Istentisztelet 2022. július 3-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Jel 2. fejezet 1.7.8.11.12.17. 18.26. versek, és 3. fejezet1.5.7.12.14.21. versek

Textus: Jel 3,22

Szeretett Testvérek!

A Jelenések könyve a Biblia egyik legnehezebb olvasmánya. Születése óta, tizenkilenc évszázad során annyiféle magyarázatot kapott, hogy alig lehet követni, rendszerbe foglalni, mi mindent tanítottak róla. Mit tegyünk vele? A jó református ember amikor elbizonytalanodik, odamenekül valamelyik mérvadó hithősünkhöz. Az vajon mihez kezdett a Jelenések könyvével? Majd ahhoz igazodunk! Mert hát hiába hangoztatjuk, hogy Sola Scriptura és Solus Christus, azért mi, a reformátusok, és a Reformáció sem szakított teljesen azzal, hogy bölcs emberek magyarázatát csaknem egyenértékűnek tartjuk a Biblia kijelentésével. Lásd: hitvédő könyvek, cikkek, előadások, érvelések során, ha összehasonlítjuk, mennyit idézünk a hitvallásainkból, és mennyit a Bibliából, bizony be kell húzni a nyakunkat.

Elszoktunk a Lélek bibliai vezetésétől. Könnyebb a hivatalos írások mögött megbújni, és azok fedezékéből tüzelni, gyakran így leplezve lelki önállótlanságunkat. Leplezzük azt, hogy van, hogy lenne fülünk meghallani, mit mond nekünk a Lélek, Isten Szentlelke, amikor megszólal a gyülekezetben. Amikor „kiszól" a Biblia sorai, betűi közül.

Reformátoraink, akik kétség kívül a Lélek vezetése alatt munkálkodtak, vajon mit kezdtek a Jelenések könyvének titkaival? Hogyan vélekedett róla Luther Márton? Azt vallotta, hogy a Jelenések könyve Krisztust sem nem tanítja, se nem vallja, és a Szentlélek nem inspirálta. Nyelünk egyet és valami menekülési útvonalat keresve kitaláljuk, hogy hát persze, hogy ezt mondta, hiszen Luther nem is volt református! Na, majd ők! A reformátoraink! Lássuk Zwingli Ulrikot! Idézem a zürichi reformátort: „Nem mutatunk érdeklődést a Jelenések iránt... nem bibliai írásról van itt szó." Később, néhány református tudós, kicsit óvatosabban, tudományosan fogalmazva annyit mondott róla, hogy jó, jó, helye van a Bibliában, de a Jelenések könyvét sem a szókincse, sem a szelleme után nem lehet János apostol írásának tekinteni. No és Kálvin János? Ő biztosan megmondta az igazat! Nem. Két másik újszövetségi könyvhez hasonlóan (János második és harmadik levele) nem fogott hozzá a Jelenések könyvének magyarázatához.

Akkor mit kezdjünk vele? Hallván nagy elődeinket, mondjak én is valamit? Azért állok itt a szószéken? Rendben. Nos, a könyv kétharmadát én sem értem. Ennek ellenére hiszem, hogy az a bizonyos János, aki a Jelenések könyve első fejezetben megnevezi magát, ugyanaz, aki 60-70 évvel korábban, otthagyva apja hajóját, testvérével együtt beállt Jézus mögé, és elindult vele. A keresztig kísérte. Ő az a János, aki tanúja volt Jézus csodatételeinek. Ő az a János, akit Jézus, két társával együtt behívott Jairus házába, hogy tanúi legyenek a zsinagógai elöljáró lánya feltámasztásának. Ő, a Jelenések könyvének írója az a János, aki ugyanazzal a két társával, Jakabbal és Péterrel jelen volt azon a hegyen, ahol Jézus Illéssel és Mózessel beszélgetett. Ő az a János, akire a kereszten függő Jézus rábízta az édesanyját. És ő az a János, aki a Feltámadás hajnalán bement az üres sírba, látott, és hitt!

Ő, János az az egyedüli ember, akinek a feltámadt Jézus Krisztus olyan dolgokat jelenített meg (ἀποκάλυψις ejtsd: apokalüpszisz), és írattatott meg vele, amik akkor is igazak, ha nem értjük őket. Ez a Jelenések könyve.  Én ma arra kaptam megbízást, hogy a könyv második és harmadik fejezetében található hét levélről szóljak. A hét város keresztyénjeinek címzett levél mindegyikének elején és végén olvasható üzenetekről. Nekünk, igen: nekünk, szóló üzenetek ezek! Nekünk, akik most itt, Szegeden, ebben a templomban, ebben a gyülekezetben beleolvasunk ezekbe a levelekbe.

Arra kérlek benneteket, hogy figyeljetek! Füleljetek! De ne arra, ami kijön a számból! Ne pusztán a hangképző szerveimen hallhatóvá váló szavakra. Arra figyeljetek, mit mond a Lélek, Isten Szentlelke a gyülekezetnek, és benne neked, és neked, és neked! Mindegyikőtöknek, akik a gyülekezet nem hivatalosan bejegyzett, hanem a Szentlélek hívásának engedelmeskedve ma délelőtt 10 órára összegyűjtött tagjaiként hallgatjátok az Igét!

