Istentisztelet 2025. január 5-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 2,41-52

Textus: Lk 2,49

Énekek: 125/1,  487/1.2.6. 479/3, 270/7, 801 ú. ék.

Szeretett Testvérek!

Január elsején, az új év első istentiszteletén megköszöntük Istennek, hogy Pál apostol kísérője, Lukács szorgalmasan összegyűjtötte azokat a feljegyzéseket, amit aztán szemtanúk hitelesítettek Jézus életéről. Ő, Lukács mindezt kiegészítette azzal, amit a szemtanúk szájából hallott. Így keletkezett Lukács evangéliuma.

Kitől hallhatta azt a történetet, amit Jézus 12 éves koráról csak ő írt le? Az apostolok, kis korában még nem ismerték Jézust. József, Jézus nevelőapja már nem szerepel a későbbi történetekben. Valószínűleg nem érte meg Jézus felnőttkorát. Akkor ki mesélt Lukácsnak? Mária! Ő mesélte el neki, hogy mi történt azon a jeruzsálemi kiránduláson. Lukács így hagyta az utókorra Jézus első, ismert szavait.

Lássuk, Isten mi mindenről tanít nekünk Jézus gyerekkorából! Mindjárt az elején: az ünnepi szokásokat. Jézus szülei évente egyszer elmentek Jeruzsálembe, hogy több tízezer zarándokkal együtt ott ünnepeljék a páska ünnepét. Az egyiptomi kivonulás hálaünnepét. Szokásos ünnepek. A szokásoknak engedve vagyunk többen a templomban karácsonykor és húsvétkor. Minden évben hallom a véleményt: ez csak külsőség! Igen, sokan külsőségnek, üres formaságnak tartják a vasárnapi istentiszteletet, a keresztelést, az úrvacsorázást, a konfirmációt, a közös éneklést és egyéb „szokásainkat". „Nem ez a lényeg!" - mondják, de ha visszakérdezek, kiderül, hogy számukra nincs is „lényeg". Persze, hogy nincs, hiszen nincsen alapjuk. Alap, amire a „lényeg" épül. A „lényeg", a negyedik emeleti lakás sem lehetne ott, ahol van, az alapozás, és a másik három emelet nélkül. A folyékony nyelvtudást, a „lényeget", a beszélt nyelvet senki sem sajátíthatja el a nélkül, hogy megtanulná az idegen nyelvtan alapjait, szavait, szófordulatait. Istennek úgy volt kedves, hogy a „lényeget" azokon a külsőségeken keresztül érjük el, melyek felépítik a hitünket, és annak gyakorlatát.

Nem tudom, mennyire tetszik Jézusnak az a keresztyénség, amelyik ugyan naponta olvassa a Bibliát, de az Övéi gyülekezetébe nem jut el. Nem ereszkedik le odáig, hogy a másik ember is érdekelje. Nem érdekli a keresztelés, az úrvacsora „külsőségei", mert „nem attól keresztyén valaki". De mit mond ezzel? Azt, hogy Jézus felesleges dolgokat talált ki. Ez is ott van Jézus gyerekkori történetének bevezetőjében! Szokás szerint elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére! Ők tartották a szokást. Csak van hát valami értelme! Gondoljuk végig otthon!

Az ünnepek végén szedelőzködtek, és hazaindultak. A rokonok, a barátok alkotta karavánnal. Jézus viszont ott maradt Jeruzsálemben. József és Mária a nap végén, a sátorverés idején jött rá, hogy nincs velük a gyerek. A sötétség beálltával már nem indulhattak vissza. Milyen álmatlan éjszakájuk lehetett! De az, hogy csak a nap végén keresték Jézust, betekintést enged a család életébe. A szülői felelősséget nem bagatellizálva merem állítani, hogy József és Mária annyira megbízhatónak tartották Jézust, hogy eszükbe sem jutott arra gondolni, hogy „a gyerek" elcsavargott, vagy valami rosszban töri a fejét. Ezért nem keresték egész nap. Bizalmuk volt már a gyermek Jézusban is. Még soha nem csalódtak benne. Később kiderül, hogy akkor sem.

