Istentisztelet 2024. december 1-jén

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Móz 3,1-15   Textus: 1Tim 1,15-16

Énekek: 80/1, 312, 379/1 ú. ék., 376/1 ú. ék., 771/1-3 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Még 24 nap! 24 nap, és itt a karácsony! Adventben ünnepre készülünk. Templomban, és lakásban, gyülekezetben és családban.

Van, aki - sajnos - egyedül. Az én tapasztalatom szerint ők, akiket talán előző nap meglátogatnak az ismerősök, telefonon felhívnak a rokonok, de szenteste egyedül vannak, és ha egészségük megengedi másnap, karácsony napján is egyedül indulnak templomba, ők sokkal gyakrabban gondolkodnak el Jézus születésén, mint mi, akiknek ilyenkor, éppen szeretteink miatt rengeteg egyéb teendőnk akad.

Pedig: érdemes lenne kipróbálni! Nekünk is, akik nem csak visszaemlékezünk a régi karácsonyokra, hanem azon vagyunk, hogy elültessük családtagjainkban az egyszer majd nekik is „régi karácsony" szépségét. Szóval nekünk, társas karácsonyozóknak is érdemes lenne kipróbálni! Nem a magányt, de azt a fajta egyedüllétet, amibe egyszer csak bekopog Jézus.

Ez lenne az igazi advent! Megkeresni a letisztult karácsonyi örömet. Óvatosan széthúzni a népi hagyományok, a családi szokások függönyét, és engedni, hogy a feldíszített karácsonyi kellékek között rátaláljunk Jézus Krisztus születésének értelmére.

Értelmére! Arra, hogy miért lett Isten olyan, mint az ember? Ő, aki Lélek. Korábban Jézus is az volt. A Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegű, de egymástól megkülönböztethető része. A tökéletes Isteni Hármas egyik összetevője.

Jézus mindig volt. János evangélista így írta le: „Kezdetben volt az Ige (Ő „Igének" nevezi Jézust), és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." (Jn 1,1-3)

Jézus tehát az előtt a betlehemi éjszaka előtt, mielőtt emberré lett, az előtt is „Isten volt". Jézus egy volt a világot teremtő Istennel. Hallottátok, olvashatjátok, mert Jánossal leíratta: „nélküle semmi sem lett, ami létrejött."

De létrejött! A hatalmas, számunkra billiónyi fényévekkel sem mérhető óriási univerzumban elhelyezte ezt a parányi bolygót, és megannyi élőlény után embert teremtett rá: „megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény." Szó szerint: élő lélek! (1Móz 2,7)

Isten kertet ültetett neki egy Éden nevű helyen. Két dolgot bízott rá: művelje, és őrizze. Így is fordítható: gondozza, és figyelje. Aki kertészkedett már, az tudja, mennyire egyet jelent az, hogy művelni és gondozni, valamint őrizni és figyelni. Szereti a kertet, ezért dolgozik a szépségén, és élvezi a látványát. Átadja magát a kert illatának, ízeinek. Műveli és őrzi, gondozza, figyeli.

Ki volt ez az „élő lélek" akinek kertet ültetett Isten; akire rábízta a kertjét? Az ember. Héberül: Ádám (אָדָם). Azt jelenti: emberi lény.

Isten nézegette, hogyan szeretgeti és használja ez az élő lény, ez az Ádám a kertet. Minden az övé volt. Végigkóstolhatta az összes gyümölcsét, termését. Egyetlen fától volt eltiltva. A jó és a rossz tudásának fájától. A jó és a rossz ismeretét termő fától.

Elindult a földi élet. Isten, a legjobb emberismerő (ádám-ismerő) azonban észrevett valamit ezen az élő lelken. Valami nem volt jó neki. Mi hiányzott? Segítségre volt szüksége. Egy másik, hozzá illő élő lényre, élő lélekre. Aki segít neki megélni az ember-ségét. Ádám-ságát.

Mit tett Isten? Teremtett egy másik, élő lelket hordozó lényt, egy másik Ádámot? Nem. Mély altatásban kivette Ádám oldalbordáját. Húst tett a helyébe. Aztán az „emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez." (1Móz 2,21-22) Bemutatta őket egymásnak. Az első élő lélek (Ádám) így nyugtázta az ébredése utáni helyzetet, a másik élő lélek megjelenését: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett." Csak később nevezte el Évának (חַוָּה - ejtsd khavvá), ami azt jelenti: élni, lélegezni. Indoklást is kapunk a szép névválasztásra: „mert ő lett az anyja minden élőnek." (1Móz 3,20)

A Biblia első fejezete leegyszerűsíti a történetet: „Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." (1Móz 1,27) Az embert. Férfivá és nővé. Hogy is van ez?

Van egy régi-régi zsidó írásmagyarázati könyv: a Midrás. Azt jelenti, hogy tanulmányozás. Nos, ennek írói úgy magyarázzák Ádám (az első élő lélek) és a nem külön, hanem ennek az élő léleknek az oldalbordájából formált asszony történetét, hogy Isten eredetileg androgünnek, vagyis olyan lénynek teremtette az első élő lelket, hogy benne volt a férfi és női lény is.