„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!" Hétszer hangzik el ez a felszólítás! Egyszer-egyszer, mind a hét gyülekezetnek írt levél végén. Habár mindegyik város gyülekezete egészen egyedi vizsgálati eredményt, felszólítást, majd ígéretet kap, mégis, mindenkire érvényes, mind a hét figyelemfelkeltés: „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!" Nem ennek, vagy annak a gyülekezetnek, hanem a „gyülekezeteknek!"

Ha el merjük hinni, hogy ez a többes szám az akkor létező összes keresztyén közösséget megszólította; ha hisszük, hogy a Jelenések könyve Isten akaratára maradt benne a Szent Könyvek, a Szentírás, a Biblia gyűjteményében, akkor örülhetünk neki, hogy János apostol látomása reánk, a mi gyülekezetünkre is érvényes!

„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!" Az első évszázad végén már működő, és azóta alakult, élő gyülekezeteknek. „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a" szegedi, Honvéd-téri gyülekezetnek. És abban ma mindenkinek, aki engedi, hogy ne az emberi hang, ne a nyomtatott, felolvasott betű, hanem a Lélek, Isten Lelke szólítsa meg. Szóljon hozzá, szóljon hozzánk, a gyülekezethez, és szóljon benne hozzád, mind a hét levélből!

Vegyük sorra mindet! Röviden, de ahhoz elegendően, hogy felkeltse, és ébren tartsa az Istenre hangolt érdeklődésünket. Egészen annyira, hogy magunkkal visszük, magunkban hordozzuk, elővesszük, és hagyjuk, hogy az Isten lelke magyarázza meg, mi dolgunk velük. Mi dolgunk azzal, amihez halló, Lélek-halló fület ad nekünk Jézus.

Az első levél. „Tudom, hogy... terhet viseltél az én nevemért,... de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.". Hallod? Van benned szeretet, de nem olyan, mint az első. Szerezd vissza! Ha felülkerekedsz az Isten és társaid felé gyakorolt másodosztályú szereteten, akkor az vagy, akinek ezt ígéri az Úr: „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van."

A második levél. „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni." Lesznek kényelmetlenségeid azért mert; azért ha kiderül rólad, hogy elkötelezted maga Jézus mellett. Ha nem adod fel, nem kevesebb lesz a jutalmad, mint amit Jézus garantál: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

A harmadik levél. „egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok"... És következik egy felsorolás. Arról szól, hogy kit, kiket tűr meg maga mellett az, aki elvileg, hitéből fakadóan nem vállalna közösséget e bűnök elkövetőivel. Érdemes megszakítani velük a kapcsolatot? Igen, mert aki felmorzsolja ezeket az őt visszahúzó erőket, arról, annak azt mondja Jézus: „annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." Az valóban új életet kezdhet. Te vagy az? Te lehetsz az!

A negyedik levél. „Tudok... arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél." Jézus szemmel követi a lelki fejlődésed gyümölcseit. „De az a panaszom ellened, hogy eltűröd" - folytatja, és kiderül, hogy a lelki növekedés mellett azért jól megfér az engedékenység. Ha úgy tetszik: a „másság", a hazugság, az Isten igazsága kifordítása. Ez pedig megengedhetetlen azok között, akik életük minden területén Uruknak vallják Jézust. Az engedékenység, az „érzékenyítés" próbálkozásainak leküzdéséért hihetetlenül nagy felelősséget kap a ember. Maga Jézus állítja: „Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett". Akik Jézus szeretetből fakadó határozottságával indulnak neki a lélekmentésnek, azok egyre nagyobb és nagyobb területek igei meghódítására kapnak felhatalmazást és erőt.

Az ötödik levél. „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt." Röviden: teszed-e azt, és abból annyit, amennyi az élő, és nem a szokásokkal megelégedő hitéletedet igazolja? Erősíted-e azokat, kiknek az erősítésére téged választott ki az Úr? Azért kaptad őket. Azért a tieid. Ha legyőzöd a gátlásaidat, gyávaságodat, tiéd ez az ígéret is: „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt." Vallást tesz rólad Jézus! Az Atya Isten, az angyalok előtt rólad fog beszélni!

A hatodik levél. Dicséret. Egyenesen Jézustól. „Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában". Maradj hát állhatatos. Mert a kísértésekben való megtartatás mellé még hozzájárul egy ráadás ígéret: „Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké". Hihetetlenül szép. Hidd el! Az Isten mennyei templomában a helyed!

És végül a hetedik levél: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" Igyekezz, hogy langyos Krisztus-követésed miatt el ne vessen az Úr! Fogadd el a fenyítését, és térj vissza hozzá! Tudod, mi kapsz érte? „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján." Ráülhetsz Jézus trónjára! Semmi hitetés, semmi trükk; Jézus mondja.

Hát ennyi! Tovább fokozhatatlanul, ennyiben részesülnek azok, akik meg akarják hallani, mint mond Isten Lelke; LELKE a gyülekezetben, és a gyülekezetben a gyülekezet tagjának. Neked. Ámen.