Istentisztelet 2025. május 11-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 2Kor 8,7-15

Textus: 2Kor 8,11

Énekek: 487/1, 675 ú. ék., 65/3, 479/1, 746 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

A korinthusi gyülekezet Pál apostol operatív biztatásának engedve elkezdett adományokat gyűjteni.

Mire? Kinek? A számukra ismeretlen, Jeruzsálemben élő testvéreiknek. A görög kikötővárosban élő, kis, úgy saccolják, néhány tíz főt számláló keresztyéneknek írt levélből azt a szépen felépített gondolatmenetet emeltem ki, amely hiszem, hogy üzenetképpen ma nekünk adatott.

Az évszázadok során gondosan tovább másolt, hatszáz éve már nyomtatott üzenet első, szent felszólítása: mérjük fel magunkban, mennyi mindennel rendelkezünk! Mije van a bármely korban élt keresztyén embernek? Az apostol ezt a listát írta a korinthusiaknak: „bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben".

És ez érvényes lenne ránk is? Fokozzátok a magatok számára: Mindez érvényes rám is: „bővelkedtek: hitben"? Van - nemhogy elég, de - bővelkedő hitem? „bővelkedtek: ...igében" Él bennem - nemhogy „néha eszembe jut", de - napjaimat vezető, erősítő Ige? „bővelkedtek:...ismeretben" Én lennék az, aki tanulható ismeretet gyűjt az Úrról? „bővelkedtek:...  minden buzgóságban" Tud rólam úgy bárki is, mint buzgó, szorgalmas emberről? „bővelkedtek:... a tőlünk rátok áradó szeretetben" Szeret engem valaki, vagy többen is annyira, hogy bővelkedek a reám áradó szeretetben?

A szomorkás, de első, őszinte válaszunk az lenne ezekre a kérdésekre, hogy: nem.

Ha emberi logika szerint szednénk számba a hitünket, a bevetésre készen hordozott, azonnal szánkra kerülő, kívülről idézett igéink számát, az ismeretünket, a szorgalmunkat, a reánk áradó szeretet mennyiségét, akkor a válasz: nem, nem, nem, nem, és nem. Isten algebrája azonban nem engedi meg a felületes számszerűsítést.

Azt, hogy mennyi hited van, egyedül Isten mérheti fel. Ő, aki adja. Mint, ahogyan Ő a tudója annak is, hány, benned munkálkodó bibliai idézet, mennyi, hasznos ismeret, láthatatlan, mégis tettleges buzgóság van benned.

És egyedül Ő mondhatná meg azt is, hányan szeretnek téged, hányan hordoznak imádságban. Nem is sejted, mennyien!

Az a gyerek, akivel annyi gondod van, esténként érted is összekulcsolja a kezét. Akkor is, ha még soha nem mondta.

Az az édesapa, édesanya, aki állandóan rohan, gondolataiban, az imáiban hordoz. Mint az a nagyapa, nagymama, dédike, akiről már mindenki azt hiszi, egy értelmes szót nem tud kimondani.

Az, akivel naponta találkozol, de biccentésen, köszönésen kívül nem is érzékeltél. Igen, van, aki érted is imádkozik!

Most, hogy megtudtad; nem vagy egyedül, mert van, aki minden nap gondol rád, térjünk csak vissza az isteni matematika alapján számba vett hitre, ismeretre, igékre, buzgóságra!

„Bővelkedni" a Biblia szerint azt (is) jelenti, hogy egész egyszerűen, neked több van, mint másnak! Ha nem emeljük olyan magasra a fejünket, irigykedve kutatgatva azok után, akiknek több van, de körülnézünk azon a lelki mezőn, anyagi vidéken, ahol nálunk szegényebbek, egyszerűbbek élnek, hirtelen fantasztikus nyereség birtokába jutunk: Tényleg gazdagabb vagyok!

Lásd meg azt a sajnálatra méltó felebarátodat, akinek annyi hite sincs már, vagy soha nem is volt, mint neked! Nem érdekli semmi, egyszerűen „túlélésre" játszik. Ez független az anyagi körülményeitől. Van, aki tényleg egyik napról a másikra él, mert a továbblépés-, a változás-, a segítség hite nélkül tengeti az életét.

De találkoztam már nem is egy, másik végletet képviselő felebaráttal, aki mindent elért, amire vágyott és most nem hiszi, hogy valamiért érdemes még élni. Unatkozik, megcsömörlött és - vegetál. Ő is: egyik napról a másikra.

Hiányzik belőle a hit, ami továbblendítené a gondolatait a megszerezhető, megvehető, elérhető dolgokon túl oda, ahol Jézus készített helyet az övéinek. Lehet, hogy neki is... Ezek az emberek várnak valakire, aki elmondaná nekik: lehet hinni! Van több annál, amit elértél, amit megszereztél!

Aztán lásd meg azt a másik embert, aki nem ismeri az Igét! A Bibliát. Isten olvasható akaratát.

Te meg bővelkedsz benne. Még akkor is, ha csak a legutóbbira emlékszel, amit itt hallottál, vasárnap. Már eggyel többet tudsz, mint ő. Az Ige, az Isten szava. Hozzád elért szava. Nem fontos szó szerint idézni, sokszor hatékonyabb, ha annyit mondasz el belőle, amennyi hatott rád. De azt mondd el! Azért kaptad. Arra kaptad, hogy rajtad változtasson, aztán pedig azon, akinek elmondod.

