Istentisztelet 2025. szeptember 7-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 2Móz 9,13-16; Rm 9,14-20

Textus: 2Móz 14,1.4.

Énekek: 206/1 ú. ék., 278/1.7.8., 95/4, 326/2, 842 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Tudom, több testvérben is felmerült már, Mózes második könyvének olvasása közben. Arról van szó, hogy nehéz megérteni, miért keményítette meg Isten a fáraó szívét?

Mózesnek megígéri, hogy ki fogja vezetni a népét Egyiptomból, de a kivonulást tíz csapás előzi meg. Miért? Mert az Úr megkeményíti a fáraó szívét, ezért minduntalan megtagadja a szabad elvonulást.

Borzalmas csapások sújtják Egyiptomot. Vegyük sorra őket, de a jobb megértés, az életszerűbb „átélés" kedvéért, képzeletben „hozzuk ide őket" - Szegedre! Mi hogy élnénk meg a Tíz Csapást?

Első csapás: Képzeljétek el! Vérré válik a Tisza. Ragacsos, büdös massza van a Fehér tó-i halastavakban, otthon az edényekben. Még a csapból is vér folyik. De a szívünk kemény marad...

Második csapás: békák itt, a padsorokban. A Mars téren, a sarki boltban. A lakásban, a lépcsőházban. Az ágyban, a konyhában, rajtunk. Békák mindenhol! Undorító; borzalmas! De a szívünk kemény marad...

Harmadik csapás: zümmögő szúnyogok milliói lepnek el embert és állatot. Semmi szúnyogirtás; a csapkodás sem használ. Nincs wape, nincs szúnyogriasztó spray, rovarfogó szerkentyű. Csípnek, vakarózunk, és megőrülünk a zajtól. De a szívünk kemény marad...

Negyedik csapás: böglyök. Akit csípett már meg ez a nagy testű légy (pőcsik...), az tudja, milyen fájdalmas és kellemetlen, különösképpen akkor, amikor, egyébként minden olyan szép és jó. Biciklit tekerve, strandon, az erkélyen, séta közben. Lecsapnak a gyerekkocsira, beszállnak a kórterembe, a hentesüzletbe, az autóba. Milliárdnyi bögöly! De a szívünk kemény marad...

Ötödik csapás: dögvész. Csúnyább nevén: döghalál, pestis. Volt már ilyen Szegeden is. Isten ne adja, hogy újra át kelljen élni azt, amit csak filmekből, könyvekből ismerünk. De, meglehet, a szívünk kemény maradna...

Hatodik csapás: hólyagos fekélyek. Ilyet, sajnos ma is tapasztalunk. Hosszantartó, igen kellemetlen betegség. Megvan rá a terápia. A bőrgyógyászat a városban is fogadna 50-100 beteget? De hólyagos fekélyek egy egész népen? Ijesztő. Mégis: a szívünk kemény marad...?

Hetedik csapás. Nemrégiben volt Magyarországon. Jégeső. Odavész a szedés előtt álló gyümölcs, zöldség, a lábon álló gabona. Itt, az Alföldön. És: a szívünk kemény maradt...?

Nyolcadik csapás: sáskajárás. Minden, ami zöld, eltűnik a Tisza-partról, a Széchenyi térről, a földekről, a virágoskertekből, az erkélyládáról. De a szívünk kemény marad...

Kilencedik csapás. A sötétség. Nem napfogyatkozás; sötétség! Nem percekig; három, teljes napig. A kezünket sem látjuk. Ilyen sötét volt ott, akkor, Egyiptomban. De a szívünk kemény marad...

És a legszörnyűbb, utolsó csapás: az elsőszülöttek halála. Ebbe, most bele se éljük magunkat...!

Ugye, mennyire hihetetlen, hogy mindezek ellenére konok, kemény maradt a fáraó szíve? Csak az utolsó csapás, a gyermeke halála után engedte el Izráel népét. Egy darabig. Utána üldözni kezdte őket. Visszakeményedett a szíve.

Hihetetlen?

Ugye, mennyire hihetetlen, hogy jön a baj, és szebbnél szebb imákat mondunk? Ugye, milyen hihetetlen, hogy amikor elmúlik a baj, amikor meghallgattatik az az ima, nem telik el egy nap, és az addig felengedett, meglágyult, Isten felé hajló szívünk megint megkeményedik?

Mit jelent az, hogy „megkeményedik"? A Biblia ószövetségi héber (חָזַק ejtsd: chazak), és újszövetségi görög (σκληρύνω ejtsd: szklérűnó) szavának fordítása nagyon hasonló egymáshoz. A megkeményedett szív kiszárad. Elveszti a rugalmasságát. Gondoljatok a fügére. Milyen omlós a frissen leszedett gyümölcs, és milyen télen, amikor szárazon kicsomagoljuk a celofánból!

Ez történik a megkeményedett szívvel. Áthatolhatatlanná válik. Érzéketlenné. Szelídíthetetlenné.

Mi történt akkor a fáraóval, az ország első emberével?

Miért maradt érzéketlen a bajok elmúltával?

Mert az Úr megkeményítette a szívét. Engedetlenné, makaccsá, önhitté formálta.

