Istentisztelet 2024. szeptember 29-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Mt 25,1-13

Textus: Mt 25,3

Énekek: 92/1, 201/1.4.5., 225/5, 747 ú. ék. (mindkét verse), záró: 500/1.3.4.7.8.

Szeretett Testvérek!

Aki már több esküvőn is részt vett, az körülbelül el tudná mondani, mikor, mi következik egy református, egy katolikus vagy éppen egy polgári szertartáson. A Jézus korabeli esküvőkről szinte semmi leírás nem maradt ránk. A kánai menyegzőről eszünkbe jut a víz borrá változtatása, de hogy azon kívül mi történt ott, azt csak találgathatjuk. A szakirodalom szerint vidékenként változott az öltöztetés, a kikérés, a fogadalomtétel és a lakodalom rendje. Valószínűleg úgy, mint nálunk, a Kárpát-medencében, tájegységektől függően.

Számomra egy kicsit különös ennek a lakodalomnak a leírása. Jézus talán szándékosan vitt bele szokatlan, meglepő elemeket? Miért késik a vőlegény? Lehetséges lenne, hogy a felfokozott hangulat ellenére tíz nyoszolyólány elalszik? Az öt balga talál éjjel-nappal nyitva tartó üzletet, ahol olajat vásárolhatnak? A vőlegény képes azt mondani menyasszonya legjobb barátnőinek, hogy nem ismeri őket, és kizárja mind az ötöt? Nem túl életszerű. Nem azért túloz Jézus, hogy felhívja az akkori, és mostani hallgatói figyelmét: Ez az esküvő nem olyan, mint a többi?

Ez előtt miről is beszélt Jézus? Arról, hogy milyen lesz az Emberfia, vagyis az Ő eljövetele. Ezzel a mondattal zárja: „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"(Mt 24,44) Aztán a gazda távollétében társaival viselkedő hű és okos szolgát hasonlítja össze a gonosz szolgával. A hűséges szolga örülhet, mert - mondja Jézus -: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!" És mitől félhet a gonosz? -: „megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja".

Jézus tehát egy „sorozatot" vetít a hallgatói elé. Mindegyik epizód a várakozást célozza meg. Mit tesz, vagy mit mulaszt el az, aki nem készül fel a Messiás, a gazda, a vőlegény érkezésére? A sorozat közepén járunk, hiszen a figyelemfelkeltések sora tovább folytatódik a talentumok példázatával, ami megint csak arról szól, hogy egyszer majd rákérdeznek, mit kezdtünk azzal, amit átadott, amit belénk fektetett az Úr.

Ne szaladjunk előre! A tíz szűz példázatával újabb fejezet kezdődik. Azonnal. Mert az elbeszélések sorában a hű és a gonosz szolga epizódja után Jézus nem tart szünetet, csak nagy levegőt vesz, és már mondja is: „Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására." A „vőlegény" itt is Jézust jelenti. A tíz szűz, a menyasszonnyal és az egész ünneplő, esküvői sokasággal együtt pedig azokat, akik hivatalosak az esküvőre.

Jézus zsidó hallgatói számára nem volt idegen Isten és a választottak „házassága". Ézsaiás próféta például így ír róla: „ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened." (Ézs 62,5) A gyülekezetépítő, zsidó Pál apostol ezt a gondolkodásmódot, Jézus és az egyház frigyét alkalmazza a korinthusiakhoz írt levelében: „eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé." (2Kor 11,2) Az öreg János apostol, aki száműzetése helyén kapja a mennyei jelenéseket, így ír az Isten Báránya, Jézus és az egyház találkozásáról: „eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya,... Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" (Jel 19,7.9.)

Erről szól a tíz szűz példázata. Azokról a boldogokról, akik ott lesznek a Bárány, Jézus és a küldetését beteljesítő Egyház lakodalmán. A bibliai minisorozat sorozat utolsó évada az összegezéssel ér véget. Ennek bevezető mondata: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében...". A záró jelenet pedig így végződik: „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." (Mt 25,31.46.)

Az istentisztelet előtti percekben ezt olvashattátok a kivetítőn: „Imádkozzunk azért, hogy istentiszteletünk után emlékezzünk arra, miért jöttünk ide, és mit kaptunk „cserébe"!"

Nos? Ki, miért jött ma ide? Ti tudjátok. Nálatok jobban csak Isten. De bármi is legyen az, „cserébe" velem együtt azt kapjátok, ami nélkül üresebb lenne a vasárnapunk hátralévő része, és tartalmatlan közhelyektől hemzsegő a holnapról való gondolkodásunk.

Szentlélek Isten a tíz szűzről szóló példázatából ma azt a tanítást meríti ki nekünk, hogy vannak dolgok, amiket nem hagyhatunk az utolsó percre. Mert késő lesz változtatni rajta.

Jut eszembe! Fel van töltve a telefonotok? Remélem, le van halkítva..., de fél óra múlva szükségetek lehet rá. Mert vártok egy hívást. Mert megígértétek valakinek, hogy 11 körül keresni fogjátok. Ha már belefutott a kijelző a piros zónába, csak remélhetjük, hogy vissza tudjuk kapcsolni, és nem fog lemerülni az előtt, hogy beérkezne az a fontos hívás, vagy kezdeményezhetnénk a miénket.

