Istentisztelet 2023. március 5-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Böjt II. vasárnapján

 

Lekció: Lk 20,27-40

Textus: Lk 20,34-36

Énekek: 136/1; 255/1-3; 370/1; 767/1 - új énekesk.; 753 - új énekesk.

 

Szeretett Testvérek!

 

Nem is olyan régen történt. Hitvalló presbiterünk mellett ültem. Nem mondtuk ki, mert mindketten tudtuk, hogy többé nem kel fel abból az ágyból. Napjai voltak hátra. Arról beszélt, hogy egész életében számokkal dolgozott, de a mérnöki észjárása képtelen felfogni az öröklétet. Mit lehet csinálni annyi ideig? - kérdezte. Kik lesznek ott? Elmosolyogta magát: Remélem nem úgy nézek majd ki, mint most. Kitekintett az ablakon, de láttam a szemén, hogy még az egeken is túllát. Megfogta a kezemet: De miért kérdezlek téged? Szerintem előbb megtudom, mint te, milyen lesz ott, a mennyben! És nevettünk.

Jézust azok a cádókiták - magyarosítva: szadduceusok kérdezték, akik nem hittek az aneszteziológiában - magyarul: a feltámadásban.

Különös szerzetek voltak ezek a szadduceusok. Szigorúan ragaszkodtak Mózes öt könyvéhez. Azon kívül mindent másodlagosnak tartottak, vagy elvetettek. Ezzel együtt azonban azt a megalkuvó politikai irányvonalat képviselték, ami szorosan összefonódott a római államhatalommal.

A szadduceusok, a számukra kellemetlenné vált Jézus félreállítása érdekében ideiglenes érdekvédelmi szövetséget kötöttek a farizeusokkal és az írástudókkal. Azon a napon is körülötte ólálkodtak, amikor Jézus a templomban tanított. Végighallgatták Jézus nekik, és cinkostársaiknak címzett, gonosz szőlőművesekről szóló példázatát. Végignézték a jelenetet, amikor az elöljárók kémei az adópénz-kérdésével próbáltak fogást találni Jézuson. Az sem sikerült. Most következtek ők, a szadduceusok!

Kitalálnak egy teljesen átlátszó, mondvacsinált történetet. Hivatkozási alapjuk Mózes törvénye, ami a gyermektelenül megözvegyült asszonyok helyzetéről rendelkezik. (5Móz 25,5-10) E szerint a megözvegyült asszonynak nem volt szabad újraházasodni azzal, aki nem tartozott a férje családjához. Sógorházasságra, elhunyt férje testvérével kötött házasságra kötelezték, és a születendő gyereknek az elhunyt férj nevét adták, mégpedig azért, „hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből.".

Számunkra idegennek, mondhatnám ijesztőnek tűnik ez a rendelkezés. Kötve hiszem, hogy Magyarországon, vagy a nyugati keresztyén kultúrában, akár az Ige szó szerinti értelmezését hirdető fundamentalista keresztyén közösségekben is elfogadnák ezt a gyakorlatot. Még akkor sem, ha a sógor nőtlen.

Mindegy, akkor ez volt a Törvény, és bizonyára be is tartották. Egy ilyen sógorházasság még rendben is van, de ahogy a szadduceusok megfejelték a témát, az már igazán hihetetlen. Ők hét testvérről, hét halálesetről, és az ehhez fűződő hat sógorházasságról fantáziáltak Jézus előtt. A végén bedobják a kérdést: „Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt?"

Meg is kapják a magukét. Jézus rájuk csavarja a hideg zuhanyt: „akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek."

Már-már megtapsolnánk e mestervágást, ha belénk nem hasítana Jézus válaszának mindenkori aktualitása. Mondjuk: a mai aktualitása.

Mert ugyan kit ne érdekelne, mi lesz a feltámadáskor? A halál, majd a feltámadás utáni élet iránti kíváncsiságunkat nem szűkítjük le a házasságra. Nagyon, de nagyon jó lenne tudni, milyen lesz az a romolhatatlan, feltámadt testünk! Aztán: Kik lesznek még ott? Felismerjük őket, akikkel itt találkoztunk? És közöttük lesznek a kis makacsok, a mereven tagadók, a lazán nevetők, akiknek a hitéért, az örök élet elfogadásának hitéért imádkozunk?

Jók ezek a kérdések. Jók, mert fontosak. A rájuk adott válaszok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy beállítsuk az itteni életünk minőségét. Mert bátorítanak, vigasztalnak, majd megnyugtatnak.

Aki tudja, mi lesz vele, belelát a jövőjébe, az nyugodtabban fogadja a jelenlegi helyzetét. Három éve már, hogy egészségi állapota miatt nem tud eljutni a templomba az a szép korban élő gyülekezeti tagunk, akinek nemrégiben vittem úrvacsorát. Én még nem hallottam panaszkodni. Most sem tette, de elmondta, mennyire megnyugodott, mert hallotta, hogy februárban dupla összegű nyugdíjat kap. Így aztán el tudja küldeni a templomba a perselypénzét (mert a nyugdíjbeosztásnál az az első!), ki tudja fizetni a számlahátralékait (mert az a második!), megveszi az összes gyógyszerét (mert eddig kettőt ott kellett hagyni a patikában!), és az előfizetéses ebéden kívül végre vesz magának narancsot (mert az már luxus!). Kicsit belelátott a (februári) jövőbe, és megnyugodott.

