Istentisztelet 2025. január 1-jén

 

(Dr. Kereskényi Sándor) Lekció:

 

Lk 1,1-4

Textus: Lk 1,3

Énekek: 23/1, 643 ú. ék., 284/6, 280/6, Himnusz, 283/2.3.5.

Szeretett Testvérek!

 

Régi és új boldogságot kívánok nektek 2025 első istentiszteletén. Régit, amit ismételten át lehet élni, de újat is. Olyat, amiben még nem volt részetek.

Régi, szívet melengető, ismételhető boldogság a szeretteinkkel való találkozás. Nem lehet megunni. Ismétlődő boldogság a fényképek feletti emlékezés, szájunk sarkába bújt mosollyal. Az üdvözlőkártya, a virág, az ajándék nézegetése, megsimítása.

A találkozások előtt, után, áldott esetben a találkozások közben is boldogság: a Biblia olvasása. Isten évezredek óta boldogságot alapozó, szent Írásának lapozása, tanulmányozása, saját magunk életére, helyzetére alkalmazott továbbgondolása.

A Bibliánk régi, mert egy éve (?), tucatnyi esztendő óta (?) erejét nem vesztő, kiapadhatatlan boldogságforrásunk. Forrásunk. Széken ülve, asztalra téve: fölé hajolva iszunk belőle. Összetörve, megfáradva: letérdelve kortyolunk. Este, az ágyban csendes örömmel, hálával fejünk fölé tartjuk, alá fekhetünk, és hagyjuk hadd csöpögjön még ránk az Élet vize e forrásból, elalvás előtt.

Kívánom nektek ezt a régi boldogságot az új számmal írt esztendőben.

De kívánok nektek újat is! Új boldogságot! Olyat, ami a régiből merít. Abból a forrásból, aminek megújító, életet frissítő, életet megtartó hatását már megtapasztaltátok. Mégis: új!

Merítsetek a régi forrásból, töltsétek meg lelketek palackját, és adjatok belőle!

Mint egy kiránduláson. Emlékszel? Te már ittál. Odatartottad a forrás alá a kulacsot, a poharat, és vittél annak, akinek már nem volt ereje odamenni a vízhez. Vittél annak, aki nem volt rá kíváncsi. Volt neki valami más folyadéka. De megkóstolta, amit átnyújtottál neki, és csettintett a nyelvével: Ez tényleg jobb! Továbbindultatok, de te útközben, a feltöltött kulacsodból adtál annak, aki nem gondolt rá, hogy még szüksége lehet rá. Nem hitte, hogy ebből nem elég egyszer inni. Mert az út folytatódik, és addig is szüksége lesz az életben tartó vízre, amíg a következő forrás mellett megint megpihenhet. Feléledhet. Mert ugye, két forrás között könnyen kiszárad az ember.

Jól jön ilyenkor a segítség. Az elsősegélynyújtás, a gondoskodás. A kiszáradást megelőző útitárs segítsége. Aki abból ad, amiből ő bőségesen feltöltekezett. A sajátja, és mégsem az övé. Van neki forrásvize, de a forrást, amiből a vizet vette, nem ő fakasztotta. Ő csak megkereste a forrást, megízlelte. A vizét mindennél jobbnak, egyedülállónak találta. Beszélgetett azokkal, akik először kóstoltak belőle. A tőlük, az „első forrásból" az első kóstolóktól kapott információkat megjegyezte, rendezte, és leírta.

Sejtitek, kiről beszélek? Ismeritek őt? Mármint: az írásait. Igen. Lukasznak hívják. Lukácsra magyarosítottuk. Orvos volt, Pál apostol kísérője, jegyzője, segítője. Olyannyira, hogy önként vállalta vele a fogságot. (2Tim 4,11)

Lukácsnak volt egy barátja. Teofilosznak hívták. Nem tudjuk ki volt, de Lukács „nagyra becsült"-nek titulálja. Ez a méltóságjelző (κράτιστος - ejtsd: kratisztosz) csak igen magas rangú római tisztviselőknek járt. Teofilosz konzul, szenátor, vagy cenzor lehetett. Sokak szerint a már megindult keresztyénüldözések miatt fedőnevet viselt. Mindenesetre szép álnevet kapott. Azt jelenti: Isten-szerető. Teofilosz két, sűrűn teleírt tekercset kapott Lukácstól.

Teofilosz még úgy olvasta a sorokat, mint bizonyos: „beteljesedett eseményeket". Szemtanúk által „ránk hagyott", vagyis elmesélt, szájról szájra terjedt, de mégis csak első kézből kapott, hiteles történeteket. Lukács arról tudósítja Teofiloszt, hogy sokan vállalkoztak arra, hogy ezeket megírják. Ő mindezeknek utánajárt. „Lenyomozta" a tudósításokat. Szépen rendbe rakta, időrendi sorrendbe állította, kategorizálta (καθεξῆς - ejtsd: kathexész) őket.

Ezt a történetírói rendszerességgel összeállított két kötetet elsőként Teofilosz vehette a kezébe. Az utókor Lukács evangéliuma, és Apostolok cselekedetei néven olvashat bele e két történeti könyvbe. Immár: a Bibliában.

Látjuk tehát, hogy Lukács azt gyűjtötte össze, amit mások írtak. Ezeken túl kapva kapott minden alkalmon, amikor a kezébe került kéziratokat azokkal a szemtanúkkal hitelesíthette, akikkel - Pál apostol kísérőjeként - személyesen is beszélgetett.

