Istentisztelet 2024. augusztus 11-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Mt 13,1-8

Textus: Mt 13,18-23

Énekek: 90/1; 286/1-3.6.7.; 767/1 ú. ék.; 845 ú. ék.; 200

Szeretett Testvérek!

Leültök a Tisza-parton. A Laposon. Tőletek úgy harminc méterre, két ember a homokon hátradőlve beszélget. A folyón, egy csónakban, ugyanolyan távolságban két horgász megbeszéli a kapás esélyeit. Kit hallotok jobban? A parton heverészőket, vagy a csónakban ülőket? Igen, az utóbbiakat. Mert a víz kevésbé nyeli el a hangot, mint a parti föveny. A tömeg szorongatását is elkerülve, Jézus ezért beszélt a köréje gyűlt hallgatóihoz egy halászbárkából. Példázatokat mondott. Többet is. Mi most a magvető munkájával szemléltetett hasonlatot hallottuk Tőle. Igen, Tőle! Velünk, innen a szószékről csak felolvastatta, felhangosította azt, amit „a mennyek országának igéjének" nevez. Amióta írásba rögzítették Jézus hangját; mióta megengedte, hogy kis könyvecskék gyűjteményében, (görögül: Bibliában) is visszakereshető legyen az Ige, azóta aki innen hallja, ebből olvassa Jézus kijelentéseit, az Őt hallja. Ettől szent ez az Írás. Ezért nevezzük minden mástól megkülönböztetve: Szentírásnak.

Most tehát „a mennyek országának igéjét" hallottuk. A „mennyek országa" az a birodalom, az a közeg, az a nem fizikai, hanem szellemi, lelki állapot, amiben jelen van Isten. A mennyek országa ott van, ahol Ő megjelenik. Most például: itt. Itt van Jézus. Nem testben, hanem Szentlelke állapotában, de épp olyan valóságosan, mint egykor, amikor láthatták, érinthették is. Miért? Mert itt, most legalább ketten, vagy hárman, ha nem százan jöttünk össze azért, mert hittük, hogy Ő hívott. Hisszük, hogy nem egy sportesemény, nem egy ünnepség, hanem Jézus nevéért léptünk be ide, a templomba. Kikkel? A hasonló indíttatást kapott felebarátainkkal. Jézus pedig erre mondta: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20)

Itt van tehát az Úr Jézus, és hangzik az Igéje. Mi az az „Ige"? A már Homérosz óta is ismert szó: λόγος (ejtsd: logosz) szavakkal kifejezett mondanivalóra utal. A Biblia szóhasználatában Isten kijelentését, megkérdőjelezhetetlen akaratát, annak közlését jelenti. Gyakorlatilag azt, hogy amit Isten kigondolt, az úgy is lesz. Ez az Ige. Olyan kifejező a magyar „Ige" szó, hiszen pontosan erre utal: Amit Isten kigondolt, és amit kimond, az megtörténik. Hogy tanultuk az iskolában? Mit fejez ki az ige, mint szófaj? Cselekvést, történést, létezést, állapotot. Amikor Isten szól, már cselekszik is. Isten szava megmozdít. Itt a templomban például mindegy, hogy engedelmeskedsz annak, amit megszólaltat, vagy ellenállsz neki, akkor is elvégez benned valamit. Isten szól, és ettől valami megtörténik. Isten szól, és valami létrejön.

