Istentisztelet 2025. május 18-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 26

Textus: 2Kor 13,5

Énekek: 90/1, 252/1.3.5., 422/3, 771/1 ú. ék., 759 ú. ék.,

 

Szeretett Testvérek!

 

Hogy írta imába, zsoltárba Dávid király? „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!" Hogy írta Pál apostol a görög városban élő keresztyéneknek? „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?"

Vajon melyikhez kell nagyobb bátorság? Ahhoz, hogy Isten vizsgáljon meg, vagy ahhoz, hogy én, magamat? És mi a lényege ennek az egésznek? Az, hogy kiderüljön: bennem él-e Jézus Krisztus?

Egy Pécsváradon megrendezett hittantáborra emlékezem vissza. Egyik hittanoktatónk balesetet szenvedett. Kibicsaklott a bokája. A Zengő csúcsáról lefelé jövet egyfolytában arról volt szó, hogy mikor ki segítsen sebesült társunknak. Ki adja át neki a vállába, karjába, lábába öntött szeretetét. A baleset és az önzetlen segítségnyújtás az esti tábortűznél olyan beszélgetéseket, bűnvallásokat, bizonyságtételeket adott a gyerekek és fiatalok szájára, melyek valami egészen meghitt csendet teremtettek körülöttünk. Jézus Krisztus nem csak körülöttünk, de bennünk volt.

Isten próbára tette a hitünket. Az éjfél körül mindegyik szobában, sátorban beállott csöndesség, elalvás előtt végigpörgette bennünk a mögöttünk álló napot. A fiatalok másnapi, néhány szavas, megnyilatkozásai azt tükrözték: próbára tették; megvizsgálták magukat.

Mit? Azt, hogy Jézus Krisztus bennük él-e?!

Pál apostol ezt kérte a korinthusi gyülekezettől. Próbálják meg magukat, vizsgálják meg: felismerhető-e rajtuk, hogy Jézus Krisztus bennük él? Az apostolnak komoly vitája volt a közösség néhány tagjával. Azokkal, akik azt állították, hogy a damaszkuszi úton farizeus Saulból Pál apostollá lett Krisztus tanítvány valójában nem is igazi apostol.

Pál érvek, bizonyságok sorát hozza fel a levélben. A befejezés előtt, „az utolsó lapon" kihívást intéz hozzájuk: „... nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok."

A korinthusiaknak próbára kellett tenniük-, meg kellett vizsgálniuk önmagukat. Döntsék el: igazán hisznek-e? „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!" Hitben jártok-e?

Mert ha igazán hisznek, akkor nem kételkedhetnek abban, hogy Pál valóban apostol. Nem kell tanúkat kell keresgélniük, hanem hinniük kell. Annak az örömhírnek, amit Pál hirdetett, erősített meg közöttük a világért eljött, meghalt és feltámadt Jézus Krisztusról. Ezt csak akkor hihetik, ha a Szentlélek személyében jelenlévő Jézus bennük él.

Hogy működik ez? Az emberben élő Jézus maga hoz döntést arról, mi igaz és mi hamis. Apostol-e Pál, vagy nem? Akiben Jézus él, az széttárja a karját: ez miért kérdés? Hiszen Pál a tiszta evangéliumot hirdeti. Minden szavából Jézus imádata csendül ki. Jézus szereti őt. És szeretnivaló emberré vált, mert befogadta Jézust. Nem is ő tanít, nem is ő cselekszik, hanem a benne élő Úr.

„Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!" Pécsváradon, a hittantáborban a fiatal fiúk és lányok megvizsgálták magukat. A zavart mosollyal kísért csillogó szemükben láttam, maguk sem merik elhinni, hogy ők bizony azok, akik igazán hisznek.

Ennek megerősítése a búcsúzás napján történt. Mint minden évben. Mindenki kapott egy üres lapot. A tetejére felírta: „Kedves /leírta a saját keresztnevét/! Azért szeretlek, mert..." Aztán körbeadtuk, és az „Azért szeretlek, mert..." mögé odakerült legalább 25 indoklás.

Mire volt ez jó? Hát önmagunk megvizsgálására! Tudunk-e kedveset, szeretetreméltót találni a társunkban, és a többiek vajon mit találnak bennünk? Bennünk él-e Jézus Krisztus?

Aki képes volt szeretni a másikat, az rájött arra, hogy magában hordozza Jézus Krisztust. És, aztán, aki elolvasta, mit láttak meg rajta, benne a többiek, az biztos lehetett abban, hogy igazán hisz, mert a hitének tapasztalható jelei vannak.

Ugye elhiszitek: igazán örülök annak, hogy itt vagytok a templomban!  Örülök, hogy itt vagytok, de ez még nem a hit próbája! Jel. Jele annak, hogy megkaptátok Jézus meghívását és engedtetek neki.

De az, hogy igazán hisztek-e, nem itt dől el, hanem odakinn! A hit nem a templom falai között nyújtja át a feladatokat, hanem azok között, akiket el kell fogadni olyannak, amilyenek. Aztán találni bennük valamit, ami szerethető. Onnan már csak egy lépés (bár elég nagy!...) valóban megszeretni őket.

