Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2018. december 25-én

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Jn 1,1-5;9-13

Textus: Jn 1,9

 

Karácsonyt Ünneplő Testvérek!

Felkészültetek? Elkezdhetem az igehirdetést? ... Igen, persze, hát ezért jöttetek, nem? Tíz órakor kezdődik az istentisztelet. Forgalomtól, öltözködéstől függően igyekeztetek néhány perccel korábban érkezni. Késtetek, nem késtetek, a prédikációra megérkeztetek. Milyen jó, hogy előre tudtuk: kb. negyed tizenegykor kezdődik!

Isten nem mondta meg előre, mikor érkezik a földre. Akik várták, akik komolyan vették a próféták bejelentéseit, azok számítottak rá, de évszázadokig nem történt semmi. Néhányan bejelentették magukról, hogy ők a Messiások, de gyorsan kiderült, hogy mégsem.

Aztán eljött az idő, amikor néhány embert beavatott a tervébe. Abba, hogy mikor fogja megduplázni a tartózkodási helyét. Fenn marad a mennyekben, de azzal együtt emberközelbe is kerül.

Ezt először a názáreti szűzzel, Máriával tudatta. Gábriel angyalt bízta meg a híradással. Gábriel, igazi, angyalhoz illő tapintattal hozta Mária tudomására, hogy a Megváltó az ő méhében fog magzatból csecsemővé növekedni. Mária megértette, és ha már az angyal azt is elárulta neki, hogy rokona, az idősebb korban lévő Erzsébet is gyereket vár, elment meglátogatni az unokanővérét.

Ekkor tudta meg a második ember, mire készül Isten. Mária alig toppant be a házba; abban a pillanatban, hogy köszöntötte Erzsébetet, az megtelt Szentlélekkel, ami többet jelentett minden egészségügyi képzésnél, mert azonnal megállapította a nem mindennapi, Megváltó Istent hordozó terhességet. Így szólt a több napos utat megtett Máriához: „... áldott a te méhed gyümölcse!... az én Uram anyja jön el énhozzám...". (Lk 1,42,43)

Mária három hónapig maradt Erzsébetnél. Visszafelé, Názáretbe menet már rajta, Márián is láthatóvá vált, hogy anyai örömök elé néz. Az Úr angyalának akadt hát még egy teendője. Valahogy be kellett avatni a titokba a názáreti asztalost, Józsefet is. Ő volt ugyanis Mária jegyese. Közölni kellett vele, az igaz férfival, hogy nincs ideje a haragnak, a találgatásnak. Az angyal álomban beszélt hozzá. Abban az állapotban, amikor semmi nem zavarja a megértést, és nemigen lehet okoskodni. Az angyal minden isteni és gyakorlati információval ellátta Józsefet. Gyorsítsa fel a rendezvényszervezést, mert előre kell hozni az esküvő időpontját. Ne féljen semmitől; Mária a legtisztább a föld összes várandós asszonya között: nem férfitól, hanem a Szentlélektől, vagyis a Magasságos Istentől fogant a méhében.

Legalább hárman - Mária, Erzsébet és József - voltak tehát, akik viszonylagos pontossággal kiszámíthatták, mikor születik emberré az Isten.

Az Isten, aki öröktől fogva három személy. Atya, Fiú és szent Lélek. Elválaszthatatlanok egymástól, de megkülönböztethetőek. Az Atya Isten a Teremtő, de már a Teremtés első hatodának elején ott lebeg a Lelke a vizek fölött. (1Móz 1,2) És a Fiú? Jézus Krisztus? Ő is ott volt? Hogyne lett volna! János apostol, aki a Lélek biztatására a négy közül utolsóként írta meg evangéliumát, ezzel kezdi: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba." Figyeltétek? János evangélista Igének hívja Jézust. Így már érthetőbb, ugye, hogy: „A világban volt, és a világ általa lett"? Összeáll a kép: Az Atya Isten Teremtett, de úgy, hogy Lelke (a Szentlélek) ott volt a vizek felett, és a földi világba eljött harmadik isteni személy, az Ige, vagyis Jézus Krisztus is létezett a Teremtéskor, hiszen - hallottuk -: „a világ általa lett"!

Vajon, miért hívja János „Igé"-nek Jézust, a betlehemi jászolban láthatóvá vált, teremtő Istent? Ezt jó lenne kiokoskodni! Próbáljuk meg!

