Istentisztelet 2025. március 30-án

Feltöltés alatt

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

 

Lekció: Lk 20,1-8

Textus: Lk 20,5

Énekek: 329/2, 770 ú. ék., 84/1, 171, 799 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

A keresztelés előtt annak rendje és módja szerint idéztem Jézus szavait Máté evangéliumából: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." Elhisszük? Nem nekem; Jézusnak. Hogyne hinnénk! Mi hiányzik még?

Ezt boncolgatja bennünk mai történetünk kulcskérdése: „Akkor miért nem hittetek neki?"

Jézus kérdezte a jeruzsálemi vallási vezetőktől. Ott volt mindenki. Főpapok, írástudók, vének. Az ország teológiai és törvénykező testületének válogatott képviselői.

Ott voltak a Templom külső udvarában is, amikor Jézus kiűzte onnan az árusokat, és felborogatta a pénzváltók asztalait. Ennél nagyobb mértékben megnyilvánuló érzelemkitörést Jézus részéről nemigen találunk az evangéliumokban. Megindokolta, hogy miért tette: „Meg van írva: 'Az én házam imádság háza lesz', ti pedig rablók barlangjává tettétek." (Lk 19,46) Az áldozati állatok árusításán nyert hasznot, és az azt csak megsokszorozó devizaváltás gyakorlatát vette célba.

Ezek fő haszonélvezői éppen azok voltak, akik most tőrbe akarták csalni. Jézus a templomban tanított, a hallgatósága odaadó figyelemmel hallgatta. (Lk 19,48) Már ez is böködte a szemüket és a fülüket. Odaléptek hát hozzá, és bedobták a gondosan, előre megfogalmazott kérdést: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"

Három válaszra számítottak. Mindegyik támadható.

Ha Jézus azt mondja: Tőletek kaptam ezt a hatalmat! - rögtön letartóztatják, hiszen a vezetők semmiféle felhatalmazást nem adtak neki a szólásra vagy a cselekvésre. Ha így felel: A rómaiak engedélyezték, hogy amit láttatok, megtegyem, amit hallottatok, azt pedig a filozófusaiktól vettem át - megint csak lefogathatják, hiszen pogány tanításokat öltöztetett vallási köntösbe. Ha a harmadik típusú válasz érkezik, és Jézus az állítja, hogy Istentől kapott hatalmat, lehet, hogy ott, helyben megkövezik istenkáromlásért.

De Jézust nem lehet csőbe húzni. Amíg el nem jön az Ő ideje, keresztre feszítésének napja, addig nem enged a provokációnak. Akkor majd elfoghatják. Addig nem.

Visszakérdez. Lássuk, ők hogyan állják a sarat! „Én is kérdezek tőletek valamit... Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?" Keresztelő Jánosról van szó. A keresztsége pedig azt jelentette, hogy bűnbánatra és megtisztulásra hívta az embereket. Jézus arra kérdez rá, hogy az, amit Keresztelő János tett, Isten megbízásából történt, vagy János és tanítványainak saját kezdeményezése volt? „a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt... így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?" És ha nem ezt mondják? Hm, hm. „Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt."

Ebből nem lehet jól kijönni. Jézus nyert. Így hát „azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való" a János keresztsége. „Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

Most hagyjuk ott a megszégyenült főpapokat, írástudókat és véneket!

Térjünk vissza Jézus hatalmának kérdéséhez!

A fülünkkel befogadjuk: Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. A szánkkal is megvalljuk. Hitünk növekedési stádiumának megfelelő szakaszától kezdve elhisszük, hogy bármit mond, az a javunkra válik. Mi ennek a hitnek a próbája? Az, hogy azt cselekedjük, ami neki kedves. Azt, amit Ő parancsolt.

Ki írta ezt meg egyszerűen, tömören? Jakab apostol: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak." Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet." (Jak 2,18)

Elhisszük-e, amit a Bibliából megszólaló Isten állít?

Igen.

Engedelmeskedünk neki? Kérdezem, mert hallottuk, sőt: átéltük, akkor igaz a hitünk, ha meg tudjuk mutatni a cselekedeteinkből.

Őszintén szólva nem akaródzik elfogadni azt, amit a tiszta életről és gondolkodásról tanít a Biblia, mert akkor életünk igen-igen sok területén hátraarcot kellene csinálni.

Nem nagyon kedveljük a bűnbánatra szóló felhívást (pld. Keresztelő Jánosét), mert hát, ahhoz meg kellene vallanunk a bűneinket. Azokat meg jobban szeretjük magunkban tartani.

Nem szeretjük - többek között - a negyedik parancsolatot, mert legalább azon a napon hagyjanak békét; majd mi kitaláljuk, hogyan töltsük el a vasárnapot! Most már a szombatot, és a péntek délutánt is, amiken pedig a Tízparancsolat szerint dolgoznunk kellene.