A birtokában lévő feljegyzéseket olvasgatva, mekkora boldogság tölthette el Lukácsot! Mi mindent olvashatott Jézusról!

Milyen boldogság részese lehetett a Jézus iránt érdeklődő, vagy már Jézusban hívő Teofilosz, aki római otthonában Lukács összegezését forgatta!

Milyen boldogságot szerzett nekünk Teofilosz, aki lemásoltatta Lukács írásait! Jézus történetét, és azokat az eseményeket, amik Jézus halála után azt a címet kapták: Az Apostolok cselekedetei.

Lukács a már hallott, részint leírt örömhír (görögül: evangélium) boldogságát fokozta azzal, amit a szemtanúktól hallott, és azzal, amit Ő maga élt át az apostollal. Mit? Jézus Szentlelkének munkáját, az evangélium terjedését a Római Birodalomban.

Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, ma azért keltél fel, mert számodra ez Isten első újévi ajándéka?

Lukács evangéliuma? Igen. Annak is a legeleje. Ami kezdődhetne úgy is, amiről adventben hallottál igehirdetést. Zakariás és Erzsébet történetével.

De nem így kezdődik!

Jézusnak úgy tetszett, hogy Lukács gondosan összehajtogatott, tokba helyezett, két kötetes történetgyűjteményének az eleje is fennmaradjon. Jézus Szentlelke rávette a római arisztokrácia egyik tagját, Teofiloszt, hogy ne csak a „lényeget", de annak előszavát, az eredetileg neki címzett, ajánlott, dedikált könyv első sorait is lemásoltassa az íródeákjaival.

Ezért olvassák ma százmilliók Lukács szerény előszavát: „magam is jónak láttam, hogy... szép rendben megírjam neked".

Lukács jónak látta, hogy Teofilosz megerősítést nyerjen arról, amiről már tanítást kapott. Lukács jónak látta, hogy Teofilosz még inkább higgye, megbízhatónak tartsa a Jézusról eddig olvasott tanításokat, csodákat. Biztos legyen abban, hogy a Jeruzsálemben keresztre feszített, de harmadnapon feltámadt Jézus Krisztus tényleg, minden bűnéből megbocsátást szerzett neki. Isten Fia utat nyitott számára a halálból. Egyenesen a paradicsomba.

És - folytatja a második tekercsen, az Apostolok cselekedeteiről írva - ebben már egyre többen hisznek! A Pünkösdkor megérkezett Szentlélek osztja Jézus Krisztus életrendező, az Istennel békességet szerző tanításába vetett hitet. Teofilosz! Örök életünk van! Tudnod kell! Hinned kell! Örülj velünk!

Ki a te Teofiloszod? Mit gondolsz, miért hívott ma ide Jézus? Mire akar rávenni? Miért akarja Jézus, hogy te is kezedbe végy valami íróeszközt? De, akár a telefonod, a tableted, a laptopod a számítógéped billentyűzetét is?

Jézus azt akarja, hogy „a te Teofiloszodnak" is olyan boldogságban legyen része, mint Lukács ismerősének, barátjának! A szádba, a tolladba, a képernyődre adja a kezdőmondatot: „magam is jónak láttam, hogy... szép rendben megírjam neked".

Na, de: mit?

Azt, amit Lukácshoz hasonlóan te is hallottál már. Olvastad azt, amit sokan írásba foglaltak. Itt van a Bibliában. Jézus történetét nem Lukács írta meg először. Valószínűleg olvasta azt az első írást, vagy írásgyűjteményt, amit Márk és Máté evangélista is használt. Azokat te is elolvastad.

Szép rendben írd meg, hogy mire emlékszel belőle!

Aztán, mint Lukács, írjál arról, hogy a Szentlélek azóta is működik! Sok mindent hallottál, láttál, olvastál már a munkájáról. De ami a legmeggyőzőbb számodra az az, amit átéltél!

Milyen érdekes! Lukács nem írt magáról. Nem tudjuk, hol, kitől, mit hallott először Jézusról. Egy sort sem hagyott ránk a megtéréséről, a múltjáról, élete további folytatásáról. Az utolsó, amit többes számban, tehát magát is beleértve feljegyzett, az az, hogy Rómában van Pál apostollal. (ApCsel 28.)

Jézus ma azt kéri tőled, hogy írj többet! Írj többet, mint Lukács! Szép rendben írd meg a te Teofiloszodnak, ki is voltál! Írd meg, hol születtél, mi lett belőled! Vesd papírra, képernyőre, mikor hallottál először Jézusról! Fogalmazd meg a lehető legegyszerűbben azt, amikor megértetted, hogy a Bibliából megszólaló Isten hozzád beszél! Meséld bele a betűkbe, mit jelentett, amikor úgy döntöttél, neked pont erre van szükséged! Isten kijelentésére, vezetésére. Írd meg, kikkel találkoztál, akik hasonlóképpen éreznek, hisznek! Írd meg, milyen jó azóta!

Jónak látod? Jónak láttatja veled Isten?

Akkor nem tehetsz mást, mint Lukács!

Szép rendben írd meg, mit tett veled Jézus! Hogy aztán a te Teofiloszod is tovább adhassa: életünk van! Az élő Jézus Szentlelke győzött meg róla!

Így lesz neki, így lesz neked boldog új éved! Ámen