Az „Ige" úgy van görögül (az evangélium nyelvén), hogy: logosz. A görögül beszélők voltak az elsők, akikhez a zsidókon kívül eljutott Jézus Krisztus híre. Ők nem nagyon ismerték a zsidók Törvényét, és a próféták írásait. A Jézus születésekor, róla még mit sem tudó, görög műveltséget szerető, tanuló rómaiak és a Birodalomhoz tartozó többi nép úgy hívta a teremtő, isteni erőt, hogy: Logosz. Na, ha így értik a görögök filozófiáján nevelkedő népek, - gondolta János apostol -, akkor nekik így magyarázza el, kicsoda Jézus!

Ez az óta is követendő útmutatás! Az életüket odaszánó misszionáriusok először mindig azt tanulták, meg, hogy a leendő keresztyének milyen nyelven, milyen gondolkodási közegben, stílusban értik meg az evangéliumot. Hónapokig, évekig éltek közöttük, hogy az illetők a saját nyelvükön, a saját hitvilágukhoz viszonyítva fogadják el Jézus Krisztus örömhírét.

Sok tanulnivalónk van ezen a téren! Jó lenne János apostoltól elsajátítani, milyen módszerekkel érdemes megközelíteni a gyerekeinket! Az unokákat. A barátainkat. Az idegeneket. A más felekezethez tartozó, beszélgetésre kész testvéreinket. Tőlünk idegen vallásban felnevelkedett, Jézusról érdeklődő, vagy Őt gyalázó felebarátainkat. Az, hogy „nekem van igazam", vagy: „be sem teszem a lábamat oda, ahol ők vannak", nem evangéliumi, nem krisztusi szeretet, hanem a másik oldalról táplált gyűlölet, aminek semmi köze ahhoz, amivel Jézus elküldött minket.

János evangéliuma, mesterműve a jézusi tanítás megvalósításának: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Mt 10,16) János okosan és szelíden írt. Most figyeljetek ti, akik nem zsidó, hanem görög (európai) ésszel gondolkodtok! Az a bizonyos, görög „logosz" nem más, mint a teremtő, és emberi alakban megjelent Isten! Ti is tudtok róla. Amit tekintélyes filozófusaitok kaptak, az egész emberiségnek adott bölcsesség forrása nem más, mint: a Logosz! Képzeljétek, ez a megfoghatatlan Logosz ember lett! Ő az egyetlen Isten ezen a világon.

János apostol a Jézustól tanult okos és szelíd bölcsességgel írta meg, és adja most nekünk karácsonyi ajándékként: „Az Ige (görögül a: Logosz) volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba."  (Jn 1,9)

Világos, testvérek? Hátborzongatóan szép festményeken, és giccses képeslapokon a betlehemi jászolban fekvő Jézust gyakran ábrázolják fényt sugárzó körben. Őt, az igazi, nem gyertyától, nem fáklyától és nem gazdaságos LED égőktől világos Jézust. Ő az az Isten, aki azért jött, hogy megvilágosítson minden embert.

Nem csak a reformátusokat? Nem csak a keresztyéneket? Nem. Minden embert! Isten kísérletet tett arra, hogy minden emberi teremtménye megismerje Őt. Erre küld minket.

Vannak kivételek? Vannak. Azok, akik nem bánják, hogy sötétségben élnek. Mert akinek elég a félhomály, aki a „régi szép" vallással kevergeti, „őseink hagyományaival" betonozza az egyetlen világosságot, annak ködös marad a szíve és az elméje. Aki, mint annak idején a választott nép, megelégszik a Törvény, az Írás boncolgatásának, magyarázgatásának középszerű vallásosságával, az nem az igazi világosságot, Jézust keresi, hanem a saját, és felebarátai kutatgatásának eredményeit hirdeti. A félhomályban nem gyullad ki a világosság.

Akik viszont befogadják az igazi világosságot; akik állandó lakhatási és tanácsadói, sőt: uralkodói jogot adnak Jézus Krisztusnak a lelkükben és az értelmükben, azok új rokonsági fokozatot nyernek. Így írja a korábban mennydörgő indulattal bíró, aztán okossá és szelíddé vált János: „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek (bíznak) az ő nevében". (Jn 1,12)

Hogy hívják édesapádat és édesanyádat? Papírforma, és biológiai háttér szerint az ő gyerekük vagy. Közben pedig megérted, mire hatalmazott fel Isten: az Ő gyermeke vagy! Rögtön, amikor tudatosan, hittel, bizalommal kijelented, hogy neked az igazi világosság kell. Nem fénypótló, libegő és izzó utánzatok, hanem az igazi világosság!