Na, de még ott tartunk, hogy József és Mária másnap, pirkadatkor, amikor ki lehetett venni a veszélyes hegyi ösvények nyomvonalát, visszaindultak Jeruzsálembe. Három napig keresték a városban! Hogy kezdtek neki? Biztosan megpróbáltak visszaemlékezni, hol voltak együtt! Ez a kis bolt, az a szőnyegárus, az a lepénysütő, no, meg az az utca, a hosszú gyümölcsös pulttal, itt meg az éjszakai szállás. Nem, senki nem látta a gyereket! Isten segítségével, jó néhány évvel ezelőtt jártunk Jeruzsálemben. Az Óvárosban éppen ez a jelenet jutott eszünkbe. Líviával végig fogtuk egymás kezét, és figyeltük a nem kevésbé izgatott idegenvezető kis zászlócskáját. Amikor beléptünk a városkapun, azonnal elmondta, hogy ha lemaradunk a csoporttól, minimális esélyünk van arra, hogy megtaláljuk egymást. A többnyelvű hangzavarban, a portékáikat kínáló árusok kínálgatásait hessegetve, a legújabb kori „zarándokok" tömegében teljes mértékben átéltük a Jézust kereső Mária és József aggodalmát.

Menjünk vissza! Hol a gyerek? A szülők számára az a három nap keresgélés három évnek tűnhetett! Sehol sincs. Talán egyedül szaladt a karaván után? Mi lehet vele? Jobb lenne, ha ők is elindulnának? Mit tegyenek? A harmadik napon, végső kétségbeesésükben talán imádkozni mentek a Templomba. Meglehet, ez volt az utolsó hely, ahol keresték, de... megtalálták! Jézus egy jeruzsálemi tanítók által alkotott kör közepén ült. József és Mária megfigyelték, hogy Jézus kérdezett. A tanítók elámultak az okosan megfogalmazott kérdésén. Aztán ők kérdezték Jézust. És elcsodálkoztak, milyen értelmesen válaszolt nekik az a 12 éves, Názáretből, vagy honnan, a fővárosba jött gyerek.

Miért maradt Jézus Jeruzsálemben? Miért kereste a felsőfokú oktatók társaságát? A történet végén olvassuk, hogy Jézus „gyarapodott bölcsességben". Az emberi formában földre érkezett Isten, a názáreti Jézus egyre többet kívánt megtudni arról, hogyan gondolkoznak a vallási vezetők! Tizennyolc év múlva vitába száll velük. Ismernie kellett az érveiket, a stílusukat. Mennyire meggyőzhetőek? Mik azok a pontok, melyekben egymással sem értenek egyet? Jézus az ismereteken túl abban a bölcsességben gyarapodott, ami a küldetését vitte előre. Mielőtt tanítani kezd, tudnia kellett, hogy azok, akikhez beszél, a nép egyszerű fiai és lányai miket hallanak a vallási elöljáróktól. És ehhez már nem volt elég a kis Názáret ki tudja mennyire felkészült hittanoktatójának, rabbijának az ismerete. Biztosan tisztelte az otthoni tanítóit, de ők nem azon a szinten hirdették a vélt igazságukat, mint a jeruzsálemi tanítók, papok, írástudók. Az Isten ismeretében tovább lépők, az Istent megismerni akarók, a 12 éves Jézus példáját látva azok társaságát keresik, akiktől kapnak valamit. Többet, mint amiről addig hallottak, tanultak. Keresitek-e azok „társaságát", akik a könyvekből, de akár az internetes felületekről is ismereteket nyújtanak nektek? „Akarok-e többet tudni Istenről?" Vidd haza ezt a kérdést, és a mai történetből adódó következő kérdést, ami egyben válasz is: „Ha Jézusnak szüksége volt rá, nekem nincs?" Ha neki szüksége volt azok társaságára, akiket ugyanaz érdekel, mint engem, akkor nekem nem lenne jó bibliaórára járnom; többet olvasnom a hitemről; utánajárnom annak, amit nem értek? Isten azt akarja, hogy felkészüljek a küldetésre, amire hívott. Lehet, hogy csak egyvalakinek kell válaszolnom, de akkor tudnom kell, mit, és hogyan!

