Istentisztelet 2022. június 5-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Pünkösd I. nap délelőtt

 

Lekció: ApCsel 2,1-3;12.14.16-18.37-38

Textus: Jn 3,1-8

 

Szeretett Testvérek!

 

Milyen jól jön nekünk, hogy Jézus korában „Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere"! Sejtelmünk sincs róla, hogy miért kereste meg Jézust. Mielőtt rátérhetett volna látogatása céljára, Jézus félbeszakította. Nikodémus, a keleti udvariasság íratlan szabályait követve dicsérettel kezdte a mondanivalóját. Úgy beszélt, mint aki mások nevében is kifejezi az elismerését. Jézusról a legtöbbet mondta, amit emberről mondani lehet. Nikodémus elismerte, hogy Jézus Istentől jött tanító. Ezt bizonyítják a jelek, amiket tesz. Semmi kétség: vele van Isten.

Alig várjuk, hogy folytassa. Majd a bevezetője után biztos' kiderül, hogy mit akar. De Jézus megelőzi. Látja Nikodémus gondolatait, és a lényegre tér. Ennek a bátor farizeusnak kétségei vannak. Szeretné meglátni az Isten országát, de nem tudja, hogyan.

Mielőtt megfogalmazná a kérdését, Jézus már válaszol neki,. „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Kész. Ez a Jézus mindent tud. nem érdemes tovább udvariaskodni! Ha Jézus így, akkor ő, Nikodémus sem tehet mást. Felveszi a beszélgetés fonalát. Átfuttatja az agyán Jézus válaszát: Ahhoz, hogy meglássam Isten országát, újonnan kel születnem? Ilyet se' hallottam még! Mit tegyek? Lesz, ami lesz, visszakérdezek: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét?"

Jézus nagy türelemmel és szeretettel kiemeli Nikodémust a realitások gödréből. Egymondatos válaszában arra utal, hogy Isten országát senki sem érti meg, senki sem látja meg a reáltárgyak, a biológia, az embertan, de még a logika ismeretében sem. Isten országáig azok jutnak el, akik lemondanak a földi anyától való születés után megszerezhető ismeretek mindentudásának illúziójáról. Ahhoz, hogy bárki is belépjen az Isten országába, két, másik születésre van szükség. És „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."

Magam elé képzelem ezt a bölcs zsidót, Nikodémust, és Jézust. Éjjel, parázsló tűz mellett üldögélnek. Nikodémus a dicséret után csak kettőt kérdez, de Jézus minden kérdésére válaszol. A kimondatlanokra is.

Nikodémus, a neves köztisztviselő, azon gondolkodik, hogy mi lehet a különbség a testi és lelki születés között? Nem kell kérdeznie. Jézus felel a gondolatok kijelzőjén megjelenő értetlenségére: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az."

Hm! - gondolhatta Nikodémus. Sejtem, hogy több van itt előttem, mint amire gondoltam, de mégis, mi lehet az a Lélektől születés? Ezt nem értem. Jézus viszont szavak nélkül is érti Nikodémust. Kiolvasta a szeméből, kiolvasta a fejéből, lefordította az arcáról a könyörgést: Mondd tovább!

És Jézus már mondja is: „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." „Hogyne csodálkoznék"- moroghatta magában Nikodémus - „amikor fogalmam sincs róla, mit jelent Lélektől születni?" Jézus pedig megadja a magyarázatot: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."

A beszélgetés folytatódik. Izgalmas, olvassátok el otthon!

Mi most menjünk vissza addig, oda, ahol Nikodémus kezdte. Meg sem kérdezte, Jézus magától kitalálta, mire kíváncsi. Arra, amire mindnyájan kíváncsiak vagyunk, akik valamilyen szinten elkezdtünk érdeklődni Isten országáról. Milyen nagyszerű élmény lehet eljutni oda!

Testben már megszülettünk. De ha be akarunk menni az Isten országába, akkor szükségünk van a Lélektől is megszületni.

És már itt is vagyunk a pünkösdi Léleknél! Isten Szentlelkénél. Aki a világ teremtésekor (1Móz 1,2) lebegett a vizek fölött. Aki Jóbot alkotta (Jób 33,4). Aki a prófétákat vezérelte. (Ez 11,4) Akitől Jézus Krisztus fogant. (Lk 1,35) Aki bennünk lakik, és így a testünk az Ő, a Szentlélek temploma! (Rm 8,9; 1Kor 3,16)

Így van ez mindannyiunkkal, akik a Lélektől születtünk. Erre éreztek rá, ezt jelentette ki Ő, maga a Szentlélek a konfirmandusainknak.

Tegnap vizsgáztak. A presbitérium előtt bizonyságot tettek arról, amit meg lehet tanulni Isten dolgairól. Életünk végéig tanuljuk ezt a leckét. Utolsó lélegzetvételünkig ez a házi feladatunk.

Nem árt hát, ha gyakran átismételjük, tudatossá erősítjük magunkban, kicsoda az a Lélek, aki az első Pünkösdkor hatalmas szélzúgás kíséretében, lángnyelvekhez hasonló jelenségtől kísérve megérkezett a földre, és leszállt azokra, akik mindnyájan együtt voltak, és várták.