Nem, nem kanyarodtam el Jézus példázatától. Azon igyekszem, hogy a Szentléleknek engedelmeskedve megágyazzam bennetek, de magamban is az Ige befogadását. Menjünk oda a partra! Jézus elmondja, mi történik, amikor a magvető dolgozik. Akik a parton állva hallgatták, nem találtak benne semmi újat. Ők is úgy csinálták otthon, a földjeiken, ahogy Jézus elmondta. Egyik vállukon átvetették a gabonával teli, nyitott tarisznyát. Belemarkoltak, és tempósan lépegetve nagy ívben szétszórták a vetőmagot. Jutott mindenhová. Egyenletesen. Úgy, úgy, ahogy Jézus mondja! A föld széléhez közeledve néhány szem óhatatlanul kipergett a gyalogútra. Igen, vannak olyan helyek is, ahonnan nem tudták kiforgatni a nagyobb sziklákat, köveket. A széles mozdulattal hajított magvak közül óhatatlanul hullott azokra is. Tövises bokrok? Hát persze, hogy azokkal sem bajlódtak, ha itt-ott kinőttek a földből. Azok közé is elrepült néhány magvacska. Azért vigyáznak; a legtöbb a termőföldbe kerül. És igen, ahol tökéletes a talaj, ott egy magból akár százannyi magot hordozó kalász is kikerülhet. Nem panaszkodnak, a Mindenható jóvoltából a többi, árnyékos, vagy szárazabb földdarab is megtermi hatvanszorosát, de legalább harmincannyit, mint az az egyetlen kis elvetett mag. A városokból összegyűlt sokaság tagjai jó ideig forgathatták magukban Jézus tanítását. Vajon mire gondolhatott? Jézus ugyanis „Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról." Ők magyarázatot is kaptak. Márk és Lukács evangéliumában szintén elolvashatjuk a magvető példázatát. Ott Jézus azt is elmondja, hogy ki a magvető: „A magvető az igét veti." (Mk 4,14) Magvető tehát bárki, aki a mennyek országából szállított életforrásról ír, beszél. Nem csak a lelkész. Te is, amikor megosztod a gyermekeddel, az unokáddal, a barátoddal, a szüleiddel azt, amit már megértettél a Bibliából. Ami lassan, szépen változtat a gondolkodásodon, kifejezésmódodon. Megállít a lejtőn és elindít a keskeny úton.

Az osztásra, vetésre kerülő mag „az Isten igéje." A mennyei vetőmag első osztályú. Nincs benne hiba. Termőképessége viszont azon múlik, hogy milyen talajra hullik. A talaj mi vagyunk. És minden ember, aki a magvető hatáskörébe kerül. A mag, az egyenesen a mennyek országából érkező Ige talajt fog bennünk. Ez biztos. Mert elér a fülünkig. A talaj minősége viszont változó. Az Ige hangzik a rádióból, tévéből, közösségi oldalakon, fülhallgatókból, hangszórókból, szószékről.

Milyen talaj vagy? Olyan, mint én. Egyszer ilyen, máskor olyan. Összefésülöm a három evangéliumot, és elmondom, mikor, mi történik velünk, bennünk. Igét be nem fogadó „útfél" vagyok, amikor meghallom, de nem értem az Igét. Átsiklok felette. Abban a pillanatban jön a gonosz, a Sátán, az ördög, és a kikapálja az egyébként szívembe szánt magot. Köves talajhoz hasonló vagyok, amikor örömmel fogadom az Igét, de ha valami nyomorúság, üldözés, megpróbáltatás ér, elbukok, mert kiderül, hogy silány gyökereket eresztettem. Nem készítettem elő a talajt. Felszínesen, megszokásból olvastam a Bibliát, hallgattam a prédikációt. Ezek a rövid gyökerek nem tudnak megtartani. Félvállról vettem őket. A megpróbáltatások könnyedén kitépték belőlem. Nem emlékszem rájuk. Mert nem adtam nekik időt, hogy mély gyökereket ereszenek bennem. A meghallott mennyei vetés akkor sem életképes, ha tövisek között kapom az Igét. Mik a tövisek, amik rám nőnek, behálóznak és megfojtanak? Úgy mondja Jézus: „e világ gondja és a gazdagság csábítása", „vagy egyéb dolgok megkívánása", „az élet gondjai ...és élvezetei". Ezek megfojtják az Igét. És mikor vagyok, mikor vagyunk termő, jó földek? Ki az közülünk? Hát, „aki hallja és érti az igét, és termést hoz". Akik „befogadják" a mennyei, elvetett szállítmányt. Akik „igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." - írja az evangélium.

