Istentisztelet 2023.szeptember 24-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: ApCsel 10,1-8

Textus: ApCsel 10,9-16

Énekek: 343/1 ú. ék.; 65/1-3; 370/2; 256/6; 372/1.4.5.

 

Szeretett Testvérek!

 

Elég gyakran szóvá teszem itt, a templomban, hogy Isten azért szólít meg minket, hogy másképp menjünk el innen, mint ahogyan ide jöttünk. Változzunk meg! Igen, minden egyes alkalommal. Ő kész erre a beavatkozásra. De, vajon mi is? Lássuk, mire készült ma!

„Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni." - olvastam a Bibliából. Péter imádkozni akart. Arra készült, hogy megossza a gondolatait Istennel. Arra várt, hogy Isten válaszoljon neki. A ház, aminek felment a tetejére, egy Simon nevű tímáré volt. Ő hívta meg az otthonába. Mindjárt az után, hogy Péter visszahozott az életbe egy, már a ravatalán fekvő nőtanítványt: Tábitát.

Mindez egy Joppé, zsidó nyelven Jáfó nevű tengerparti városban történt. Péter, házigazdája szellős háztetején üldögélve bizonyára többször is végigjártatta tekintetét a Földközi-tenger tiszta, szép, mélykék vizén. Hajókat látott. A helyiek halászbárkáit, a hatalmat sugárzó római gályákat, a messzi földről érkező kereskedelmi hajókat.

Kereskedelem? Bizony - nyitotta ki népe történelmének láthatatlan lapjait Péter -, majd egy évezrede ide érkeztek a tíruszi hajók. Tele voltak cédrusfával. Salamon király rendelte őket a jeruzsálemi Templom díszítéséhez. Jáfó. Ötszáz esztendeje itt talált egy hajót Jónás próféta. Isten Ninivébe küldte, de Jónásnak esze ágában sem volt a pogányok közé menni az Úr üzenetével. Viharba keveredtek; Jónás három napot töltött egy cethal gyomrában, míg megértette, hogy ha az Úr őt választotta, akkor nincs mese! Megtérésre kell hívni a pogányokat.

Péter imádkozik, emlékezik. Lent a házban már készítik az ebédet. Hogy ébren volt-e, vagy sem, maga sem tudja, de hirtelen, mintha álmodna, kilépne magából, eksztázisba esik. A Bibliánk így fordítja: „révületbe esett", de ne ijedjünk meg, mi maradjunk csak nyugodtan az „eksztázis"-nál mert a Biblia nyelve is ezt használja: ἔκστασις. Ek, és sztaszisz, ami együtt azt jelenti: kimozdulás. Péter magán kívüli állapotba kerül.

Miért? Mert Isten csak úgy tudja megértetni vele a következő, neki szánt feladatot, hogy lenullázza minden addigi beidegződését, változtatásra képtelen gondolkodását.

Igen, Isten néha kénytelen kiütni az embert a betokosodott, isteni beavatkozást megérteni képtelen gondolkodásából. Így tett azokkal /ἔκστασις/, akik tanúi voltak annak, ahogy Jézus felkeltette Jairus halottnak hitt lányát (Mk 5,42). Ilyen ámulat / ἔκστασις/ fogta el azokat, akik látták, hogyan állt fel és ment haza az a meggyógyult béna ember, akit a barátai a megbontott háztetőn keresztül, ágyában engedtek le Jézus elé (Lk 5,26). Ki kellett lépniük megszokott gondolatkereteikből, hogy elfogadják, higgyék azt, amit még soha nem tapasztaltak.

És most Péteren a sor. Eksztatikus állapotba kerül. Ott a háztetőn, „látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre." Tele van állatokkal. Van ott minden! Négylábúak, csúszómászók, madarak. Valószínűleg úgy válogatva, hogy egyik sem felel meg azoknak az előírásoknak, amiket annak idején Isten adott Mózesnek és Áronnak a tiszta és tisztátalan, vagyis ehető és nem ehető állatok felsorolásakor. (3Móz 11)

Nem elég a zsidó ember számára visszataszító látvány. Ebben az eksztatikus állapotban Péter hangot is hall. Egyértelmű, hogy hozzá szól: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Micsoda? Meg kell fognia, le kell ölnie valamelyik tisztátalan állatot, és meg is kell ennie? Na, azt már nem!

Még mindig túl erős benne a régi, megváltoztathatatlannak tartott törvény és hagyománytisztelet. Tisztelettudóan, de határozottan rávágja hát: „Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant." Valójában egy kicsit erősebben fogalmaz. A lepedőféle vászonban hemzsegő állatokat közönségesnek, szennyesnek, gyalázatosnak, egyenesen istenkáromlónak tartja.

Lehet ezen változtatni? Valami készülőben lévő, magasabb rendű megbízás érdekében meg lehet győzni Pétert az ellenkezőjéről? Másképp fog lemenni a tetőről, mint ahogyan felment?

