes állapot. Két hónapja jók, de még ha nehezek, akkor is rendezettek, aránylag kiszámíthatóak voltak a napok, és várjuk, hogy... Mire is várunk? Arra, hogy ugyanolyan legyen az életünk, mint március 16-a előtt? Nem; az nem lenne jó, ha elfelejtenénk az áldásokat. Azokat, amik addig is kerülgettek minket, de gyorsan kiiktattuk őket a számba vehető lehetőségek közül.

Mik ezek az isteni ajánlatok? Amiket mostanában átéltünk. Megtanultunk. Újra tanultunk. Mondjuk: törődj többet a társaddal! Lehet, hogy te tudsz több eredményt, pénzt felmutatni, de Isten azt mondja: nélküle nem lett volna belőled az, akinek tartod magad. Az elmúlt hetekben rájöttél. Foglalkozz a gyerekeddel! Akkor is, ha kicsi, akkor is, ha már nem is emlékszel a 18. születésnapjára. Sokkal több kérdés van benne, mint amennyit feltesz neked. Kiderült március óta? Gondolj magadra! A jövődre. Úgysem tudod, meddig tart. Itt. Azért fontos az a másik, aminek nem itt lesznek a díszletei! Ha már hallgatod ezt a prédikációt, vedd újra komolyan, hogy arra a másik ÉLET-re megmentett Isten beszél hozzád!

Hozzád, aki... Hol is hagytuk abba az előbb? Igen! Hozzád, aki a köztes időben élsz. Jézus már elment; majdnem kétezer éve' és még nem jött vissza. De: annak is eljön az ideje! Ha hiszed, hogy ki Ő, ha hiszed, hogy a földön élt, és megtanította, megtette mindazt, amit a Bibliában olvasol, akkor az is benne van a hited egységcsomagjában, hogy: újra eljön.

Hallod? Új-ra el-jön! Ha ez nem él benned naponta, óránként elevenen, akkor teljesen mindegy, mit hiszel arról, amit a Bibliában találsz, amit a múlt héten hallottál tőlem, vagy bárkitől a megváltásról, a feltámadásról, a Krisztus-követésről.

Az apostolok elhitték. Elég mozgalmas éveken voltak túl. Azzal kezdődött, hogy Jézus kiválasztotta őket a hetvennél több tanítványai közül. Évekig figyelték mit mond, mit tesz a Mester. Negyven egynéhány nappal azelőtt felgyorsultak az események. Kegyetlen brutalitással, gyakorlatilag bizonyítékok nélkül keresztre feszítették az ő Urukat. Másfél nap múlva pedig eltűnt a sírjából. Aztán találkozott velük. Többször is. Húzta a hálót a hajójukban, beszélt hozzájuk, halat, meg minden mást evett velük. Megérinthették. Negyven napig hallgatták, kérdezték, kísérték. Úgy, mint régen.

Talán úgy, gondolták, hogy ez így is marad. De nem! A Feltámadás után negyven boldog, önfeledt nappal, Jézus érthetően elmagyarázta nekik mit csináljanak legközelebb, és életük hátra lévő részében. Többek között azt is hozzátette: „eljön hozzátok a Szentlélek" (ApCsel 1,8). Aztán felemelkedett, eltűnt egy felhő mögött, és... ők meg ott maradtak.

Életük legizgalmasabb hónapjai után: várakozniuk kellett. Nem tudták, meddig, mert Jézus erről nem tájékoztatta őket. A Mester eltűnése, a Mennybemenetel Napja (ezt ünnepeljük most), és Pünkösd között, amikor megérkezett Jézus és az Atya Lelke, a Szentlélek, (ez lesz 10 nap múlva), vagyis két izgalmas időszak között az apostolok és kísérőik: vártak.

Le kellett állniuk. Mielőtt, immár a Szentlélek erejével majd fel kell állniuk, és tanúskodniuk Jézusról. Faji és vallási tekintet nélkül minden népek között, meghatározatlan munkaterületen, pontosabban: a föld végső határáig. Tehát: mindenhol.

Leállás. Ezt éljük át. Mint a Jézus után bámuló apostolok. Leállás a - mindegyikünk esetében különböző intenzitású múltbéli szolgálat -, és majd a várakozás csendje utáni, még több erővel felruházott szolgálati napok és évek között.

Hogy állunk ezzel a, ha nem is teljes leállással, de újratervezett életformával? Az apostolok és az asszonyok sem maradtak tétlen, hiszen „egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban". Sőt! Kiírtak egy választást, pontosabban: sorsvetést! Júdás helyett Mátyás lett a tizenkettedik apostol.

Jézus húsvét utáni, pünkösd előtti mennybemenetelének, felhő mögötti eltűnésének esete ebben az idei, járványos, veszélyhelyzetes, bezárt tavaszon egészen kivételes gondolkodnivalót ad fejünkbe, és hívő testvéreinkkel folytatott társalgásainkba. Már, ha a templomon kívül is van ilyen társaságunk.

Gondolkodjunk el azon, beszélgessünk arról, hogy mire vártak a tanítványok?

