Istentisztelet 2024. június 16-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Jelenések 17

Textus: Jel 17,1-2

Énekek: 24/1; 240/1.6.7.; 778 ú.ék.; 794/2 ú.ék.; 643 ú.ék.

Szeretett Testvérek!

Amikor az ember veszi a bátorságot és sorra a kinyitja, „rákeres" a Jelenések könyvéhez írt magyarázatokra, igehirdetésekre, úgy érzi magát, mint aki egyre beljebb sétál egy lenyűgözően szép, sötét erdőbe. Egészen addig, amíg eltéved. Akkor aztán megáll, és arra kéri az „erdészek Erdészét", a Szentlélek Istent, hogy mutassa meg neki, hol jár, mondja meg, szabad-e tovább haladnia, és mit tegyen azokkal az élményekkel, amikben addig részesült.

A Jelenések könyve háromnegyedénél járunk. Huszonkét fejezete van. A tizenhetediket olvastam fel. Itt találkozunk a „nagy Babilonnal", a föld paráznáinak és undokságainak anyjával. Kezében aranypoharat tart. Mi van benne? Parázna tisztátalanságának undorító koktélja. Részeg. De nem attól, ami a pohárban van, hanem a szentek és Jézus vértanúinak vérétől.

Hétfejű és tízszarvú fenevadon ül. Erről az ijesztő szörnyről megtudjuk, hogy „volt és nincsen". Az alvilágból került elő, és eltűnik a kárhozatba. A hét feje hét hegy, ami hét királyt jelent. Ezeken ül a szajha. A nyolcadik maga a fenevad. Öt király már elesett, egy uralkodik, a hetedik még nem jött el.

A fenevad tíz szarva megint csak tíz király, Ezek még nem uralkodnak, de amikor majd eljön az idejük összefognak, és mennyei időszámítás szerint egyetlen óráig tartó kormányzásuk idejére felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Hiába, mert a Bárány (Jézus Krisztus) a vele tartó hűséges választottaival legyőzi őket. Egyébként ezek az egy ciklus alatt uralkodó királyok, és maga fenevad is a prostituált ellen fordul, és végeznek vele.

Kivel? A jelenést látó János egy angyaltól kap magyarázatot az asszony kilétére: „Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött." Ennek a városnak lesz hát az a sorsa, hogy: „kifosztják és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik."

Ugye, milyen sötét ez az erdő? Miről szól valójában? Mit lát János? Azt, ami majd az ő korától számítva lesz? Azt látja, amire mi a történelmet lapozgatva azt mondhatjuk, hogy részint, vagy már teljesen bekövetkezett? Mit látott? Azt, ami még számunkra is jövőbeli történés lesz?

Hogy éppen ebből a fejezetből idézzek: „Itt van szükség az értelemre, amelyben bölcsesség van."

Én, bevallom: a Jelenések könyve magyarázatával kapcsolatban híjával vagyok ennek a bölcsességgel telített értelemnek. Irigylem azokat, akik megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal írnak könyveket a Jelenések megfejtéséhez. Nem merem megkérdőjelezni hitelességük forrását, mégis: elbizonytalanítanak. Mert egyes fejezeteket tekintve követhetetlenül sokféleképpen értelmezik a könyv kijelentéseit, képeit. Maradok hát ott, maradok annyiban, amennyit a Szentlélek Isten megenged nekem megérteni, és most abból valamit átadni nektek.

Mit jelent hát a paráznaság? Mit jelentett a múltban, mit jelent most, és mit, az elkövetkező időkben? Ugyanazt. Megcsalást. Hűtlenséget. A kiteljesedett, érett, maradandó boldogság helyett az ideiglenes, pillanatnyi, kiábrándító örömkeresést.

Isten az embert istenkeresőnek teremtette. Akik nem az egyetlen Istenben találják meg ezt a teremtettségükben beléjük oltott vágyat, azok maguknak csinálnak imádandó istenségecskét. Ha még erre is lusták, kimennek az istenmásolatok piacára. Óriási a kínálat, hatalmas a választék. Elkezdődik a paráználkodás.

Nézzünk körül a világban! Szűkítsük a keresőnk látómezejét az Izráel Istenét, Fiát, Jézus Krisztust feltehetően ismerő, vagy róluk hallott országokra, népekre! Állítsuk be a fókuszt Magyarországra! Keresztyének vagyunk? Bevallottan: egyre kevesebben. Keresztyén közösségek nyilvántartott tagjai vagyunk? Az előbbi szám egytizede. Isten Írott Kijelentéséből rendszeresen tájékozódó bibliaolvasók? Az abban foglaltakat megtartani igyekvők? Ne osszuk tovább! Mert mi történik? A jóléti államok parázna keresztyénsége elhiteti magával, hogy áldozathozatal nélkül is lehetséges a lelki növekedés, és bűnbánat nélkül is jár a bűnbocsánat. Az Istennel töltött idő helyébe beilleszti valami hamis, parázna istenség figuráját, aki az általa diktált ritmusra ugrik, kéréseit minél hamarabb teljesíti, és kiszolgálja az egóját.

Fejezetünk kezdő versében azt hallottuk, hogy a nagy parázna a nagy vizek mellett ült. Miért érdekes ez? Mert a Jelenéseket figyelő János megtudja: „A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna asszony ül: a népek és a seregek, a nemzetek és a nyelvek."

