Istentisztelet 2024. november 3-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció 1Sám 8,4-7;9,1-2.17.;10,1.6.23-24.

Textus: 1Sám 10,6

Énekek: 89/1, 168, 803/1 ú. ék., 798/1 . ék., 512/1.2.

 

Szeretett Testvérek!

 

Emlékeztek Sámuelre? Múlt vasárnap ő volt az igehirdetés egyik főszereplője. A kisfiú, aki édesanyja fogadalmának megfelelően, kicsinykora óta Izráel főpapja, Éli mellett szolgált.

És emlékeztek a főpap, Éli fiaira? Két elvetemült, felnőtt férfi, akik törvénytelenül elvették a kívánságuk szerinti jussukat az Istennek szánt áldozatokból. A Szent Sátor körül szolgáló asszonyokat pedig megbecstelenítették.

Emlékeztek, mi lett a vége? Az emberek megutálták az Úrnak szóló áldozatot: Ha ilyenek az Úr szolgái, akkor még azt sem tesszük szívesen, amit a hitünk, amit a vallásunk előírásai szerint kell cselekednünk.

Megértjük őket, de a következtetésük helytelen. Lelki, vallási, egyházi vezetők elkövethetnek súlyos hibákat, de ez nem menti fel a híveket az alól, amivel Istennek tartoznak. „Nem járok templomba, nem adakozok, kilépek az egyházból, mert ilyenek a papok!" (Így: egy kalap alatt!) „Ismerek egyet közülük, aki tényleg botrányosan él, hát biztos a többi is hozzá hasonló!" És azt hiszik, hogy Isten egyetért velük. Hát: nem! Emberek vétkei nem adnak felmentést az alól, amit Isten kíván a hívőtől.

Emlékeztek, hogy gördült tovább az események menete? Izráel, két csatában súlyos, harmincnégyezer fős vereséget szenvedett a filiszteusoktól.

Eltelt jó néhány évtized. Most ott járunk, hogy az egykori kisfiú, Sámuel, aki azóta Izráel bírája lett, megöregedett. És mit olvasunk a Bibliában? Sámuel fiai követték apjuk hivatását. Bíráskodással segítették idős apjuk munkáját. Segítették? Igen, beálltak a munkába, de hogyan? Beérsebában működtek, de korántsem azzal az Istenre figyelő buzgósággal, ahogy apjuk, Sámuel; „nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot." (1Sám 8,3) Hiába volt előttük apjuk istenfélő példája, mentek a saját fejük után. Haszonleső, megvesztegethető, korrupt vezetőkké váltak.

Azelőtt is, azután is: minden magas pozícióban lévő, becsületes ember holdudvarában megtalálhatók azok, akik a farvízen lavírozva igyekeznek tisztességtelenül boldogulni. Szomorú, ha az ő személyük alapján ítélik meg azt a vezetőt, aki jóhiszeműen bizalmat szavazott nekik, akik eljátszották a hitelességüket.

Szegény Sámuel! Pontosan olyan helyzetbe került, mint gyermekkorában az elöljárója, Éli főpap. Akkor a ő fiai miatt szenvedett vereséget Izráel.

Most pedig a törzsek vezetői, a vének felmérik a helyzetet. Nem lesz ez így jó! Ezúttal Sámuel fiai alkalmatlanok arra, hogy ellássák nem a papi, hanem a bírói feladatokat. Felkeresik hát Sámuelt és beszélnek vele. Minden kertelés nélkül szembesítik a tényekkel: „Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak." (1Sám 8,5) Szegény Sámuel szomorúan bólogathatott, de a folytatásra felkapta a fejét: „Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!"

Királlyá? Hasonlóan a többi néphez? Sámuel nem dorgálja meg őket, de azonnal az Úr elé viszi a dolgot. Imádkozik. Meglepő választ kap: „Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk."

Ki hallott már ilyet! Izráel vezetői lemondanak arról, hogy Isten vezesse őket? Elvetik Istent, és a kor „szokásaihoz" ragaszkodva államformát váltanak? Embert ültetnek a fejükre?

Mindegy, hogy ők, Izráel vénei hogy értik ezt az egészet, Isten világosan leírja, hogy mi játszódik a fejükben, a szívükben: nem Sámuellel van bajuk, hanem Őt, Istent vetették el! Sámuelt feloldozza az Úr. Ilyenek lettek a fiaid. A népnek nem tetszik a fiaid magatartása, bíráskodása, de lásd meg, nem új, általam választott bírót, vezetőt kérnek, hanem olyan királyt, mint amilyen a többi népnek van!

Izráel addig külön úton járt. Nem volt fejedelme, királya, császára, fáraója. Isten volt az egyedüli vezetője. Olyan emberekkel végezte Izráel kormányzását, akiket Ő, az Úr választott ki. Mózes, Józsué, Gedeon, Sámuel és a többi.

Ennek mi lesz a vége? Mi lesz a vége annak, amikor egy nép elveti Istent, és úgy akar élni, mint a többi? Ha Isten jóváhagyja, velük marad. Ha nem? Nos, Izráel története azt mutatja, hogy három király uralkodása alatt megmaradt a békességük. Az egymással való viszonylagos békességük. Saul, Dávid és Salamon még egy országot vezetett. Utána kettészakadtak. Két királyuk lett. Egészen addig, míg fogságba nem kerültek. Északiak és déliek egyaránt.

