Istentisztelet 2025. január 12-én

 

(dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 5Móz 8,1-9

Textus: 5Móz 8,10-20

 

Szeretett Testvérek!

 

Nyolc, tíz vagy talán még több kapu beléptető kódját ismerem a városban. Azok az idős testvérek árulták el nekem, akiket rendszeresen látogatok, és nehezen, lassan érnek el a kaputelefonig. Amikor én a bejáratnál beütöm azt a 6-8 számot, meghallják a kis pittyenést, és elindulnak az ajtó felé. Gyakorlatilag egyszerre érünk oda. Mire felliftezek, vagy megmászok néhány emeletet, és kopogok, már ott a kezük a kilincsen. De mi történik, ha akár csak egyetlen számot is elfelejtek? Nem jutok be. Csengetnem kell. Kellemetlen, mert felborul a megszokott rituálé. A feledékenységem miatt a kedves, idős néni megijed. A „tiszteletes úr" tudja a kódot, más meg ne jöjjön! Annyi a rosszindulatú csaló! A család is ráparancsolt, hogy senkit ne engedjen be. Így: én is kint maradok. Csak azért, mert megfeledkeztem arról, amiben megegyeztünk. Kellemetlen, szégyellem magam miatta, de nagyobb baj nincs belőle. Telefonálok, vagy megvárok egy másik lakót, és pár perces késéssel, de megérkezem.

Ennél sokkal nagyobb tétje van annak, ha elfelejtem Isten törvényeit, parancsolatait és rendelkezéseit. Azt, amiben megegyezett velem. Ezért kiált ránk Mózes, mint ahogy kiáltott kb. háromezer kétszáz évvel ezelőtt a hazájuk küszöbén álló választott népre: „De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról"!

Negyven éve vándoroltak már fel-alá egy viszonylag kis területen. Negyven évig kellett várniuk arra, hogy az Úr, kishitűségük miatt fellángolt haragja kihunyjon, és megkezdhessék a honfoglalást. A tejjel és mézzel folyó Kánaán birtokbavételét.

Elérkezett az idő! Felsorakoznak a Jordán folyón túl, és még egyszer, utoljára meghallgatják Mózest. Felidézi a múltjukat. Isten ígéreteit, amiket őseiknek, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak tett. Meghallgatják a két kőtáblába vésett Törvényt. Isten rendelkezéseit arról, hogy amikor megkezdik új életüket, mit tegyenek, és mit ne.

Mózes leírja, szinte eléjük festi eljövendő hazájuk képét. Folyóvizek, hegyen, völgyekben felszínre törő forrásvizek gondoskodnak arról, hogy soha ne szomjazzanak. Búzából, árpából süthetnek kenyeret, gondozhatják juhaikat, szarvasmarháikat. Szőlőt, fügét, gránátalmát szüretelhetnek. Az olajfák terméséből sütéshez, gyógyításhoz, világításhoz szükséges olajat sajtolhatnak. Mézet gyűjthetnek gyermekeiknek, és sütemények készítéséhez. Semmiben nem szenvednek hiányt. A hegyekből a szerszámaik és fegyvereik előállításához szükséges vasat bányászhatnak. De rezet is találnak az edényekhez, és minden más eszközükhöz. Aranyat, ezüstöt az ékszerészek, kereskedőik. Házakat építenek. Azokban munka után megpihennek majd, és jóllakásig esznek, Istent áldva a földért, az élelmükért, a békességükért.

Ebben az elkövetkező jólétben egyetlen veszély fenyegeti őket. Maga a jólét kísértése! Meggazdagodva, megsokasodva „föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából" - inti őket Mózes - Isten féltő szeretetével. Előre figyelmezteti őket a nyugalom, a biztonság, a gondtalanság állapotából felbukkanó alattomos kísértésre: „Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!" Akkor mire gondoljanak? Itt a válasz: „gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz"!

Mi a veszélye ennek a lelki demenciának, ami kizárja Istent az ember gondolkodásából? Az, hogy istenpótlékot szerez magának. Menthetetlen lesz, mert megszegi azt a parancsolatot, melyre az összes többi épül: „Ne legyen más istened rajtam kívül!" (5Móz 5,7)

Megfelelő mértékű elővigyázatosság nélkül a jólét, a viszonylagos gazdagság eltorzítja az ember értékítéletét. Önistenítő lesz. Ismertetőjegye: a felfuvalkodott szív. A felfújt, megemelkedett, magasra törekvő szív megkeresi a saját magaslatát, és elterpeszkedik rajta.

Mózes népének gondolkodásában a „magaslat" szó szorosan egybefonódott a hegyeken, vagy kőrakások tetején elhelyezett oltárok képével. A felfuvalkodott szív képe nem szorult magyarázatra. Megjelenítette előttük az ember önistenítését, vagy a mások által istenített bálványok imádatát. Erről beszéltek az Egyiptomban még rengeteg istenséget ábrázoló építményeket látó apáik, nagyapáik, akik a negyven éves vándorlás alatt meghaltak. Negyven évig ilyen bálvány-oltárok körül láthatták összegyülekezni azokat az idegen népeket, akikkel nem egyszer meggyűlt a bajuk.