Érdemes nem kevesebbel beérni, mert ennek a világosságnak, az igazi világosságnak aztán akkora a fénycsóvája, amiben már az is látszik, miért történt ez az egész! Miért kellett emberré lenni a Léleknek, a Logosznak, az Igének.

Tényleg, miért is? Úgy születünk, hogy nem tudjuk. A Szentlélek azonban gondoskodik róla, hogy választási lehetőséget adjon. Valahonnan, valakitől meghalljuk, mi történt az Édenkertben, a körül a gyümölcsfa körül. Talán, előtte még keresztet is láttunk. Rajta Jézust. Sajnáljuk. Aztán valaki elmagyarázza, hogy van összefüggés a kettő között. A tiltott gyümölcs és a kereszten függő Jézus között. Lassan összeáll a kép. Az ember bűnös, és a szerető, igazságos Isten nagyon haragszik. Annyira, hogy a pokolban lenne a helyünk. Ezt azonban a szerető Isten nem tudja elviselni. Ezért úgy döntött, hogy megint elmondja nekünk, hogy' jobb, ha úgy élünk, ahogy Ő elképzelte. Rendben. És a büntetés? Azt Ő majd magán végrehajtatja. Olyan lesz, mint mi, és elmegy a kivégzőhelyünkre. Ez történt Betlehemben, majd harminchárom év múlva ez történt a Golgota-dombon. Megszületett értünk, és meghalt helyettünk. Miattunk csinálta az egészet. Ennek a világossága és az ezt el nem fogadó sötétség között lehet választani.

Világos? Ha igen, fogadd be, tartsd meg, és oszd szét ezt a világosságot! Mindig csak egyvalakire koncentrálj! Mint amikor a körbeadott gyertyával meggyújtjuk a következőt. Ki a következő? Az, akit melléd, eléd ad Isten. A lényeg az, hogy a tiéd égjen. Nálad a világ Világossága vár a továbbadásra.

Legyen életed minden napja karácsony! Add tovább Jézust! Ezért kellett ma eljönnöd a templomba! Gyere ki az asztalhoz; engedd, hogy a kenyér és a bor átvételekor, elfogyasztásakor Jézus erősítsen meg a választottságodban és a küldetésedben!

Felkészültél? Nem egészen. Teljesen csak Jézus tud felkészíteni. Figyelj rá! Neki engedj! Aztán vele, őt befogadva lépj ki a templomból! Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 197, összesen: 1471606

  • 2019. október 13., vasárnap

    Módszer a függőségben szenvedőknek, találkozás és egymás megismerésének lehetősége a bentlakóknak.
  • 2019. október 12., szombat

    „Szigorúak voltak mindenkihez, maguk iránt engedékenyek; mások iránt kíméletlenek, magukat kényeztetők; nagy hatalom-kritikusok, de a maguk kis hatalm...
  • 2019. október 10., csütörtök

    A Parókia Filmklub következő alkalmán Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét, a Kettévált országot vetítjük le. A rendező tíz jobb- és tíz baloldali kö...
  • 2019. október 09., szerda

    Felelősséggel és hálával is tartozunk a természeti és társadalmi sokféleségért, Isten teremtésbe szőtt bölcsességéért – hívták fel a figyelmünket az i...
  • 2019. október 08., kedd

    Gyógyítja-e az egyház a trianoni traumát? Kihez fordulnak a református hívek lelki támaszért krízishelyzetben? Lehet-e traumatikus élmény a növekedés?...
  • 2019. október 07., hétfő

    Gazdasági csoda és reménytelenség, családcentrikusság és elapátlanodás, bezárkózás és nyitottság egyszerre jellemzi a felkelő nap országának népét. Ja...
  • 2019. október 06., vasárnap

    Egy-egy improvizációja egész munkásságát összegzi, amelyben a kántori szolgálat és az orgonaművészet sosem válik el egymástól. Oktatóként a legszebbet...
  • 2019. október 03., csütörtök

    A teremtésvédelem „szent erőlködés” vagy felelősségteljes szemlélet és életmód? Keresztyénként hogyan válhatunk környezettudatossá, érdemes-e erről a ...
  • 2019. október 02., szerda

    „Ha a hajnal szárnyaira kelnék (...) ott is a te kezed vezérelne engem” – A Bibliamúzeum megújult és kibővült tárlatán a párizsi magyar művészek alkot...
  • 2019. október 02., szerda

    Közel 200 csapat nevezett a rendhagyó református iskolatörténeti vetélkedőre