És mindez ott kezdődik: kipróbált ember vagy-e? Felismerted-e magadon Jézus Krisztus jelenlétét?

Egyszer a freskókkal díszített falú, őraljaboldogfalvi templomban mesélt nekünk az ottani református lelkész. Elmondta, országjárása során járt náluk az amerikai nagykövet. A szigorú protokoll-főnök fordított: „Mondjon valamit a templomról; a nagykövet úrnak öt perce van rá." A kedves tekintetű, de határozott lelkész így válaszolt: „Ha a nagykövet úrnak csak öt perce van, akkor fontosabb dologról szeretnék beszélni. Megkérdezem: van-e személyes kapcsolata Jézus Krisztussal?" A formalitáshoz ragaszkodó, rosszallóan hümmögő kíséretet maga a nagykövet intette le, és megkérte a lelkészt, beszéljen neki Jézusról. Sokkal több, mint öt percig tartott... És a Bukarestbe akkreditált amerikai nagykövet végighallgatta a tíz faluban szolgáló hátszegi magyar református lelkészt. A testőröktől kísért hivatalos ember kipróbálta, megvizsgálta magát.

Nem tudom, mit talált magában. De ez nem is a mi dolgunk.

Jézus Lelke azt kéri: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!" Ne a másikat próbálgassátok, ne azt találgassátok: „Vajon ő hisz-e?", hanem: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!"

Jézus nem arra kíváncsi, hogy mennyi minden iránt érdeklődünk, hanem: Ő, aki kiváltott minket a halálos ítélet alól, Ő érdekel-e bennünket? Igazán hisszük-e Őt, vagyis: felismerjük-e magunkon, magunkban Jézust?

Például rájöttünk-e már arra, amit a nyári hittantáborban több fiatal ki mert mondani a csoportos beszélgetések során, a tábortűz mellett, a hegyen szuszogva, a tóban dideregve, vagy négyszemközt, a pázsiton üldögélve: Jézus kipótolt benne valamit. Azt hozta el neki, aminek híjával volt; ami mindig hiányzott neki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de több, félve kezdett bizonyságtételüknek ez volt a lényege. Rájöttek arra, hogy minél inkább megismerik a bennük élő Jézust, annál inkább megértik, kinek, mire szánta őket az Úr.

Kimondhatatlan kegyelem, áldás az, amikor ez a felismerés már a tizenéves korban megtörténik. Amikor a legfogékonyabb idejében lévő, növekedő szív rájön arra, amit az író így fogalmazott meg: „Jézus, mint egy felelősségtudattal bíró hegyivezető, ragaszkodik ahhoz, hogy 'mögötte' járjanak, ahelyett hogy jobb utakat keresnének előtte."

Van, aki csak 30-40-60 éves kora után engedi maga elé Jézust. Addig csak hátra-hátra néz, vajon tetszik-e Jézusnak az az ösvény, amit ő, a felnőtt ember választott. Amikor már eltévedt, összeesik, és arra kéri az Urat, vezesse ki abból a tüskés, gazos lelki bozótból, melybe belekeveredett és már lépni sem bír.

Vajon kipróbált ember vagyok-e? Bennem él Jézus, vagy még mindig magam mögé szorítom? Egyáltalán: fel lehet ismerni magunkon Jézust?

Igen!

Egészen egyértelműen! Mint ahogy azt is pontosan lemérhetem, tudok-e úszni, vagy sem? Ha mély vízbe esek, de kijutok a partra, akkor igen, ha nem, akkor nagy baj van! Tudok kerékpározni? Fel kell ülni a kétkerekes járgány ülésére. Ha eljutok rajta a sarokig, akkor tudok, ha elborulok, akkor nem!

Vizsgáld meg a tetteidet! Hallgasd „kívülről" a szavaidat"! Újra gondold végig, mire készülsz! A benned élő Jézus egészen egyértelműen, köntörfalazás nélkül meg fogja mondani!

Hogy mondod?

Igyekszel minél többször jót tenni, de megtörténik, hogy még mindig megbánod azt, amit csináltál? Visszaszívnád a kimondott szót? Szégyelled magad a gondolataid miatt? Vagyis: felfogod, hogy épp' az ellenkezőjét teszed annak, amit Jézus tanácsol?

Ne ess kétségbe! Ez jó hír! Hiszen a benned élő Jézus megszólított! Ezért rossz a lelkiismereted. Jézus rávilágított arra, ami miatt kényelmetlenül érzed magad!

De jó, hogy így indít útra bennünket az új hét elején!

Megerősít minket abban, hogy mielőtt bármi felől is döntünk Reá figyeljünk.

És Reá figyeljünk akkor is, ha kétségeink vannak a felől, amin már túl vagyunk.

Hadd mondja meg Ő, hogy jó volt-e, vagy rossz!

Kérjünk tőle igaz hitet mindennapos ön-vizsgálatunkhoz, és a vizsgálat minden eredményéért neki adjunk hálát! ÁMEN