A Biblia majd' minden oldalán találunk valamit, ami isteni, mennyekből jövő erővel, hatalommal szól hozzánk, és arról akar meggyőzni, hogy úgy lesz nekünk a jobb, ha engedünk neki. Nekik. Az Atyának, Jézusnak, és a vasárnap délelőttünk langyos nyugalmát most is felkavaró Szentléleknek. A mennyekből való hatalommal és erővel szólít meg a Szentháromság Isten. A Bibliádból is.

Akkor miért nem hiszel neki? Miért pont Istennek nem hiszel?

Rengeteg dolognak utána járunk. Szeretjük tudni, hogy megbízható hírforrásból származik-e az, amit valaki leírt egy újságcikkben. Magas rangú, befolyásos stáb-tag, tanácsadó, szakember áll-e a hátterében, vagy két pincér beszélgetett róla a teraszon?

Másrészt abszolút bizalmat szavazunk annak, akit kedvelünk. Ha a preferált politikus állított valamit, eszünkbe sem jut megkérdőjelezni. Ha az ellenfele, akkor oknyomozó újságíróként kutatunk, hogy megcáfolhassuk.

Jézus azért kérdezett vissza, hogy felfedje, leleplezze: a vallási elit tagjai nem hogy nem hiszik a tanítását, de meg akarják buktatni. Végezni kívántak Jézussal. Valójában miért? Mert a saját igazukat féltették. Mindegy, hogy Jézus kinek tartja magát. Ha ellentmond az ő tanításuknak, ha Jézus másként tanít Isten dolgairól, mint ők; ha felkavarja a vallási állóvizet, és megkérdőjelezi a tekintélyüket, akkor mindegy, hogy mit állít magáról, vagy Istenről. El kell vesznie!

Hogy állunk mi ezzel a kérdéssel?

Jézus, aki most Szentlelkével van jelen a földön, világosan megmondta, hogy Ő maga az Isten: „Én és az Atya egy vagyunk."! (Jn 10,30) Fülöp apostol azt kérte Tőle: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk." Mit válaszolt Jézus? „Aki engem lát, látja az Atyát... én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van". (Jn 14,8-9)

Mi következik ebből? Jézus kijelentéseit nem lehet megvétózni. Ő, és az Atya, és a Szentlélek mondja ki a nagybetűvel írt Igazságot. Amit Ő kér, tanácsol, azt kell megtennünk. Amerre vezet, arra kell mennünk.

Lehet neki ellentmondani? Lehet. Lehet más utakon járni? Lehet. Ezt tették ott a főpapok, az írástudók és a vének.

Ezt teszi mindenki, akinek nem kell Jézus. De ezt teszi az is, akinek Jézus nem elég. Így válnak az Istenről írt magyarázatok, fejtegetések, hitvallások, enciklikák fontosabbá, gyakrabban idézett érvekké, mint Jézus szavai. Mint a Biblia kijelentései.

Kinek tartjuk Jézust? Annak, aki megtette azt, amire másokat tanított. Annak tartjuk, aki szenvedélyesen kereste Isten dicsőségét. Annak, aki példa nélküli szeretetével elérte és megváltoztatta azokat, akikről mindenki, de ők maguk is lemondtak. Jézus az, aki darabokra zúzza az ártatlanságunkat, a saját igazságunkat hangoztató indokainkat, mentségeinket. Szelíden, de határozottan felfedi, hogy kik vagyunk, és milyenek vagyunk. Jézust annak ismerjük, aki önként átvállalta a halálosnál is rosszabb, kárhozatos büntetésünket. Ő az, aki testben feltámadt, és erre hív minket is. Mert a Belé vetett hittel lehetővé tette. Jézus az, akit húsz évszázada próbálnak sikertelenül lejáratni. Sikertelenül!

Szóval? Mi a helyzet? Elfogadod Jézus irányítását magad fölött, vagy ellenállsz neki? Mióta, mi az arány? 100-ból hány százalékban engedsz Jézusnak, és hány százalékban utasítod Őt vissza? Igen, nehéz engedni Neki. Nehéz engedni annak, aki bárki másnál, még te magadnál is jobban ismer téged.

De: nemigen van más választásunk. És tudjátok, mi a jó ebben? Az, hogy ezt meg lehet Vele beszélni. Aki Jézussal beszélget, az keresi Őt. Aki pedig keresi, az előbb-utóbb megtalálja.

Ne vegyétek zokon, ha néha megkérdezi: Ha tudod, hogy jót, a legjobbat akarom neked, akkor miért nem hiszel nekem? Akkor miért nem mondod, teszed, gondolod azt, amivel megmutathatnád ezt a hitedet?

Húzódj be a belső szobádba, és beszélgess Jézussal többet, és többet! Erre jó a böjt. Amit megvonsz magadtól, ami időt, ami megtisztulást nyersz a magad választott böjttel, vigyen közelebb ahhoz, Aki a mennyekből való. Az élő Jézus Krisztushoz. Ámen