Mária volt a bátrabb. Anyai   határozottsággal Jézusnak szegezte a kérdést: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged." Jézus válaszára minden szülő összerezzenne: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Ez nem egy szemtelen tinédzser feleselése. Mária és József az a két ember, akiknek egyenként, személyesen az Úr angyala mondta meg, hogy Ő, Jézus nem más, mint a Szentlélektől fogant Magasságos Isten Fia, az ószövetségi prófécia beteljesítője: Immánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Tizenkét éve a Magasságos Fia, maga Isten van velük. Miért kell összevissza keresgélni? Hol lenne máshol Jeruzsálemben, mint a mennyei Atyja házában, a Templomban.

Jó helyen keressük Jézust? Miért kerül olyan sok időbe megtalálni? Mária és József három napig keresték. Van, aki egy életen át. Rossz helyeken. Ha nem ismerjük meg Jézust, nagyon nehéz lesz megtalálni! A piszkos, rendszeres takarítást mellőző lelkedben nem fogod megtalálni. Más vallások gyakorlatait kipróbálva nem fogod megtalálni. De megtalálhatod a magadra kért csendben. Megtalálhatod az igehirdetésben. Megtalálhatod a Biblia betűiből, sorok közti megszólításaiból elérő érintéseiben. Ott keresd Jézust, ahol van! Ahová mennie kell. Ahol lennie kell!

A jeruzsálemi epizódból magyarázatot kapunk arra is, amit Jézus már sokkal később mondott. Nagyon nehezen fogadjuk el. Az elsőbbség kérdését. Már felnőttként, tizenkét apostolát küldte próba-szolgálatra. Akkor mondta nekik, mire számíthatnak: „az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám". (Mt 10,36-37)

A 12 éves Jézus, Mária és József aggodalmát bizony az Isten dolgaival való foglalkozás mögé helyezte! Akkor, ott, Jeruzsálemben az volt az elsődleges. Nem szólt nekik előre, de biztos vagyok benne, hogy így értették meg. És ne feledjétek! Utána Jézus „elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik." Azt tette, ami kötelessége volt egy 12 éves gyermeknek. Ahogy tanulta a názáreti Sabbath-iskolában: tisztelte apját és anyját.

És még? Olvasom: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben." Legyen ez a terved az új évben! Volt már róla szó: gyarapodj bölcsességben! Ismerd meg az emberek véleményét, és tanulva, imádkozva készülj arra, amire Isten ad megbízást! Gyarapodj testben! Nem a hízásra gondoltam, hanem arra, hogy vigyázzunk a testünkre! Törődjünk magunkkal! Ne a szépség miatt, hanem az egészségünk érdekében! Vegyük komolyan a betegségeket megelőző szűrővizsgálatokat! Pál apostol a Szentlélek templomának nevezi a testünket. Vigyázzunk a karbantartására! Gyarapodj az Isten előtt való kedvességben! Tanulj Istenről, Jézussal! Olvass! Keresd azok társaságát, akiknek ugyanez a céljuk! Vállalj szolgálatot a gyülekezetben! Itt van egy ötlet: a hirdetéseink, az énekek megszerkesztése, kivetítése! És még több minden más... Gyarapodj az emberek előtt való kedvességben!  A kapcsolataid minősége az életed minőségjelzője. Ne erőltesd azt, amit Isten nem hagy jóvá! Ha először az Urat keresed, majd Ő bemutat a megfelelő embereknek.

A gyermek-Jézusról szóló történetet újraolvasva, megjegyezve legyen Jézust jó helyen kereső, Jézust minden percedben megtaláló új éved! Ámen