Mi lesz, ha egy ország megunja Jézus királyságát?

Nézzétek meg Európát! Lehet szidni pápákat, egyházakat, azok vezetőit és beosztottaikat, de ha egy nép elszakad attól a tanítástól, lelki vezetéstől, amivel Isten óvja, óhatatlan a bukása, a veszte. Egymást utánozva királyokat, elnököket, Istenre már oda sem figyelő vezetőket választanak maguknak. Felborul a rend. Mindenki azt tesz, amit akar. A kisebbségbe szorult Isten-követőket kigúnyolják.

Mi lesz a vége? Büntetés. Idegen népek hatalomátvétele. Fogság a saját földjükön, földünkön. Meddig van esélyünk ezt megelőzni? Mikor válik visszafordíthatatlanná? Isten kegyelmezzen nekünk megtéréssel, Neki engedelmes szívvel!

Sámuel enged.

Nem a nép akaratának, hanem Isten jóváhagyásának. Aminek része, hogy részletesen el kell mondania a népnek, mit jelent a vezető-váltás. Szabad emberekből a király kiszolgálóivá válnak. Még egy utolsó figyelmeztetéssel zárja a mondanivalóját: „Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr."

Ez sem használ. Nincs visszaút. Legyen király!

Sámuel - természetesen az Úrra figyelve - találkozik a legkisebb törzsből, a Benjámin utódaiból származó fiatalemberrel: Saullal. Sokatmondó kijelentést tesz neki: „...kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé!" Saul egy szót sem ért belőle. Sámuel meghívja az áldozati lakoma helyszínére. Ott a főhelyre ülteti. Saul kapja a legjobb falatokat. A városban éjszakáznak. Este még sokáig beszélgetnek a legkellemesebb helyen, a hűvös háztetőn. (1Sám 9) Hajnalban Sámuel felébreszti Sault és elbocsátja. A város széléig kíséri, és akkor különös dolog történik: „fogta Sámuel az olajoskorsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel fölkent téged az Úr öröksége fejedelmévé."

Aztán Sámuel pontról pontra elmondja, mi fog történni mindjárt az után, hogy elválnak. Ebből a legfontosabb: „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel." Minden úgy történik. És Saul más emberré lett. Isten emberévé.

Te mikor lettél Isten embere? Volt valamilyen előjele? Mondta neked valaki, hogy más emberré leszel? Igen!

Akkor lettél az Úrnak nem királya, de választottja, amikor nem te Őt, hanem Ő választott ki téged. Hogy mire? Arra, amit veled akar elvégeztetni ezen a földön. Akart eddig, és akar még addig az óráig, amíg élsz.

Isten még a rossz, meggondolatlan, Őt háttérbe szorító döntésük után sem hagyta magára népét. Beleszólt a királyválasztásba.

Minden királyválasztásba beleszól. A mi szavazatainkat, az uniós, az amerikai szavazatokat, minden választást Ő hagy jóvá. Akaratával megegyezően, vagy: büntetésként. Ha ti akartátok, legyen úgy, majd meglátjátok, mi lesz belőle! Ha nektek nem volt jó külön utat járni velem, a világi szokásoktól, a többi királyságtól eltérően, hát most igyátok meg a levét! Legyetek olyanok, mint ők!

Felgyorsultak az események.

Sámuel Micpába rendelte a népet. Eljött a választás napja. Gyakorlatilag már megvolt a király (Saul), de a látványos választást még el kellett játszani. Felvonultak a törzsek. A sors Benjámin törzsére esett. Azon belül a Matrí nemzetségre, ott pedig a jómódú férfi: Kís fiára, aki nem volt más, mint Saul.

Hurrá! Megvan a király! De hol van? Sehol sem találták. Megkérdezték az Urat, hogy egyáltalán eljött-e? „És az Úr ezt felelte: Igen, itt van, elrejtőzött a holmik között." (1Sám 10) Megijedt? Félt? Szégyenlős volt? Mindegy. Előhozták. Őt, akit megszállt az Úr Lelke, és más emberré lett.

Itt vagytok? Igen. Ti, akiket az Úr Lelke ma délelőtt arra indított, hogy ide gyertek. Ti, akiket kiválasztott arra, hogy ma, a héten, vagy azután megtegyétek azt, amit éppen veletek akar elvégeztetni ebben a világban. Abban a családban. Abban a baráti körben. Abban a közösségben, ahová holnap visszatértek.

Mert más emberré lettetek. Amióta hallottátok, amióta megértettétek, hogy bármennyire hihetetlen is, de az Úr választottai vagytok!

Tegyétek meg, amit Ő mond nektek! Menjetek oda, ahová Ő küld! Vezessétek őket, akiket rátok bízott! Aztán gyertek vissza ide, a főhadiszállásra, hogy újra, együtt kérdezhessük Tőle, mi dolgunk van a Tőle elforduló világban!

Ámen