Itt, most, ezekben a percekben melyik talaj vagy? Útfél? Szilárd és kemény, aki visszahúzódik a csendbe? Fájdalomból, sértettségből emeltél maga köré barikádot? Vagy olyan kemény református vagy, akin nem talál bemeneti forrást Jézus szelídsége, jósága és szeretete? Az állandóan ésszerűséget kereső agyad nem engedi Jézushoz a bunker-keresztyénségedből szökni vágyó lelkedet? Útféli talaj vagy? Ez nem tetszik? Akarod érteni az Igét? Akkor tégy úgy, légy olyan, mint amikor erdőben, vízparton sétálsz! Megállsz, leülsz. Nem érteni akarod azt, ami körülvesz, de hallani, látni, érinteni, kóstolni, beszippantani. Mindent, ami körülvesz. Ennyit vár tőled Jézus, amikor az Igét veti körülötted. Szoktasd a szemed, a füled a nyugalomhoz, a befogadáshoz! Hosszan, lassan érzékelj!

Melyik talaj vagy most? Köves? Gyengék a gyökereid? Újra felületes tömegkeresztyén lettél? Ki sem nőttél belőle? Miből? Abból, hogy elhitették veled, elég neked annyi, amit mások sajátítottak el, és rád tukmálták. Lehet, hogy tetszetős volt. Talán meg is könnyezted. De Jézus nem azt várja tőled, hogy olyan légy, mint a másik keresztyén. Kell, hogy saját történeted legyen. Vele. A találkozásaitokról. Az önálló döntésedre kíváncsi. Te akarod követni, vagy azért álltál be a tömegbe, mert rábeszéltek? Van-e hit-gyökered? Akkor erős, ha a hited Benne, a téged megszólító Jézusban van. Akkor már nem vagy „köves" Krisztus-követő.

Milyen talaj vagy? Gazos, tüskés? Milyen a talajminőséged? Mik vesznek körül? Amik tetszetős, kívánatos, vonzó, hívogató megjelenésük ellenére is köréd tekerednek, és fojtogatnak? Most is érzed? Nem tudsz szabadulni ezektől a rossz gondolatoktól? Mik azok? A gáncsoskodás és irigység folyondárjai? A keserűség? A posványos lelki igénytelenség, amibe - azon kaptad magad - te magad is egyre mélyebbre süppedsz? Mi fojtogat? Az, amiről Jézus beszél: „e világ gondja"? A „gazdagság csábítása"? Vagy „egyéb dolgok megkívánása", „az élet ... élvezetei"?

Mi nem engedi azt, hogy átadd magad Isten Igéjének? Mi tart csak a templom előteréig, a buszmegállóig, az autód ajtajának nyitásáig? Talán ma sorra veszed. És megküzdesz velük. És legyőzöd őket. És nem maradsz tövises, fojtogatott keresztyén.

Nem maradsz egyik sem!

Sem útféli, sem gyökértelen köves, sem tövisek között fulladozó. Mert volt már olyan, nem is egyszer, nem is százszor, de többször, hogy te voltál a jó, te vagy a jó, a hallott Igét befogadó termékeny talaj. Meghallottad Isten Igéjét, és megértetted: neked szólt.

Megőrizted. Kikelt, szárba szökkent, és termést hozott. Egyik harmincannyit, a másik hatvan és százannyit. Egyetlen magvetés harminc, és hatvan, és száz ember számára adott áldást. Lehet, hogy nem tudod, kik azok, de ők miattad áldják Istent!

Mert ha az Igét, Jézust, az Ő Lelkét befogadtad, akkor az örömet fogadtad be. Az élet-változtató, a hangulatváltó örömhírt. Az örök életre vezető evangéliumot.

Nem amit a betűk sorából olvastál, hanem amit a benned élő Jézus adott a szádba, írt az arcodra, küldött el a lábaiddal, adott át a kezeiddel.

Magvető lettél! Magvetők vagytok! Szórjátok a világba mindazt, amit Jézustól kaptatok, hogy életük legyen nekik is, akik az útfélen, a köves helyeken, a tövisek között várják, hogy kiszabaduljanak! Ámen.