Amikor elmegyünk valahová, a telefonos elérhetőség szempontjából mikor érezzük magunkat biztonságban? ... Igen, akkor, ha magunkkal vittük a töltőt. Csak találunk valahol egy konnektort, amivel rásegítünk a telefonunk működőképességére! Újra fel lesz töltve.

Sok, derék hívő ember hajlamos arra, hogy kellőképpen feltöltve érezze magát a mennyországig tartó utazásig. Van neki lámpása. Ha elkezdene lemerülni, bármikor feltölti hite lámpását. Mivel? Olvassa a Bibliát, templomba jár, ha eszébe jut, jót cselekszik. Ez a Jézus érkezését váró olajkészlete.

A Biblia arról tudósít minket, hogy ez nem elég. A jó cselekedeteink nem visznek el a mennyországba. Azok csak járulékos elemei, következményei annak a feltöltésnek, aminek egyedüli erőforrása Jézus. Telefonos hasonlattal élve: sok hasznos dolgot tudok tenni a telefonommal. Segíthetek másokon, és nekem is okozhatnak örömet hívásokkal, üzenetekkel. De ha lemerül az akkumulátora, elérhetetlen vagyok, és én sem szólíthatok meg másokat, nem üzenhetek azoknak, akikkel csak így kerülhetek kapcsolatba.

Jézus a „Töltőnk". A tied is. Megeshet, hogy nem vesszük észre: lemerültünk. Tegyük magunkat a „Töltőnkre"! Akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy „ennyi elég lesz mára"! Akkor is, ha azt hisszük: „Az én figyelmem nem lankad!" „Az én bibliaismeretem ellenáll a kísértésnek, a Gonosz támadásainak!" Nem elég annyi „olaj", amennyit a lámpásodban, magadban tartasz. Jön egy váratlan esemény, beleszundítasz egy erődön felüli próbatételbe, és akkor veszed észre, hogy szükség lett volna a tartalék „olajra". Könnyelműen lekapcsoltad magad Jézusról, a „Korsóról", a "Töltőről".

Mihez kezdett az az öt nyoszolyólány, akinek nem volt olajtartaléka? Kértek. „A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik." Mit válaszoltak az okosak? „Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!"

Az „olajat", a Jézust váró hit-előkészületeket nem lehet kölcsön adni. A menny felé tartva nem táplálkozhatsz más hitéből. Istenfélő édesapád, édesanyád hitén nem kocsikázhatsz be a mennyország kapuján. A bizonyos egyházi testületek döntései alapján szenteknek minősített emberekhez intézett könyörgésekkel nem válthatsz jegyet a mennyei járatokra. Presbiter, lelkész felmenőid Krisztus megváltó halálába vetett hite az ő egyszeri utazásukra volt érvényes. Az ő hitüket te már nem használhatod fel.

Jézus azt fogja megvizsgálni, hogy neked van-e Őbelé vetett hited? Rábíztad-e magad arra a meg nem vásárolható kegyelemre, amit ingyen szerzett neked a Jeruzsálem melletti kivégzőhelyen? Kitűnik az imáidból, kiderül-e a hitből eredő cselekedeteidből, hogy bízol Benne? Nem azok nem visznek el az örök életbe, de bizonyítják a hited érvényességét.

Mind az öt balga szűz kedves lány lehetett a maga módján, hiszen „magukhoz vették lámpásukat," de hiába tettek eleget a meghívásba foglalt feladatuknak, a kiszámíthatatlan fordulattal, a vőlegény késésével szemben tehetetlenek voltak, mert „nem vittek magukkal olajat".

Miről beszél Jézus? Arról, hogy nagyszerű dolog hinni Benne. Ez a hit a lámpásban lévő olaj. De, vajon bízunk is Benne? Elmondhatom az Apostoli Hitvallást úrvacsora osztáskor, keresztelőn, konfirmáción, temetésen. De, vajon bízom-e abban, hogy Jézus engem is kiváltott a halálból? Amíg „csak" hivatalosan, vallásos kívánalmaknak eleget téve viselkedek úgy, mint egy jó református, addig csak a lámpásomba elegendő hittel élek. Csak annyi van, és nincs tartalék „olajom" vagyis Jézussal beszélgető, Atyának hálát adó, Szentlelket hívó, Őt hordozó, Tőle tanácsot kérő, Benne megkapaszkodó, „+korsós" bizalmam. A plusz korsó híján nagy meglepetések érhetnek! Még a szilárdnak vélt hitemet is megtámadják.

A hit lámpásod mellett van bizalom-korsód? Csak nem a bizalom hiánya miatt van halálfélelmed, annak ellenére, hogy százszor hallottad, kimondtad már: Jézus legyőzte a halált? Csak hiszel Istenben, vagy bízol is Benne? Lámpásnyi hited van, vagy korsónyi, gyakorlatilag korlátlan, mindig feltöltésre kész bizalommal is rendelkezel?

Én nem tudok adni, és bizalommal teljes hitet tőled sem kuncsoroghatok. De kérhetünk! Jézustól, imáinkban.

Azzal a hittel, hogy: lehetséges!

És azzal a bizalommal, hogy: meg is kapjuk! Ámen