Vártak a Szentlélekre. Vártak arra az erőre, amivel képesek lesznek az elképesztően nagy feladat beindítására: a szó szoros értelemben véve, határtalan távolságokba, ott ismeretlen emberek közé vinni az evangéliumot, vinni Jézust.

Várjunk csak! Ez kizárólag az apostolok feladata volt? Nem ezt kaptuk mi is? A mozgalmasabb szolgálati lehetőségek után, az erőgyűjtés idején, a következő forduló előtt: imádkozva várni?!

Gondolkodjunk, beszélgessünk arról, amiről talán még soha. Sem magunkban, sem a családban. Kezdd azzal: Keresztyén vagyok. Elhívást kaptam az örök életre. Ezért küld el Jézus.

Az apostolokat így küldte: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig." Az én Jeruzsálemem: Szeged. A tied is? Ha nem, helyettesítsd be magadban a megfelelő helyszínt! Az a hely, ahol ott a gyermeked szobája. A szomszédod, a rokonod lakása. Barátaid otthona, ismeretlenek üres, az én és a te bizonyságtételeid feltöltésére kész ideje.

Jézus aztán tágítja a kört: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában...".

Júdea az már egy országrész. Hol van a te Júdeád? Hová kell erőt kérned a várakozás idején? Hová utazol a legtöbbet Magyarországon, a Kárpát-medencében? Na, az a te Júdeád! Ott is Jézusról fogsz beszélni. Talán először. Talán másodjára, mert az elsőre nem is figyeltek. Ne törődj vele! Ha megértetted a Jézustól akkreditált küldetésedet, akkor épp' úgy, mint az apostolokhoz: „eljön hozzátok a Szentlélek". Vele pedig könnyű! Mi több: a Szentlélekkel felszabadítóan jókedvű dolog evangéliumot hirdetni. Nélküle nem is lenne szabad. Nélküle csak okoskodunk, és Istennel ijesztgetjük szegény felebarátainkat.

Jézus apostolai evangéliumot vittek, ami azt jelenti: jó hír. Emlékeztek, mennyit tervezgetjük, hogy' adjunk át egy jó hírt? Diákkorunkban: Hogy fogom majd megmondani, hogy ötöst kaptam! Szerelmesen: Hogy kérjem meg a kezét? - így a fiatalember. Mit válaszoljak neki? - így a lány. Munkahelyről hazafelé: Hogy meséljem el nekik, hogy a főnök előlépetett? Korosodó szüleink kapuja előtt: Hogy mondjam el apunak, anyunak, hogy megszületett az unokájuk? (És nem fiú...? És nem kislány...?) Klinikáról megérkezve: Hogy mondjam el, hogy negatív lett a leletem?

Hát ilyen szemforgató izgalommal és kézdörzsölgető örömmel készüljetek a várakozás heteiben a jó hír, az evangélium átadására! Micsoda izgalom a köztes időben! Jézus tanúiként kinek, milyen körülmények között, milyen hanghordozással, milyen tekintettel fogtok munkába állni?

Kérjünk a megérkezett erő-adagból, hiszen mi már abban a világban élünk, amely kitöltetett a Szentlélekkel!

A templom megnyitására, a járvány elmúltára várakozva pihenjetek, frissítsétek fel magatokat a szolgálat megkezdésére, folytatására. Kár lenne találgatni, miért van, miért volt ez az egész, de, szerintem az is benne van az isteni pakliban, hogy Jézus Szentlelke erőt akart vinni lelangyosodott, tébláboló keresztyénségünkbe!

És amikor majd visszatérnek a megnyugtató rutinnal követhető hétköznapok és vasárnapok? Nos, akkor majd, tanulva a várakozás idejének áldásaiból még inkább odafigyelünk a köztes időkre!

Mit akar velem az Isten életem két bekezdése között? Az előző bekezdés utolsó üteme, és a következő első ritmusa között? Mire hív Jézus két munkahely között? Az előbbi véget ért, az újat még nem kezdtem el. A kivárás ideje - meglátjátok -, majd üzenetekkel töltődik fel!

Mit csináljak a nyári szünetben? Az alsóbb és felsőbb osztály; az általános iskola és a középiskola; az érettségi és az egyetem megkezdése között? Mit akar Isten a szüleim elvesztése, és a gyerekem, az unokám érkezése között? Valamire készít, az biztos!

Mi a dolgunk Jézus, 2000 évvel ezelőtti mennyekbe menetele, és ki tudja mikori visszatérése között? Na, ez az igazi kérdésünk! Járvány előtt, vészhelyzetben, és mindenek feloldozása után.

Mi a dolgunk?

(1) A várakozás ideje nem egyenlő a tétlenséggel. Korlátok között is lehet mozogni. A várakozás a különösen aktív imádkozás, figyelés, megértés ideje. (2) A megértett feladathoz erő szükséges. Megvan, de el kell kérni. (3) Amikor nagy meglepetésünkre meg is kapjuk: engedelmeskedjünk! Ezt már most döntsük el! Az apostolok sem azért választottak új munkatársat, mert nem tudták mivel elütni az időt! Engedelmességükből fakadóan, előre kiválasztották szent kollégájukat.

Várakozzatok hát aktívan! Figyelj, imádkozz, kérj erőt, készülj az újabb tanúságtételre! Ámen