Ökumenikus istentisztelet 2022. január 22-én

 

Ökumenikus Istentisztelet 2022. január 22-én

(Dr. Kereskényi Sándor) Szeged, Tátra-téri római katolikus templomban

 

Textus: Mt 2,11

 

Szeretett Testvérek!

 

Van közöttetek Dóra nevű hölgy? Kérem, nyújtsa fel a kezét!... Kinek van Dóra nevű ismerőse? No, és vajon tudják-e a kedves Dórák, hogy a nevük azt jelenti: ajándékok? Így, többes számban. Félve nyelvészkedek itt házigazdánk, a görög nyelv és Újszövetség tudós professzora előtt, de azért még hozzáteszem, miért szólítottam meg a Dórákat.

Nos, azért, mert ott van a nevük az imént olvasott evangéliumi igeszakaszban. A Jézus előtt hódoló keleti bölcsek „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát." Ajándékokat. Máté evangéliumának ránk maradt görög nyelvén ez így hangzik: dóra (δῶρα). Utánakeresgéltem, és mit találok? Ez a szó: dóra (ajándék) az „adni" (δίδωμι) igéből származik.

Adni, ajándék. Ó, de szépen hangzik - csaptam össze a kezemet, de nem hagytam annyiban. Hogy áll ezzel a mi, választékosan szép magyar nyelvünk? Vajon, mit jelent az ajándék szó? Honnan ered?

Lássatok csudát! - mondják a népmesében, és az etimológiai szótárban -: a mi ajándék szavunk eredete, gyökere is egy igére vezethető vissza: ajánlani. Az ajánl szóból elhagytuk az „l" betűt, és hozzáragasztottunk egy főnévképzőt. Aján - dék. Az ajándék tehát nem más, mint felajánlás. Elfogadásra. Az ajándékozó érezheti magát megtisztelve, amikor a megajándékozott elfogadja a felajánlást.

Erről volt szó Betlehemben. A keleti bölcsek a zsidók királyát keresték. Megtalálták. Leborulva hódoltak előtte. Aztán felajánlották ajándékaikat, amiket több száz kilométeres veszélyes terepen utaztattak meg a szülőföldjüktől Jeruzsálemig, majd még néhány kilométeren keresztül Betlehemig.

Az a helyzet, hogy ezek a Jézust imádó lelkes vándorok nem királyok, hanem szó szerint a saját országukban, vallásukban, kultúrájukban dolgozó varázslók voltak. Nevezzük őket nyugodtan bölcseknek, mert bizonyára magas fokon művelték az akkori tudományokat. Azok segítségével kutatgatták, számították ki, mikor, merre, és főleg miért kell ellátogatniuk Izráel földjére.

Ott térdelnek Jézus, Mária és József előtt. Nagy levegőt vesznek, és kinyitják kincsesládáikat. Vajon elfogadja-e a felajánlásukat a király Jézus, illetve a néhány napos csecsemő anyja, és annak férje?

Merevítsük ki a képet! Kik ezek a varázslók? Találgatni tudunk. Feltehetően a babiloni és perzsa oktatás elitjének képviselői. Hatalmas tudással bíró csillagászok, történészek, nyelvészek, matematikusok. Nem csak a köznép vette körül őket mágikus tisztelettel. Nem csupán egyszerű emberek kérték jóslataikat, tanácsaikat. A görög és kortárs római történészek „királycsinálóknak" nevezték ezeket a varázslókat, bölcseket, tudniillik a közép-keleti birodalmakban, a beleegyezésük nélkül senki nem viselhetett királyi címet. A Biblia nem ír róla, hogy a vidéki zsidó házaspár, Mária és József felmérte-e mi történik ott körülöttük? Minimum két (de lehet, hogy öt-hat) olyan ember térdel a kis gyermek Jézus előtt, akik királyok asztalánál ülnek, és birodalmak trónjai felett döntenek.

Ott, akkor eszébe jutott-e Máriának az, amit kilenc hónappal azelőtt Gábriel angyal mondott: „Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját". (Lk 1,32)

És József? Beteljesedve látta-e azt, amit meg neki jelentett ki az Úr angyala, miután kiderült, hogy a jegyese, Mária áldott állapotban van? Hogy is mondta? „ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." (Mt 1,20-21)

Rendben. Indítsuk újra az evangéliumi vetítőt! A bölcs keleti varázslók „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát."

Kétezer év keresztyénsége alaposan kiformálta, át meg átírta a háromféle ajándék teológiáját, szimbolikáját. Ha már ennyit dolgoztak rajta, reménység szerint a Szentlélek vezetésével, bizonyára mindegyiknek van alapja.

Most azonban, a dogmatika fellegeiből néhány mondat erejéig ereszkedjünk le a földre! Mi értelme, gyakorlati haszna volt az aranynak, a tömjénnek és a mirhának? A keletről érkezett tudós varázslók miért pont ezeket pakolták be, nem a gurulós bőröndjeikbe, hanem a tevéik, lovaik szamaraik csomagtartójába?

Lássuk! Az arany egyértelmű. Érték. Bárhol beváltható keményvaluta. Az arany, a kiszámíthatatlan események, körülmények között viszonylagos biztonságot nyújt Jézusnak és családjának.

Na, és a tömjén? A keleti bölcsek, akik nem kevés tiszteletüket az orvoslásnak is köszönhették, jól tudták, mire van szüksége egy újszülöttnek.