A parázna asszony népek vizei mellett ül? Van ennek valami párhuzama a Közel-Kelet történelmében? Magát kellető, imádott asszony a vizeknél? Igen! Izráeltől nem is olyan messze: Főnícia. A lélegzetelállítóan szép tengerparti városokban, kikötőkben Asztarté, a termékenység istennőjének szobrai. Északabbra? A görög Afrodité és Erosz. Lent, délkeletre Ízisz, az egyiptomi istennő. Mindjárt a Nílus vize melletti szentélyekben. Amikor Izráel népének egy része a keletről jött veszedelem elől Egyiptomba menekült, és Jeremiás próféta megintette őket, azok pökhendi módon visszautasították. „Nem hallgatunk rád abban, amit az Úr nevében hirdettél nekünk, hanem mindazt megtesszük, amit kimondtunk: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot mutatunk be neki" - és most figyeljetek!: „ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és vezetőink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin." (Jer 44,16-17) Ismerős? Úgy paráználkodunk, ahogy az elődeink.

Volt tehát múltja a tömjénezésnek. És van a jelenben is példa az „ég királynőjére". Vagy királyfiaira. Szép hasznot húznak belőle sportpályán, színpadon, filmvásznon, de újkori mauzóleumokban és parlamentekben is.

Mivel érdemelte ki a nagy parázna ezt a csúf jelzőt? Mit tett? Eladta magát? Igen, ő volt- írja a Jelenések könyve: „akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói."

Mit jelenthet ez az elit elit paráználkodás? Azt az először mindenféle ókori, majd később középkori, sajnos az egyházat is felhasználó igazságot, hogy hosszabb ideig, vallási háttér nélkül egyetlen uralkodó sem volt képes fenntartani a hatalmát. A világi hatalom a vallási vezetőket hívta segítségül, a vallások zászlóvivői pedig cserébe világi, legtöbbször fegyveres támogatást kértek. Ennek a paráznaságnak a borától a föld lakói, éltek bárhol, bármikor, mindig megrészegedtek.

Ahol a maguk kreálta istenségek követői az Isten mellett maradás helyett áruba bocsátják (prostituálják) egymással, ott az az erkölcsi rend ér véget, amit Isten feltételül állít az Őt követők elé. Ahol pedig véget ér a világ rendjét megalkotó és fenntartó erkölcsi rend, ott már csak egy dologgal lehet népet, közösséget fegyelmezni: az erkölcstelen, Atyát, Fiút és Szentlelket kiiktató hatalmi erővel.

Aminek óhatatlan hozadéka a „cirkuszt és kenyeret" igénytelensége. A testet és lelket részegítő szórakozás biztosítása. Lehetőleg minél könnyebben, minél kevesebb munkával megszerezhető kenyér szavatolása. A lelkek megvásárlása, prostitúciója. Először csak egy korty az istentelenségből. Félédes. Nagyobb baj nem történik. Nosza, egy teljes pohárral a tiltott italból! Egyre édesebb! És jön a lerészegedés. A széttárt kézzel pörgő, széttárt lábat kínáló, Isten fegyelmétől nem csak a szexualitás, de az élet egyre több területén eltérő másságot befogadó paráznaság. Hűtlenség az Istennek tett fogadalmakhoz. Hűtlenség az Isten előtt kimondott „hiszem és vallom", „ígérem és fogadom", morálhoz.

„A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna asszony ül: a népek és a seregek, a nemzetek és a nyelvek." A föld népei, egymás fiait gyilkoló seregei, nemzetei és nyelvei egyre többen leborulnak megannyi parázna asszony, megannyi magát kínáló valóságos és láthatatlan hitető előtt. És megrészegednek tőlük.

Mi lesz ebből? Van kiút? A részeg ember nem fogadja el az intést. Egy megrészegült nép legyint Istenre. A spicces egyház odébb tolja a Bibliát, amiből még mindig figyelmeztet az Úr. És aki nem hallgat rá, aki a „volt és nincs" fenevadat szolgálja, az óhatatlanul arrafelé tart, ahol a fenevadnak majd a szövetségeseivel együtt el kell tűnnie. A kárhozat felé.

Tudjátok miért? Mert Isten lemondott róluk. Visszafordíthatatlanul. Addig szolgálták a nagy paráznát és annak talpnyalóit, míg Isten megengedte nekik, hogy végigjárják a maguk választott utat. János így írta le: „Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi."

Az emberi történelemnek soha nem volt olyan időszaka, hogy az éppen akkor élőknek ne kellett volna szembenézniük a hatalom, a jólét és a dicsőség, ma úgy mondjuk: az ünnepelt elismertség kísértésével. A nagy parázna ajánlataival.

A kérdés mindig az volt, és míg Jézus el nem érkezik, „míg be nem teljesednek az Isten igéi" az is marad, hogy kinek engedünk? Saját akaratunknak, vagy az Istennel szembehelyezkedő, Őt megcsúfoló hangos, és láthatatlan erők hívogatásának, makulátlan kirakatokba helyezett tisztátalan kínálatának, vagy a Báránynak, Jézusnak, aki legyőzi őket?

Amikor eljön a napi, az óránkénti válaszadás ideje, ne hallgass senkire! Egyedül Rá, aki a történelmi korok kísértései, aki az életkorod kísértései közepette is az marad, „aki van, és aki volt, és aki eljövendő". A bennünket kárhozattól megmentő Úr. Ámen.