Istentisztelet 2021. november 28-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Advent I. vasárnapján

Lekció: Lk 1,26-31     Textus: Lk 1,28

 

Szeretett Testvérek!

 

Hallottatok már Zalaegerszegről? ... És Boncodföldéről? ... Érdekes, pedig ott van mellette. Ugye tudjátok, merre van Kassa? ... Akkor biztosan hallottatok már Kassabéláról is. ... Nem? Pedig ez a kis település majdnem összeépült Kassával. Tegyünk még egy próbát! Belgrád? A mi Nándorfehérvárunk? Megvan? Hát persze! No, és Sándoregyháza? .... Jól sejtitek! Ott fekszik Belgrád határában, mindjárt a Duna túloldalán.

Valami ilyen játékot űzhettek volna egymással azok a zsidók, akik Jézus születése előtt kilenc hónappal azt kérdezgették volna egymástól: Tudod, merre van Tibériás? Hogyne tudnám! Galilea fővárosa. Heródes Antipász legújabb beruházásából épült. Na és Názáret? Soha nem hallottam róla. Tényleg? Pedig ott van, Tibériástól 20-22 szombatnapi járóföldre (18 km.)!

Erre a jelentéktelen városkára esett Isten választása. Ott pedig arra az éppen felserdült, eladó sorba került lányra, aki a Mindenható kikutathatatlan akaratából egyedülálló küldetést kapott.

Nem készülhetett rá. Mint minden lánynak, mint minden fiatalnak, biztosan volt valami szerény jövőképe, reménysége, álma. Nem is alaptalanul, hiszen jegyben járt. Ez szép, de Gábriel angyal bejelentése keresztülhúzta Mária összes, szokásokra, hagyományokra alapozott kilátását.

Mert mit is lehet mondani Isten küldöttének tudósítására, mi szerint: „fogansz méhedben, és fiút szülsz"? Semmit. Gábriel angyallal, Isten futárával nem lehet vitatkozni. Ő azt kézbesítette, amit Isten már régen eldöntött. Mária pedig tudomásul veszi. Beszélgetésük végén mintegy átveszi a tértivevényes isteni küldeményt, és így írja alá: „történjék velem a te beszéded szerint!" (Lk 1,38)

Álljunk meg ennél az adventi történetnél, és keressük meg benne, mit küld nekünk Isten, Gábriel angyal és Mária találkozásán átszűrve, 2021. karácsonya előtt!

Mindenekelőtt ugyanazt a jó hírt, amit ott, akkor Názáretben hallhatott Mária. „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

Kivel? Velem? - kérdezed, kérdezem. Igen. Velem, veled, akit ide, maga elé hívott az Úr. Megkaptuk Isten kegyelmét, és mindjárt ott érezhetjük magunkat, a jelenlétében. A védelmében.

A kegyelem egyrészt felmentést jelent. A büntetés alól. Másrészt, Isten kegyelme: kiemelés. Kiemelés a várakozás közegéből, és azzal együtt beemelés az Isten végrehajtási tervébe.

Megszületünk. Ez már tennivalót ad egy, két, három, négy, és rövid idő elteltével még ki tudja hány embernek. Jó ideig, csecsemőként, mások gondoskodásától függő kisgyermekként, akaratlanul szolgáljuk Isten tökéletesen gördülő, sorban megvalósuló elképzeléseit. Mások időbeosztásában.

Aztán fokozatosan átállunk arra az életpályára, amelyen már nekünk kell határoznunk, cselekednünk. Kb. a tízes éveinktől kezdve. Elkezdjük befolyásolni nem csak a saját, hanem a velünk érintkezők gondolatait, érzéseit, következő lépéseit. Ebben az időszakban már várható, hogy Isten a kegyelmébe fogad, és közli magát velünk. Az akaratát. A személyünkkel megvalósítandó terveit. Azokat az elgondolásait, amik megvalósításáért életet adott nekünk.

Találkoztam már, és folyamatosan találkozom azokkal, akik olyan korukban kapják a kiemelő kegyelmet, a megszólítást, mint a názáreti szűz Mária. Tizenhárom-tizennégy, maximum tizenhat éves lehetett.

Találkoztam, találkozom azokkal, akik saját rohanásuk szünetében, húszas éveikben, később középkorúan, majd ősz fejjel kapják kézhez, szívhez Isten kegyelmét.

Mikor? Amikor megállnak. Amikor megébrednek. Miközben alszanak, álmodnak. Vagy még előtte, villanyt leoltva, alváshoz készülődve. Mindegy. Történjék bárhol, bármikor megragadják a láthatatlanságában, hallhatatlanságában is kétségtelen kijelentést: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Az Istennek dolga van veled! Eddig is volt, vigyázott rád eddig a napig, de ez most más lesz! El kell, igen: kell! - fogadnod valamit, ami része Isten hatalmas, beteljesedés felé tartó művének. Most következik a te részed!

Mária a méhébe fogadta Isten magzatát. Jézust. Ilyen soha nem volt az előtt. Nem is lesz. Kilenc hónapig hordta magában a testté vált Istent.

Ez egyszeri csoda volt.

De olyan küldetést sem kap senki más, ami téged érint. Csak téged.