Lehet rajtad változtatni? Annak érdekében, hogy engedj Isten akaratának, engeded magad meggyőzni megdönthetetlennek tartott nézeteid ellenkezőjéről? Másképp fogsz elmenni innen, mint ahogyan ide jöttél?

Mert Isten ezt akarta elérni Péterrel. Isten ezt akarja elérni veled és velem is!        Ezért szólt a hang Péterhez másodjára: „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!" Mit jelent ez? Azt, hogy Istennek joga és szabadsága van arra, hogy változtasson. Azt, és azon, amit, és amin akar.

Péter, és te, és én mire kaptunk szabadságot? Arra, hogy ha Isten mondja, de csak akkor, ha Ő, akkor meggondolhassuk magunkat!

Meggondoljuk magunkat? Nem.

Túl önérzetesek vagyunk ahhoz, hogy bevalljuk: véleményünk, nézeteink, eszméink megavulhatnak, érvényüket veszíthetik. Mindjárt az után, hogy az Atya, Jézus, a Szentlélek Isten egy istentisztelet, egy újra olvasott bibliai szakasz során kijelenti, hogy: idáig tartott. Nem volt helytelen az, ahogyan megközelítetted a világ dolgait, de most változtatnod kell! Az alapokon semmit, de a módszeren sok mindent!

A történet folytatása az, hogy Péter lejön a tetőről, mert lent várnak rá. Egy pogányt, számára tisztátalan embert, ráadásul egy római légiós tisztet kell felkeresnie. Hol? A házában. Soha nem gondolta volna, hogy az Isten, a Szentlélek ilyet kér tőle! Tisztátalan embert felkeresni egy zsidó számára tisztátalan helyszínen? De a Lélek nem is kéri, hanem felszólítja Pétert. Még ott, a tetőn: „kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!"

És Péter indul. Lépeget lefelé, és eszébe jut, hogy Jézus azt mondta nekik: „tegyetek tanítvánnyá minden népet"! (Mt 28,19-20)

És eszébe jut a lepedőféle vászonban nyüzsgő állatok látomása. Az undor, amit irántuk érzett. És eszébe jut a szabadkozására adott válasz: „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!"

És Péter leér a háztetőről, és vendégül látja a római százados küldötteit. Másnap pedig elindul velük Cézáreába, a helytartó városába. Mert Péter már nem az volt, aki felment a tetőre. Isten megváltoztatta azokat a szokásait, azt a gondolkodását, mely ellene lett volna a Jézustól kapott parancs teljesítésének.  Makacssága nem engedte volna meg neki, hogy az evangélium hatókörét kitágítsa az egész világra, benne minden népre.

Tudsz-e váltani?

Meg tudsz-e szabadulni évek, évtizedek óta tartó nézeteidtől, annak érdekében, hogy Jézus elvégeztethesse veled azt, amire téged választott ki?

Meg tudsz-e bocsátani? Akkor is, ha egész bensőd azt mondja: Nem! Bocsánatot tudsz-e kérni? Akkor is, ha büszkeséged, önérzeted azt diktálja: Nem!

Mit hoztál ide, a templomba? Mennyi beidegződést, konok rátartiságot, változtathatatlannak tartott álláspontot húztál magad után, míg felértél a lépcsőkön?

Itt hagyod-e őket, ha a Szentlélek megérteti veled, hogy meg kell változnod?

Meg kell szólítanod őt, akihez úgy érzed, semmi közöd sincs!

Meg kell hívnod őt, akit eddig igyekeztél távol tartani magadtól és házad népétől.

Mint Péternek, el kell menned hozzá, akit eddig ellenségednek tartottál.

A világ keresztyénjei a Teremtés Hetét ünneplik. A sürgető szemléletmód-váltást sürgetik. Az istentisztelet utáni előadásban gondolom hallunk majd olyan dolgokról, melyekhez úgy érezzük, nem sok közünk van. Hogy szoktuk mondani? „Nem rajtam, és nem azon a néhány emberen múlik a Föld jövője, akik kicsit tudatosabban élnek, és még tudatosabban nem élnek úgy, mint akik úgy gondolják, semmi közük a teremtett világ jobbá tételéhez."

Ugye, a mai történet üzenetéből is megértettétek, mennyire hamis ez a hozzáállás? Ha Péter azt mondta volna, hogy van elég sok zsidó is ahhoz, hogy közöttük hirdesse Jézus evangéliumát, méltán igazat adtak volna neki.

Isten mégis megszólította a háztetőn, és kiküldte vele az evangéliumot a szélesebb világba.

Hisszük-e azt, hogy ma azért voltunk itt, mert Isten Szentlelkének mondanivalója volt hozzánk? Hozzád, hozzám.

Nos, hogy megyünk ma le a templom lépcsőin?

Engedünk Isten változtatni szándékozó akaratának abban, amiben most megszólított, vagy hajthatatlanok maradunk, és érinthetetlennek tartjuk a megbeszélésért kiáltó témát, a találkozás lehetőségét, a krisztusi szeretet kézbesítését?

Ti tudjátok...

Én is tudom.

Ámen