Vajon miért? Miért engedte, hogy miatta szenvedjen a népe?

Isten dicsőségének láttán értette meg a fáraó és az egyiptomiak, hogy a szolgaságból kivezető Isten az Úr. Isten megláttatta magát. Esélyt kaptak arra, hogy felismerjék az Urat és engedjenek az akaratának.

A fáraónak és Egyiptomnak szüksége volt arra, hogy NE engedjenek Isten akaratának. A tisztánlátás érdekében csapások sorát kellett elszenvedniük.

Isten jobban ismerte a természetüket, mint ők, magukat. Nagyon jól tudta, mennyi mindennek kell megtörténnie ahhoz, hogy végre megértsék: az Isten céljai mások. Egészen mások, mint azoknak az embereknek, akik harci kocsikban (fegyverkezésben), gabonával teli zsákokban (felhalmozásban), fényűzésben (telhetetlenségben) élnek, égnek, elégnek.

Isten időről időre megkeményíti azoknak a szívét, akiknek több élményre, több visszaemlékezésre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék Őt és benne, egyedül Benne bízzanak. Ha odáig kell elmennie, bizony védtelenné, kiszolgáltatottá teszi őket. Az egyiptomi hadsereg beleveszett a Vörös-tengerbe.

Veletek együtt számos olyan nem egyiptomi, hanem magyar történetről tudok, melyek során Isten megmutatta hatalmát ezen a népen. Csapásokkal. Csapások sorozatával. Majd' mindegyik után védtelenné, kiszolgáltatottá váltunk. Most is azok vagyunk. Isten kegyelme az, hogy huszonháromezres hadseregünknek, a maga húszegynéhány harcigépével nem kell bizonyítania a felkészültségét a körülöttünk álló, sokkal erősebb fegyveres erők felé. Isten kegyelme az, hogy gazdasági kiszolgáltatottságunk ellenére még tudunk fűteni, világos van a lakásunkban és folyik a víz a csapból. Isten kegyelméből még nem mérgeztek meg minket a máshonnan idehajított, lejárt szavatosságú ételekkel, és az óriásgyárak hulladékával.

Isten kegyelme, hogy itt, velem együtt, itt vagy a templomban! Pedig, hány meg hány alkalommal kellett Istennek megkeményítenie a szívedet ahhoz, hogy végre megértsd: neked akar jót! Szeretteidnek, azoknak, akiket rád bízott; azoknak, akiken ideig-óráig hatalmad van. Nekik kívánja a legtöbbet, a legjobbat nyújtani! Vagy csak (és ez nem kevesebb) meg akar óvni valamitől, valakitől!

Most is sújt valami? Fáj belül? Fáj - kívül?

Nem értenek meg? Nem érted meg a másikat?

Tehetetlen vagy? Isten büntetésének súlya nehezedett rád?

Az Úr figyelmeztetett és csak most látod be, hogy eddig mennyi mindent elengedtél a füled mellett?

Ha kezd „világosodni" a kép; ha bűnbánatot érzel; ha Isten Igéjét hallva, csak egy picit is megmozdult ott benned valami; ha az arcodon még nem is látszik, de te már tudod, hogy engedett a szíved keménysége: köszönd meg Istennek!

Mert vége lesz a csapásoknak. Nem tudom, hogyan. Először talán csak elviselhetőbbé válik. Nyugalmad, kimondhatatlan békességed lesz. A bajok ellenére. A kiszolgáltatottságod ellenére. Nem egy haldokló kisimult vonásain láttam és alig hallható hangjaiból vettem át az örömhírt: nincs tovább! Megszűnt minden, ami elválasztott az Úrtól! Megyek - hozzá.

Ez történhetett Egyiptomban is. A felismerésből következő felszabadultság.

Odalett a hadsereg; megjósolhatatlanná vált az ország jövője; ugyanazok az államférfiak, papok álltak a nép élén, de... de volt ivóvíz, eltűntek a kellemetlen állatok, lehetett vetni, újra világított, melegített a Nap, és az elsőszülöttek halála feletti gyász is elmúlóban volt, mert a csapások után folytatódott az élet!

Egyikünk keményebb, másikunk meglágyult szívvel ül most itt a templomban.

Próbáljuk magunkban feleleveníteni, mennyire volt lágy, befogadó, érző; vagy kiszáradt, keserű, haragos a szívünk, amikor beléptünk az ajtón!

Van, akiben még mindig él a dac, az ellenkezés, a keserűség. A másik már érez valamit, a harmadik tudja, immár befogadó szívvel vallja, hogy nem más, de az emberré lett Isten, Jézus Krisztus véget vetett a csapásoknak.

Az ördög kíméletlen csapásainak. A halálfélelemnek.

Mert halála előtt azt mondta mindenkori tanítványainak; vélt és valós csapások között élőknek egyaránt: „... az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is csüggedjen."

Feltámadása hitelesítette ezt a mondatot.

Ezzel a békességgel menjünk el innen; a Jézustól kapott békességet adjuk azoknak, akik - megkeményedett szívükkel - még máshol keresik!

Lelkeket fogunk megmenteni! ÁMEN