Anyaként, vagy apaként gyermeket kaptál?  „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mert Istennek terve van azzal, akinek életet kell adnod. Akit fel kell nevelned. De terve volt azzal is, akit nem sikerült világra hozni. Mert az anyaméhben meghalt. És terve volt, van vele is, akit nem saját gyermekedként, de rád bízva neveltél, etettél, tanítottál, ápoltál.

Mit kapott a názáreti Mária az angyali bejelentéssel?

Aggodalmat. Miket gondolhatott! Megértettem, Isten engem választott, de Ő is tudja, hogy ebből mennyi bajom lesz! Áldott állapotban vagyok a nélkül, hogy férfit ismertem volna. (Testünk egymáshoz érintésével.) Még a jegyesemet, Józsefet sem. Ezt csak az Úr tudja, és én. Mi ketten. De más, ki hiszi el? József. Egyedül ő. Isten angyala Józsefet igen, de rajta kívül senki mást nem avatott be a szent titokba. Álmában szólt hozzá. Miért? Nem tudom. Talán éber állapotban nem viselte, nem hitte volna el, amikor „az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van." (Mt 1,20)

József számára is végéhez érkezett a várakozási idő. Addig is dolgozott, igaz emberként kereste és szerette Istent, de élete ki tudja hányadik évében kegyelmébe fogadta Isten. Vele volt, és vele maradt. Végig, a számára is kínos hónapokon keresztül, míg Mária kihordta a magzatot. Az Úr Józseffel volt, a Betlehembe vezető úton. Míg valami istállóban vackot készített vajúdó feleségének. Vele volt, mikor a gyermekmészárlás elől elrohantak Egyiptomba. A kegyelembe fogadott József a kegyelembe fogadott Mária társa lett.

Mit kapott még Mária? Az anyák, a szülés utáni gyengeségben tehetetlen anyák legnagyobb félelmét. Menni kell! Nincs idő a gyermekágyi láz megelőzésére, a pihenésre. Férje, József álmot látott. Megint angyal szólította, és ő egy percig sem tétlenkedett, „felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba."(Mt 2,14)

Mária vallási, politikai menekültként, egy pszichopata király pánikrohama miatt sivatagos utak kútjainál, oázisainál megállva szoptatta csecsemő gyermekét. Gyaloglás közben vagy szamárháton zötykölődve evett, szundikált. Egyiptomi határőrök vegzálása után férjével és gyerekével, hazájától több napi járóföldre talált viszonylagos békességet. Ő, a kegyelembe fogadott.

Hiszed-e, hogy kegyelembe fogadott vagy? Mint Mária és József.

Hiszed-e, hogy azért élsz még, mert az Istennek dolga van veled?

Hiszed-e, hogy 2021. adventjén nem az ünneplésé az első szó, hanem a figyelmedé: Mit akar tőlem az Isten?

Hiszed-e, hogy Isten kegyelmében élve sem menekülhetsz el a megpróbáltatások, a váratlanul előállt veszedelmek, a kimerültség, az aggodalmas órák, napok, évek elől? Mint Mária és József.

Hiszed-e, hogy bár nem kapsz mindenre magyarázatot, mert Istennek nem kötelessége beavatnia tervei részletébe, de ennek ellenére is kegyelembe fogadott, kiváltságos helyzetű ember vagy? Igen: mint Mária és József!

Ha erre az öt kérdésre felszabadult örömmel „igen"-t mondasz, irigylésre méltó ember vagy! Tudod miért? Mert megtaláltad a kiszámíthatatlannak tűnő jövő megoldási képletét. Mária és József nem mindennapi esetén keresztül rájöttél arra, mit jelent az, hogy az Úr a kegyelmébe fogadott.

Nem kevesebbet, mint azt, hogy részed van a Teremtettség egyetlen tökéletes végrehajtási tervének megvalósításában. És, miközben ezzel foglalatoskodsz, Isten vigyáz rád. Nem kerülheted el a kellemetlenségeket, nem kerülheted ki rosszindulatú ellenségeid pletykáit, nem kerülnek el a testi panaszok, de mindezeken túlsegít az Isten.

Miért? Mert ha elfogadod, és értetlenkedve is, de azt teszed, ami az Úr kegyelmébe fogadott, isteni célra kijelölt, arra kiválasztott ember dolga, akkor mindegy, mit tudnak rólad, mennyire, és mennyien ismernek, eleget tettél annak a szent küldetésnek, melyet születésed napjától utolsó szívdobbanásodig rád bízott az Isten!

Nem baj, ha nem tudtad, hol van Boncodfölde, Kassabéla és Sándoregyháza. (Most már tudod.) Nem baj, hogy több milliárd embernek sejtelme sincs arról, hogy egyáltalán létezik egy Szeged nevű város.

Ami számunkra fontos, az az, hogy Isten számon tart minket. A „minket" között pedig egyenként, mindegyikünket. Hogyne tenné, hisz egészen sajátos, páratlan, meg nem ismételhető küldetésünk van e világban. E városban. E gyülekezetben.

Figyelj, hogy mi az! Figyelj, mert, hogy itt voltál, Isten akaratát meghallani, az már azt jelenti, hogy választott vagy. Figyelj, „kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Ámen