Meglepő? Mit mondjunk erre? A Biblia szerint az asszony tényleg Ádám része volt! Oldalbordája. Ádám és Éva a teremtéskor egyek voltak! Érdekesnek találom, hogy magyar anyanyelvünk „ember" szava pontosan ezt adja vissza. A finnugor nyelvészek kutatásai szerint az „em" nőstényt jelent, a „ber" pedig azonos a finnugor „férfi" szavak első szótagjával, ami a magyarban „p" helyett, könnyebben kiejthető, zöngés „b" lett.

Ott tartottunk, hogy a Biblia tanúsága szerint Isten az első emberi lény (Ádám) oldalbordájából formálta az asszonyt. Ez azért lényeges, mert Ádám egységes lénye az első műtéti beavatkozás során megbomlott. Az egyik csontja helyére hús került, a csontból pedig asszony lett.

Ez a magyarázata annak, hogy Ádám lénye ettől kezdve kettős életet élt. Az első maradt, aki volt, a második viszont meg akarta különböztetni a dolgokat: Mi a jó, és mi a rossz? Az első hallgatott Istenre, a belőle kivett és megformált másik lénye azonban engedetlenné vált.

Ez volt a bűneset. Ádám másik énje, az asszony engedett a kígyó érveinek. Szakított a tiltott fa gyümölcséből, és evett belőle. Odaadta Ádámnak, aki nem utasította vissza. Ő is evett belőle. (1Móz 3,1-6) Így lettek mindketten engedetlenek Istennel szemben.

Bár Éva engedett a kígyónak, és ő szakított a tiltott fáról, és igen, ő evett először a gyümölcsből, az igazság azonban az, hogy Éva valójában Ádám jelenlétében, és Ádám figyelmeztetése nélkül cselekedett. Ádám nem csak bűntárs volt, hanem szó szoros értelemben bűn-részes is. Hiszen Éva az ő testéből vétetett, az ő része volt.

Hogy mindennek mi köze van az adventi várakozáshoz? A karácsony értelmének kereséséhez, Jézus születéséhez? Az, hogy Jézus mindezt látta! Hallottuk, átismételtük az előbb: Jézus „kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." Jézus ott volt, amikor az Édenkertben elhangzott a figyelmeztetés Ádám felé: „a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz." (1Móz 2,17) És lám, bekövetkezett a baj! Ő, Jézus, és az Atya Isten, és a Szentlélek Isten együtt mérte ki a büntetést Ádámra és Évára. Mindkét élő lélekre. A halál megjelenésével korlátozott lett életük ideje. Ráadásul, az Édenkerten kívül. Ott nincs olyan fa, amelynek gyümölcse örök életet adna. (1Móz 3,22) Ezzel együtt megkapták a fáradalmat és a fájdalmat.

Mi pedig mindezt megörököltük. Bennünk él Ádám. Mindannyiunkban. Az Isten közelségét kereső lélek. De bennünk él Ádám Éva-része is. Ez is: mindannyiunkban. Az Istennek ellentmondó lélek. Akinek büntetés jár. Fáradság és fájdalom. A végén pedig: halálbüntetés.

De mi lesz utána? Összeomlás. Kárhozat. Isten nélküli lét. Istentelen körülmények között. Ezt érdemli az Isten akaratával szemben bűnöző ember. Ezt már a testté lett Istentől, Jézustól tudjuk.

Az embert megformáló, belé lelket lehelő Isten, és Jézus, és a Szentlélek azonban nem hagyta annyiban. Már ott, az Édenkertben győzött a szeretetük. Isten megátkozta a kígyót, majd még mindig hozzá beszélve valami különös jövőképet írt le: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod."

Isten ellensége egész életében kísértette, mardosta Isten emberré lett testét, Jézust. Legnagyobb fájdalmát a kereszten élte át. Óriásit kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34) Jézus még azt a fájdalmat is végigélte, amit akkor érzünk, amikor azt hisszük, hogy elhagyott az Isten. Ezek pokoli kínok. A pokol kínjai.

De ennyi kellett még ahhoz, hogy Jézus minden bűnünkért eleget tegyen, és életünk végén ne az istentelen lét, hanem az Atyával, Vele, és Szentlélekkel együtt megélt öröklét legyen a miénk.

Ezért lett emberré az Isten. Ezért váltott létformát 33 évre az édenkerti események szemtanúja, a Szentháromság Egy Isten egyik része: Jézus. Azért, hogy ha mi mindezt elhisszük, hálásan elfogadjuk, és a szerint is akarunk élni, amit Ő tart jónak, és attól tartózkodunk, amit Ő tart rossznak, akkor halálunk után miénk a Vele, Velük megélt örök élet! Az, amiről olyan sokat hallunk: az Üdvösség!

Ezt értette meg Pál apostol, aki így írta meg a karácsony értelmét: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse... .". És mit tett hozzá? „... akik közül az első én vagyok."

És én vagyok, és te vagy, és mindazok, akik bűnvallásukkal együtt élik meg az adventet, ezért felszabadultan örülnek megint a Karácsonynak, az üdvösséget elhozó, megszerző Jézus születésének! Ámen