Hányan? A Júdás helyett Mátyással kiegészült tizenkét fős apostoli csapat? Lehet. Vagy többen? A Jézust követő asszonyok, anyja, Mária, és a testvérei is ott voltak? (ApCsel 1,14) Lehet. Vagy még többen? Az a százhúsz főnyi testvéri közösség, aki (ApCsel 1,15) részt vett az új apostol, Mátyás választásánál? Lehet.

Az a Lélek, Isten Szentlelke azóta is itt van a földön. Mit csinál? Amiről a legjobban észrevesszük: Ő segít imádkozni. Szükség van rá? Igen, Miért? „Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Rm 8,26)

Ez is a Lélektől, Tőle való születésünk része. Hagyjuk neki, hogy rendbe tegye a kéréseinket, és azok úgy, a Lélektől átfésülve kerüljenek az Atya színe elé. Őszintén. Sallangmentesen. Röviden. Ahogy Jézus tanította. (Mt 6,7)

Miről ismerhetjük még fel, hogy tényleg bennünk él? Arról, hogy Isten rajta keresztül „munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Fil 2,13) Magunktól is munkálkodunk. Vannak nekünk önálló szándékaink, amiknek a kivitelezésével magunkat bízzuk meg. Meg is van az eredményük. Vannak, akik irigyelnek érte. Csak ne lenne mellette az a rossz érzésünk! Az, amelyik azt sugallja, hogy valami nincs rendben. Megtapsolnak, ünnepelnek, elismernek, de Istennek nem tetszik. Mert Neki nem az volt velünk, veled, velem a szándéka. Nem azt tettük, nem az ő tetszésének megfelelően cselekedtünk.

Kedves konfirmandusaink! Azért lehettek ma itt, mert ebben a gyülekezetben, ennek a közösségnek első, néhány hónap híján hetvenöt évvel ezelőtti istentiszteletétől kezdve mindig voltak olyanok, akik komolyan vették konfirmációs fogadalmukat. Isten rendjét szerető rendszeres tagjai voltak az úrvacsorázó közösségnek, és ma is azok. Idejüket, pénzüket, könyörgéseiket áldozták, ajánlották fel arra, hogy mindig üljenek hívek e padokban. Rajtatok, és rajtunk áll, hogy Isten akaratából, kegyelméből, jóindulatából a ti gyermekeitek, unokáitok is itt állnak-e majd az Úr asztalánál, megvallják hitüket, és együtt veszik veletek a kenyeret és a bort.

A benneteket ide vezető, az előttetek járókat megtartó Szentlélek az, Aki amikor megszólít benneteket, leleplezi előttetek és a környezetetekben, hogy mi az oly sokat emlegetett és eltussolt bűn. Nem kel sokat cifrázni. A bűn az, a bűn ott üti fel a fejét, ahol nem hiszik el, hogy Jézusnak van igaza. (Jn 16,9) Minden ebből következik. A bűn minden következménye abból ered, hogy Jézus igazságán kívül mással érvelnek. Kérdezzétek meg azokat, akik szeretnek benneteket! Kérdezzétek őket, amíg van kit kérdezni arról, mit jelent Jézussal, és Jézus nélkül élni! A beszélgetések közben a Szentlélek Isten fogja még közelebb vezetni egymáshoz gondolataitokat, szíveteket, hálaadásotokat.

Tudjátok, mit tesz még veletek a Szentlélek Isten? Azt, amit mindazokkal, akik itt ülnek, és engednek Neki. Jézus mondta: „elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek." (Jn 16,13) Az embert egy idő után már nem érdeklik a hírek, az álhírek, az eszmék, a rábeszélések, az eredeti és azoknak ellentmondó bölcselkedések. Úgy vagyunk teremtve, hogy a teljes, az egyetlen igazságra vágyunk. A Szentlélek az, akinél megtaláljátok. Töltsetek Vele minél több időt. Azzal arányosan fogtok megérteni több, és még több összefüggést saját életetekben és a világban.

Tudjátok, milyenek lesztek Tőle? Tőle, a Szentlélektől? Olyanok, mint azok a felnőttek, akiket azért szerettek, mert még mielőtt hallottatok volna a Bibliáról, már felismertétek rajtuk, bennük azt, hogy a Szentlélek érlelte meg tulajdonságaikat, viselkedésüket. Jó velük lenni, mert édesek, mint a gyümölcsök. Nem csoda, hisz' a Szentlélek gyümölcseit termik.

Hogy mik azok?

Pál apostol felsorolta: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." Fel tudjátok sorolni a kilenc legkedvesebb gyümölcsöt, amit a legjobban szerettek? Nos, azokon kívül, legyenek ezek: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." Hogy ti is kedvesek legyetek Isten, és emberek előtt.

Szülessetek újjá a Lélektől, hogy - mint ahogyan szüleitek, keresztszüleitek, nagymamátok, nagyapátok, barátotok tette -, ti is Jézusig vezethessétek azokat, akiket rátok bízott az Úr! Ámen