Ugye, így van? Ha tudjuk mi vár ránk, egészen más lesz a hangulatunk. Hideg napokon, az otthonunkhoz közeledve már nem is fázunk annyira, mint a piacon. Holnap jön a gázszerelő; azt az egy napot már ki lehet bírni főtt étel nélkül. Kiírták a szabadságunkat, mit számít az addig hátralévő öt hét! Lehet tervezni!

Igen, lehet tervezni! Ha nem csak a száddal vallod, hanem tényleg elhiszed, hogy kétség nélkül részed lesz abban a bajoktól és gondoktól mentes, szép és kiegyensúlyozott, a boldogság-fogalmaidnál sokkalta boldogabb életben, egészen más lesz végig hullámvasutazni ezeket a kiszámíthatatlan éveket, amikben itt van részünk.

De ne kerüljük ki a kérdést, ami igenis, azóta foglalkoztat minket, hogy nyeltünk egyet Jézus bejelentése után! Szóval: mi lesz az itt kötött házasságokkal az öröklétben? És a család, az ismerősök? Milyenek lesznek az itt felépített kapcsolataink?

Kezdjük azzal, hogy mi történik majd mi magunkkal?

Már látjuk a tükörben, és érezzük a lépcsőn, hogy a testünk elhasználódik. Aztán egy nap' fel is mondja a szolgálatot. Isten nyilvántartásában azonban tovább élsz. A léted, a lényeged, a nagyon is valóságos személyed, akit a lelked hordoz, tovább él. Ha a klinikailag megállapított földi lét végén, a halál pillanata előtt Jézus Krisztus megváltó kegyelmében, kereszthalálát megértő örömét elhívő ember voltál, akkor a lelked tovább él a Paradicsomban. Úgy, mint a Jézus jobbján hitét kilihegő elítélt, akinek, mielőtt eltörték volna a lábát, és keresztre vert karjai, rekeszizmai görcsbe merevedése miatt megfulladt volna, még Jézus ígérete csattant a dobhártyáján: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43) Aztán eltelik annyi idő annyi, amennyi, és elérkezik az Ítélet Napja. Akkor pedig Krisztus, ahogy megígérte, testben támaszt fel, vagyis az addig is élő lelked új, el nem nyűhető testbe öltözik. Onnantól kezdve nem lesz idő. Az öröklét attól örök, hogy nem osztható. Egyszerűen Isten jelenlétében fogunk örvendezni. Hogy hogyan, az legyen meglepetés! Olyan meglepetésekben lesz részünk, amiket e nyavalyás földi utánzatok között elképzelni sem tudunk.

Most jön a házasság kérdése! A házasságkötési fogadalom vége felé ezt mondjuk ki református templomainkban: „holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom." Van ilyesmi a polgári szertartásban is, de Isten színe, és a lelkész palástja előtt mi mást értünk ez alatt, mint a polgári törvénykönyv.

Mit? Azt, hogy Istennek célja van a házassággal. Két embert ebben a közösségben tanít meg arra, hogy mit jelent egymás támogatása. A másikért hordozott felelősség. Az „akkor is", az „annak ellenére is" szeretet gyakorlása. A házasság a megbocsátás, és a bocsánat elfogadásának edzőterme, aminek eredményét majd ki lehet vinni a nagyközönség elé. A házasság a bizalom, a hosszútűrés, a támogatás gyakorlóterme. A tréning időtartama: „holtomig, vagy holtáig."

Az öröklétben nincs házasság. Bármilyen szent és sérthetetlen a földön, itt véget is ér. Isten színe előtt már nem lesz szükségünk arra, hogy felkészüljünk a szeretet, a megbocsátás, a türelem, a hosszútűrés, és a többi, itt használatos meccsek lejátszására. A házasság földi intézmény.

Jézus örül a legjobban a házasságoknak, de szeretné megértetni velünk, hogy ne azon törjük a fejünket, hogy mi nem lesz az eljövendő világban, inkább annak örüljünk, hogy mik leszünk! Isten gyermekei. Gondtalanok. Kit érdekelt kisgyermekkorában a reuma, a munka leadási határideje, az infláció, vagy a temetési költségek? Angyalokhoz hasonló, bajokat nem ismerő, elégedett, boldog gyermek-lelkű feltámadottak leszünk.

Mert jól hallottátok: Jézus azt mondja, hogy a feltámadottak „az angyalokhoz lesznek hasonlók". El tudjátok képzelni rólam? ... Én sem, de elhiszem, mert Jézus szent Lelke elhitette velem. A részletek nem érdekelnek.

Az angyalokhoz hasonlók leszünk a testünkben. A lelkünk pedig, míg újra nem egyesül azzal az „angyalihoz" hasonlítható testtel, a Krisztustól kapott bűntelenségben várakozik a nagy napig. Megőrizve, tartósítva az egyéniségünket.

Én azt mondom hát, hogy fel fogjuk ismerni a szeretteinket, és ők is minket! Nem tudom miről. A hangjukról, mint az üres sírnál a feltámadott testű Jézussal találkozó asszonyok? A mozdulatukról ismerjük majd meg szeretteinket, mint az emmausi tanítványok, amikor a feltámadott testű Jézus megtörte a kenyeret? Mindegy. Ott leszünk. Együtt a Krisztus hitben meghalt ismerősökkel és még több ismeretlen testvérrel. Korlátlan lehetőségünk lesz arra, hogy megismerkedjünk velük. És megint egy nyelvet fogunk beszélni! A házasságot, a családot tartod a legszebb közösségnek? Ne félj, lesz közösség a mennyországban is! Ennél tökéletesebb, még tökéletesebb, mint itt volt! Tartsátok eszetekben a böjt idején! Ámen