Istentisztelet 2025. június 29-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: 1Móz 16

Textus: 1Móz 21,9-21

Énekek: 90/9, 745/1-3 ú. ék., 276/1, 759/3, 746 ú. ék.

Szeretett Testvérek!

Megtörtént már veletek? Mindegy, hogy a Bibliából olvastátok-e, vagy prédikációt hallgattatok. Megtörtént már, hogy biztosan éreztétek: célba talált Isten írott, vagy hirdetett szava? Méghozzá: a bátorító szava! Egyértelművé tette, hogy bele kell vágnod! Minden kétséget kizáróan érezted, hogy folytatnod kell! Biztosra vetted, hogy úgy lesz, ahogy olvastad, hallottad, megérezted, meggyőződtél róla.

Hogyan folytatódott? Meddig tartott a fellángolás? Meddig hitted, hogy biztos lehetsz benne? És utána? Kivártad? Vagy: Volt egy kézzelfoghatóbb ajánlat? Bejelentkezett egy hihetőbb ígéret? Nagyobb volt a biztosítéka, mint annak, ami mellett egyszer már elkötelezted magad?

Erről szól ez a mai bibliai történet! Arról: mekkora bajt okoz a pillanatnyi figyelmetlenség, amikor Isten bizonyos, kijelentését semmibe véve, a ráció, az ész, a kiszámíthatóság tapasztalatára bízzuk magunkat. És engedékenyek, rávehetők, becsaphatók, végül kárvallottak leszünk.

Miről hallottunk most a két felolvasott bibliai részben? Ábrahám már ott van, az ígéret földjén. Isten a kor legcivilizáltabbnak mondott kultúrájából, városából hívta el, hívta ki. Az ismeretlenbe indult családjával, és mozdítható vagyonával. Vele tartott a felesége, Sára. Szolgálóikon és egy távoli rokonon kívül senkijük nem volt. Tíz éve nomád életet élnek. Isten azt ígérte, hogy megsokasítja az utódaikat. Egy gyerekük sem született. Még. Egy nap Sára, a feleség, kitalálja, hogy véget vet a gyermektelenségnek. Nekünk különösnek tűnik, valójában csak a kor bevett szokását gyakorolta, amikor férjét, Ábrahámot beküldi egyik szolgálólányuk sátrába. Tiszta ügy. Az egyiptomi rabszolgájuk, Hágár a tulajdonuk. Ha megfogan, akkor az övék, Sáráé és Ábrahámé a gyerek. Az öröklés kérdése megoldódik. Hágár terhes lesz. És elkezdődnek a bajok!

A büszke egyiptomi lány unos-untalan értésére adja úrnőjének, Sárának, hogy ő most már különb nála. Hiszen gyereket vár! Sára panaszkodni kezd Ábrahámnak. Nem érdekli. Sára csináljon a lánnyal, amit akar. Nem kell kétszer mondani! Sára olyan szinten kezd uralkodni Hágár felett, hogy az elmenekül. Neki a sivatagnak.

Elér egy forrásig. Az Úr angyala megszólítja, majd a terhes lányt egy rövid beszélgetés után visszaküldi az úrnőjéhez, Sárához. Előtte azonban kap egy ígéretet. Az angyal közli Hágárral, hogy a terhességéből fia születik, akit Izmaelnek kell neveznie. Kemény, szilaj férfi válik belőle; keresi a harcot és neki sem hagynak majd nyugtot. Hágár visszamegy a sátortáborba és megszüli Izmáelt, a 86 éves Ábrahám első gyermekét.