Nézzük csak tovább!

Találunk egy felebarátot, aki még annyi ismerettel sem bír, mint mi! Még annyit sem tud Jézusról, Istenről, a megváltásról, az örömhírről (az evangéliumról), mint te! Soha nem hallott a példázatokról. A golgotai keresztről. Mózesről, Jónásról, Keresztelő Jánosról, az apostolokról.

A zsidókról annyit tud, hogy „kicsit gyanúsak", de attól meghökken, hogy Jézus egy zsidó anyától született. Elcsendesedik, és várja, hogy szólj. Hogy tanítsd. Hogy mondj neki valami újat. Hát oszd meg vele, hogy te mit tudsz Jézusról! Az lesz a meglepetés, de az örömöd is, amikor tovább kérdez.

Mi is van még itt?

Igen! Buzgóság, szorgalom. Hát ezzel sem vagyunk megelégedve. De, a „lefelé hasonlítás" szent módszere talán megint használ! Igen, arra gondolok; körülnézünk (maradjunk csak a saját házunk táján: a gyülekezetben) és minden gőg, önhittség nélkül látjuk, hogy hihetetlen, de van, aki még kevesebbet tesz a gyülekezetért.

Na, most ha ez a „van nálam kevésbé buzgó" felismerés bárkinek is megnyugvást jelent, az már most szálljon le a magas lóról, mert a hiteles mérce megint csak nem a miénk, hanem Istené! Egyedül Ő a megmondhatója: azt, amit tőle kaptam; annyival, amennyivel az ő jóvoltából rendelkezem, vajon mikor, milyen mértékben forgatom vissza az Ő javára, dicsőségére? Az egyház életébe, a gyülekezet terveibe, a felebarátaim javára, az itt hitet kérő, kereső gyerekek, fiatalok közötti munkába? És most tényleg nem pénzről beszélek, testvérek, hanem arról az indíttatásról, amit Isten ültetett el benned.

Többször próbálkoztunk a gyülekezeti újságban, a szószékről való hirdetés formájában azzal, hogy „összehozzuk" a kéréseket és a felajánlásokat.

Nagyon szerény eredményt tudunk felmutatni. Pedig, ha a családtagokat megkérjük valamire, ugyan, miért ne fordulhatnánk a Krisztusban testvéreinkké lett gyülekezeti tagokhoz? És fordítva: ha a rokonoknak, barátoknak szívesen megteszünk valamit, miért fordulnánk el attól, aki bátortalanul bár, de azzal a reménységgel fordul hívő testvéreihez, hogy csak akad közöttük valaki, aki felé mozdul.

Vajon melyik a nehezebb? Kérni, vagy segíteni?

Itt, vasárnaponként annyi, potenciális tudás, készség, erő, szívesség, tehetség, tenni akarás gyülekezik egybe, hogy lehetetlennek tűnik: ne találnának egymásra azok, akik kérik, igénylik, remélik a segítséget és azok, akik szívből ajánlják fel idejüket, képességüket, kezüket, lábukat, autójukat, tudásukat, vagy „csak" (mert néha ez a legtöbb!) a társaságukat.

Tudom, mert hallom, mert elhiszem, hogy sok testvérben megvan az „akarás" a jóra. De! Ilyenkor jön a legnehezebb: a cselekvés, a véghezvitel, a kivitelezés!

Korinthusban is itt „akadt el" a keresztyénség hiteles felmutatásának Jézushoz hívogató bizonyságtétele. Olyan szépen, tapintatosan mutat rá az apostol erre az utolsó lépésre: „Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van!" Hallottuk, meggyőzött minket a Szentlélek Isten; ha nem magasra, de kicsit alacsonyabbra vetjük a tekintetünket, akkor mindjárt meglátjuk, mennyi mindennel rendelkezünk.

Van több hitünk, ami továbbadható!

Van több Ige, bibliai tanítás, történet, ami elmondható! Megosztható ismeretből is van több. Van több buzgóság, mely vonzó, segítő, bizonyságtévő erővé válhat!

És van szeretet. Ismeretlenek-, és ismeretlen ismerősök szeretete. Ők is kapták. Attól a Jézustól, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy az ő szegénysége által meggazdagodjunk.

Adjuk, osszuk szét ezt a gazdagságot! Öntsünk ki a lelkünkből mindent, váljunk lelki szegényekké, hogy megint feltöltsön bennünket az Úr! Mutassuk, mondjuk, meséljük a hit, a befogadott, szétosztandó ige, a buzgóság erejét, hogy még többet kapjunk belőle! A világ legjobb befektetése!

Adjunk a számlálható javainkból azoknak, akiknek kevesebb jutott, és szeressük mindazokat, akik híjával vannak ennek a kincsnek!

Isten megáldja, azokat, akiket már elhívott, és akiket még ezután fog elhívni magának ismerőseink és ismeretlen felebarátaink közül.

Hitet, szeretetet, tudást osztani.

Örömmel, alázattal. ÁMEN