Az ő Istenük, az egyetlen Isten kígyókkal, skorpiókkal teli pusztában vezette őket az Ígéret Földjéig. A kiszikkadt sivatagban, kősziklákból fakasztott nekik vizet. Fürjeket, mannát kaptak Tőle eledelül.

Nem feledkezhetnek el Róla. „De ha mégis," és a jólétükben kitenyésztett önbizalmukban felfuvalkodva más istenek után néznek, azokat tisztelik és imádják, akkor menthetetlenül elvesznek.

„De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról"! - kiáltja el magát ma délelőtt a Szentlélek Isten itt, a templomunkban. Oda, a füledbe, és onnan oda, az isteni adásra hangolt belső vevőkészülékedbe: „el ne feledkezz Istenedről, az Úrról... Amikor jóllakásig eszel, és bővében leszel mindennek... föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az Úrról, a te Istenedről"!

Gondoltál már arra, hogy különleges, áldott ember vagy, ha nem feledkezel meg Istenedről, az Úrról, a mindennapi kenyeret elfogyasztó jólétedben, a háborúktól mentes békességedben?

Gondoltál már arra, milyen veszélynek teszed ki magadat és szeretteidet, ha ebben a minden értelemben vett jóllakottságban megfeledkezel arról, hogy ezt Istennek köszönheted?

A választott nép, Isten akarata, jótetszése, gondviselése, megbocsátása nélkül sohasem vehette volna birtokba az Ígéret Földjét.

Isten akarata, jótetszése, gondviselése, megbocsátása nélkül sohasem jutottál volna annyira, amennyit elértél ebben az életben.

Mennyit? Vigyázz, ne hasonlítsd magadat, a mostani helyzetedet mások eredményeihez! Abban az időben Isten soha nem mondta Izráel fiainak, hogy olyan piramisaik, hajóik, profi hadseregük, Nílus szélességű folyóik, templomaik, ruháik lesznek, mint a fáraónak, mint Egyiptomnak. Azt viszont mondta, hogy ha nem feledkeznek meg Róla, semmiben nem szenvednek szükséget!

El tudjuk érni ezt a szintet? Meg tudunk maradni ezen, a semmi mással össze nem vethető szinten, hogy nekünk annyira van szükségünk, amennyit Istenről el nem feledkezve Ő juttat nekünk?

Ő, és nem mi! Nem az erőnk, a hatalmas kezünk. Nem a saját bölcsességünk, kiskapukat kereső, mindig többet akaró, szellemi és anyagi kapzsiságunk, irigységünk. Nem az önigazolgató okoskodásunk hamis sáfárkodásai, a magunknak kaparó, Istenről megfeledkező, nekünk juttatott jólétünk tizedének visszajuttatására már régen legyintő hümmögéseink.

A saját, mérhető, számlálható, mutogatható erőfeszítéseink eredményei soha nem fogják elérni Isten mérhetetlen, számlálhatatlan, láthatatlan, felfuvalkodástól védő szeretetének szintjét.

Eljuttatott Isten odáig, ameddig eljutottál. Idáig is, mert ez sem a te érdemed, hogy most megszólít. Szentlelke tolmácsolását kapod ahhoz, hogy megértsd Őt: „De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról"!

Vannak olyan vészjelzők, amik azért „villannak fel" benned, mert vészesen közel kerültél ahhoz, hogy elfeledkezz „Istenedről, az Úrról"?

Vannak bizony! Például az a bölcs megállapítás, ami pont azzal kapcsolatos, ami mostanában foglalkoztat: „Ha a célod eléréséhez nincs szükséged Istenre, akkor nem ez Isten célja az életeddel!" Ez a fölfuvalkodásra kész szív egyik tünete. „Ehhez, most igazán nem kell Isten. Ezért most nem állok le imádkozni. Ezzel nem akarom zavarni Istent." Ez a fölfuvalkodott szív tünet-együttese. Valójában mindegyik azt jelzi, hogy nincs szükséged az Úrra.

Milyen jó, hogy Ő még ilyenkor is törődik velünk! Ha már tünetekről volt szó; meg akar gyógyítani. Ki akar gyógyítani az életed valamilyen területén Vele szemben fennálló krónikus engedetlenségedből. Be akarja kötözni a sebet, amit rendszeresen feltépsz a megbocsátani nem akaró sérelmeid emlegetésével. Azért fáj annyira! Van megelőző gyógyítása is: Jézus feltámadásának hitével akarja kiiktatni a halálfélelmedet.

Azt, hogy a Szentlélek Isten mennyi ingyenes, vény nélküli gyógyszert kínál nekünk megbetegedésre hajlamos gondolataink fájdalmára, fertőzéseire, repedéseire, ritmuszavaraira, hosszasan lehetne még sorolni, de te is megtalálod, ha időt szánsz rá. Itt van a Bibliában!

Isten gondoskodik rólad. Ápol. Neked csak arra kell vigyáznod, hogy „el ne feledkezz Istenedről, az Úrról"!

Ő mindent megtett itteni, és az „itt" után helyszínt váltó testi, lelki egészségünkért, boldogságunkért.

Elárulta nekünk a beléptető kódot. Ismered: Jézus bűneinket eltörlő keresztje.

Bármikor „bebillentyűzheted" az imáidba, és ha nem feledkezel meg róla, újra megnyílik a kapu, amin belépve Vele találkozhatsz! Isten vár téged! Itt is, és majd: ott is! Ámen