Hágárral csak azt követően találkozunk megint, amikor Isten ígérete beteljesedik. Ábrahámnak és Sárának idős koruk ellenére fiuk születik.  Izsák. Együtt növekedik Izmaellel, a szolgálólány gyerekével. Eleinte jól mennek a dolgok. Egy nap azonban megint kitör a családi perpatvar! Hágár fia, Izmáel valamin elkezd nevetni. Mint minden gyerek. Sára nem bírja elviselni a látványt és eszébe jut, hogy még örökségre is számot tarthat ez a vihogó, félig egyiptomi fiú! Máris fut Ábrahámhoz: kergesse el azt a gyereket az anyjával együtt! Ábrahámnak nehéz dolga van. Űzze ki a sivatagba, a halálba az elsőszülött fiát? Mi lesz ebből? Itt már csak Isten segíthet! Segít is! Megnyugtatja Ábrahámot; nem fog meghalni a gyerek, sőt! Az Úr új népet támaszt belőle! Így is lett; túlélve a kegyetlen kitelepítést, Hágár feleséget szerez a fiának. Az ő szülőhazájából, Egyiptomból.

Miről volt szó korábban? Miért hoztam el ide ezt a régi-régi történetet? Mert ebben a történetben Istennek napra kész üzenete van számunkra. Azt kívánja értésünkre adni, hogy ma is él ez a fajta a kísértés.  A igaz, isteni értékeket háttérbe szorítjuk. Miért? Mert jön egy gyorsabb megoldási lehetőség. Az Ősellenség, a Sátán, a az Ördög kitalálja, és meggyőzően tálalja. Elhiteti velünk, hogy ezen a világon minden esemény egyforma fontossággal bír. Rávesz arra, hogy a hiábavaló dolgokat is vegyünk nagyon komolyan. Bagatellizáljuk Isten rendjét! Találjuk ki a magunkét!

Ábrahám, elhívása első órájában kapott ígéretet arra, hogy családja majd néppé növekedik. Később újabb biztosítékot kap; annyi utódja lesz, mint égen a csillag. Isten elmondja neki, mely, hatalmas, félelmetes hírű népek földjét fogják benépesíteni gyermekeinek gyermekei, és azok leszármazottjai. Fantasztikus kijelentés! És mit tesz Ábrahám? Felesége unszolására együtt hál, majd utódot támaszt egy egyiptomi szolgálólánynak. Pedig övé az ígéret! Első kézből! Maga Isten sorolja fel az áldásokat! Nem! Ábrahám hallgat Sárára és „biztos, ami biztos" alapon bejár Hágárhoz. Figyelmen kívül hagyta Isten ígéretét és engedett felesége instant megoldást felvázoló kérésének.

Ismerős? Hallottatok egy bibliai verset. Hallottatok egy prédikációt. Egészen komolyan megszólított benneteket. Talán még a szemetek is könnyes volt. Aztán, másnap, mintha elfelejtettétek volna, hogy az istentiszteleten Istennel találkoztatok! Nem hittétek el, hogy Ő szólított meg titeket. És hétfőn már minden úgy ment, mint régen. Lehet, hogy ma is ez történik velünk. Most minden olyan szép, de hétfőre elszáll a hatás. Isten világos, nekünk szóló ígéretei ellenére, elkezded bebiztosítani magad. Te tudod, mivel! Egy biztos: ugyanaz történik veled, mint Ábrahámmal: Figyelmen kívül hagyod Isten ígéretét és kezedbe veszed a dolgaidat, úgy, mintha nem is találkoztál volna az Úrral!

Aztán itt van Sára! Féltékeny lesz a teherbe esett kis egyiptomira! Arra, akit ő engedett a férje ágyába. Amikor Hágár, elkezd dicsekedni az áldott állapotával, Sára büszkesége csorbát szenved,. Először a pusztába kergeti a terhes lányt, aztán, másodjára, már a fiával együtt zavarja el. Mit tesz Sára? Bosszút áll. Azért, amit ő talált ki; amit ő szervezett meg. Fontosabb a saját ügye, hiúsága, mint Isten rendje!