A hihetetlenül magas számú csecsemő és gyermekhalandóság korában a tömjén gyulladáscsökkentő hatása életet mentett. A tömjén volt az ókori patikák aszpirinje. Enyhe altató hatását jól alkalmazták a gyereksírástól kimerült szülők. A felnőttek néhány cseppel többet is lenyeltek belőle, és máris tovatűnt a megmagyarázhatatlan rosszkedvük. A mai gyógyszertudomány is ismeri, és így nevezi: antidepresszáns. Mindezen kívül a Földközi tenger medencéjében minden kismama azon volt, hogy legyen otthon tömjén, az ugyanis megerősítette a szüléstől kitágult méhet. Szóval: Jézus keleti hódolói jól átgondolták mire lesz szükség a kisgyermekes családban.

És ugye, még ott volt a mirha! Ami az anyatejbe keverve védi a gyerek nyálkahártyáját a fertőzésektől, valamint ismert fájdalomcsillapító.

Arany, tömjén, mirha. Az előkelő látogatók készültek. Előkészítették az újszülött királlyal való találkozást.

A felnőtt Jézus azt mondta: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20) Jézus ma este itt van közöttünk! Sokan felmérték, érdemes-e itt lenni, ebben a templomban. Aztán úgy döntöttek: otthon maradnak.

De Jézus eljött. Számítottatok rá? Hogyan készülődtetek ide? Úgy, mint akkor, a keleti varázslók? Mit hoztatok magatokkal? Mit hoztatok Jézusnak? Vasárnaponként mit hoztok Neki?

Aranyat? Az jó, mert egyre inkább megszegényítjük őt. Mindent kérünk, elfogadunk, elveszünk tőle, de ahogyan követjük őt, azzal megszegényítjük azt a gazdagságot, amit nekünk kínált. Kisajátítjuk a tiszteletét. Azt mondjuk, jó, jó, mások is próbálják leróni a hódolatukat és dicsérni az Urat, de igazán csak mi tudjuk, mert mi értjük Őt! Mi, reformátusok. Mi, evangélikusok. Mi, ortodoxok. Mi, baptisták. Mi, katolikusok.

És ezzel a sok „Ki, ha nem mi?"-rablással az évszázadok során megszegényítettük, leértékeltük a keresztyén nevet, fogalmat, szépséget. Megraboltuk Jézus gazdagságát. Adjunk vissza belőle úgy, ahogy a mi Atyánknak a legjobban tetszik: a gyerekei nem egymás ellen, hanem egymásért szolgálnak.

Vigyünk Jézusnak mirhát. A fájdalomcsillapító mirhát. Mert fáj neki látni, hogy csak évente egy hétig mosolygunk egymásra, keressük egymás társaságát, templomát, szószékét, megértését. Amikor az ökumené réztányérját összeütik, akkor megmutatjuk magunkat, de utána? Mi történik 51 hétig? Vigyük elé együtt - magunkat!

Vigyünk Jézusnak tömjént! Szándékosan hagytam ki az előbb és említem most: a tömjénnek igen erős köptető hatása van. Mi köze van ennek Jézushoz? Nem kicsi már, nem beteg, nincs lepedék a torkán.

A Biblia utolsó könyvébe ezt íratta: „mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból". Jézus kiköpi a langyos keresztyéneket. Köpjön ki bennünket, hátha összeszedjük magunkat! Hátha felforrósodik a szeretetünk, hátha hidegen visszautasítjuk, mi is kiköpjük azt, ami számára utálatos, és köphetnékje van tőle! (Jel 3,16) Akkor majd alázattal visszakönyöröghetjük magunkat Hozzá. Együtt. Külön-külön biztosan nem. Együtt.

Alázattal, leborulva imádjuk Őt! Mint a keleti varázslók. Imádták Jézust. Ez egy összetett szó. Imádni azt jelenti: a csókért (προσκυνέω). A pogány keleti bölcsek, ezek az otthon birodalom-formáló hatalommal bíró főemberek porig alázták magukat azért, hogy megcsókolhassák egy zsidó kisded lábát.

Azét a Jézusét, aki harminchárom év múlva, Isten haragját levéve rólunk romolhatatlan, feltámadt testében maga köré gyűjtve apostolait, elküldi őket a világba. Hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. Azokat, akik egykor keletről jöttek Őt imádni. A romlott keresztyénségű nyugatiakat, akik istentelenségeikkel káromolják azt, ami szent, és gyermekeiket nyomorítják természetellenes tanításokkal.

Mit hoztunk Jézusnak? A Betlehemig eljutó arisztokraták aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak. A betlehemi mezőkről látogatóba jött pásztorok üres kézzel, de szájukban, lábukban élő bizonyságtétellel ajándékozták meg a szent családot: „elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek". (Lk 2,17) Mária és József álmaikat, jövőjüket adták át Jézusnak.

Az igehirdetés elején azt kérdeztem, van-e közöttünk Dóra? Kiderült, hogy mindnyájan azok vagyunk. Ajándékok. Ma este elhoztuk Jézusnak magunkat. Megajándékoztuk Őt, és egymást a mellé, együtt odaülő szeretettel. Az Őt egyformán imádó tisztelettel, alázattal. Az Őt együtt, örömmel szolgáló engedelmességgel.

A keleti bölcsek együtt indultak haza. Néhány perc múlva mi is így teszünk majd. Hazamegyünk. És ha magunkkal visszük az együtt imádott Jézust, akkor egy házban fogunk lakni. Az Egyházban. Ámen