Jaj, nehogy egyedül az asszonyokra gondoljunk, kedves férfitestvérek! A lányokkal, asszonyokkal együtt vegyük csak sorra, mikor estünk mi ebbe a hibába! A bosszúállás hibájába! Igen, igen! Minden áldott nap ott van a kísértés! „De jó lenne azt a tehetségesebb osztálytársat, azt a törekvőbb évfolyamtársat, azt a szorgalmas munkatársat; a hajtós főnököt, a feleséget, a férjet, az akaratos gyereket, a segíteni akaró anyóst, apóst, a minket helyettesítő menyet, vőt kiiktatni az életünkből! Mint Sára Hágárt, és Izmáélt. Sokkal könnyebb lenne nélküle!" Ugye, a Kísértő mindegyikőtök szájára oda akarta tenni ezt a sóhajt? Legalább egyszer. De jó; micsoda kegyelem, ha nem mondtuk ki! Ha nem kergettük őket a pusztába; a családon, a munkahelyen kívülre! Ha mégis megtörtént; akár gondolatban is; mi tettünk? Isten rendje elébe helyeztük azt, amit mi fontosabbnak ítéltünk.

Na, és itt van Hágár! A hihetetlen karriert befutó egyiptomi vendégmunkás. Akit valamikor eladtak egy messzi földre. Lehet, hogy már a szülei is ott voltak; ő már oda született. Egyszer aztán a gazdag, tehetős, tekintélyes Ábrahám házának lett a szolgálója. Közvetlen főnöke a feleség, Sára volt. Valószínűleg töretlen volt köztük a kapcsolat, másképp nem őt választotta volna a főnökasszony arra, hogy gyereket szüljön urának. A szegény szűz szolgalány teherbe esett a 86 éves Ábrahámtól. És... és erre kinyílt a szeme! Neki sikerült az, ami Sárának, a főnökasszonynak nem! Neki, Hágárnak, a semminek lesz gyermeke Ábrahámtól! Lehet fennhéjázni, megalázni a másikat. Azt, akire egykor felnézett; akinek pillantását leste. Hágár elfelejtette, hova helyezte őt Isten. Immár fontosabb volt az, hogy mire vitte!

Ugye, Hágárban is magunkra ismerünk? Elértünk valamit; csak egy egészen kicsivel többet mint azok, akik idáig vezettek, tanítottak, szeretgettek minket. És máris azt hisszük, jogunk van helyreigazítani őket. Megmosolyogni a naivságukat. Legyinteni rájuk. Elfelejtik, jaj, de sokan elfelejtik, honnan indultak, kik segítették őket kenyérrel, jó szóval, imádsággal! Mindent elfelejtettek; Isten által parancsolt tiszteletet elöljáróik, tanítóik, szüleik iránt. Élik, éljük, éled(?) a saját magad elképzelései szerint berendezett életedet. Isten kiiktatod. Nem kérdezed. Ha szól, legyintesz rá.

Kedves Ábrahám!... Kedves Sára!... Kedves Hágár!... Melyik szereplőben ismertél magadra ma délelőtt? Úgy válaszolj magadban, hogy tudod: Jézus hallja! Jézus, aki - nem úgy, mint Ábrahám -, soha, egy lépést sem tett, egy szót sem szólt a nélkül, hogy az Atyára figyelt volna. Felelj Jézusnak, aki - nem úgy, mint Sára -, minden körülmények között azt a rendet; egyedül azt a rendet tartotta érvényesnek, amit Isten adott e földre, írt az emberi szívekbe. Borulj le Jézus előtt a szívedben felismert igazságokkal és - nem úgy, mint Hágár - légy olyan, mint Ő, aki „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,7-8)

Hiszem, hogy így leszünk mindnyájan, olyan örömteli, vidám szolgái az Úrnak, mint amilyeneknek Ő kívánta látni Ábrahámot, Sárát és Hágárt. Olyanok, mint akik mindig különbséget akarnak tenni az érdekes és a fontos között!

És ha már itt tartunk! Isten szeretetből fogant ígéretébe az is belefér, hogy Hágár fiát, Izmáélt is megáldja. Ezt hallja Ábrahám: „a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik." Ha Isten választottja vagy, és ha Ő úgy akarja, a neked adott ígérete, áldása öröklődik!

Isten áldja meg vétlen utódainkat! ÁMEN