Istentisztelet 2019. november 3-án

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Dán 2,1-5.9.12.17.18.

Textus: Dán 2,19

Szeretett Testvérek!

Ahányan vagyunk itt, annyiféle okot találhatnánk arra, hogy miért jöttünk ma templomba. Ennyiféle-fajta természettel, sokszínű családi háttérrel megáldva, vagy megterhelve; egymástól fényévnyi távolságban lévő gondokat vonszolva, és irigyelt gondtalanságban lebegve üldögélünk (én meg álldogálok) egymás mellett. Mi lehet az egy óra hosszáig látható összetartozásunk, vasárnap délelőtti azonos érdeklődésünk kötőanyaga? A közös titok. Amit Isten (Pál apostolt idézem): „kijelentett az ő szentjeinek, akiknek… tudtul akarta adni… Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.” (Kol 1,26-27)

Van tehát legalább egy, de inkább: jó néhány közös titkunk. A többség itt azt is tudja, hogy ki az a Jézus Krisztus, aki közöttünk van. Ezen felül is vannak titkaink. Nekünk, Isten „szentjeinek”. Mert szentek vagyunk. Nem a Vatikánban avattak azzá, hanem maga Isten. Szentek azok, akiknek Isten kijelenti a titkait. Azoknak, akiknek akarja. Akkor, addig, és annyit, amennyit jónak lát.

Isten titkainak lelőhelye az a bánya, amibe azokat engedi be, akiket kiválaszt (ezt jelenti, hogy „szent”). Az ott talált kijelentés-kincsek, aranyak között nem lehet szabadon vájárkodni. Isten jelöli ki a kifejtésre váró vájatot, és az onnan kivihető kijelentés-mennyiséget. Az isteni energiahordozók szent bányászokra kiírt egységnyi tételét. Nem is bírnánk többet elviselni. Több közlést az Istentől. Csak annyit, amennyihez az adott, szent műszakban hozzáférhetünk.

Ilyen, hozzánk hasonló, kiválasztott „bányász” volt Dániel. Fiatal júdai (magyarosítva: zsidó) nemes, aki Babilonban élt. Sok ezer társával akkor került Nabukadneccar király udvarába, amikor Jeruzsálem ostroma, bevétele után a győztes babiloni király kérésére a protokollfőnöke, főudvarmestere egészséges, szép arcú és tanulásra fogékony, jó nyelvérzékkel rendelkező fiatalok közül válogatott szolgákat. Dániel, és három, szintén júdai társa átment a szépség és intelligencia-rostán, viszont nem fogadták el a nevelésük, fejlődésük érdekében kiírt, borral kísért királyi menüt. Még gyümölcsöktől is mentes vegetáriánus étrendet kértek szénsavmentes vízzel. Mit tesz Isten? „Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek.” (Dán 1,15)

Isten megadta nekik a felsőfokú káldeus oktatásban való sikeres előmenetelt. Dániel tudománya (vagy bölcsesssége?), ezen felül látomás, és álommagyarázattal is gyarapodott. Ő, és három zsidó barátja végül Nebukadneccar előtt vizsgázott. Az uralkodói kreditrendszer „tízszer okosabbnak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál”. Felvételt nyertek hát a babiloni tudományos akadémiára, amely intézet (minden viccet félre téve) a kor legképzettebb tudósait és ismereteit halmozta fel.

„Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében” (Dán 2,1) jött el az a nap, amely minden állam tudósainak a rémálma. A király elé szólították a mágus, az igéző, a varázsló és a csillagjós tanszék összes alkalmazottját. Nebukadneccar, bizonyára nem első alkalommal közölte velük, hogy nyugtalanító álmot látott. Nem gond. Mesélje le mi volt az álom! Az arra hivatott tudósok az aprólékosan összeállított szimbólumrendszer felhasználásával, majd szócirádákkal díszítve megfejtik a jelentését. Először egyéni előmenetelük, majd a birodalom érdekeit tekintetbe véve konkrét végrehajtási utasításokkal azt is összefoglalják majd, milyen rendeleteket kell hoznia a királynak. „Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát!” (Dán 2,4)

Ekkor válik valósággá a kinevezett professzorok életüket veszélyeztető rémálma. A parancs, aminek teljesítése meghaladja képességeiket, és addig jól működő hazugsággyáruk termékpróbáját. Nebukadneccar feltételeinek hallatán mai szakemberek is veszni látnák katedrájukat, pályázati pénzeiket vagy közbeszerzésen kimutyizott üzleteiket. A király ugyanis az álom magyarázata előtt arra kíváncsi, hogy a magukat mindentudással bíró tanácsadók kitalálják-e, egyáltalán mit álmodott az, aki alkalmazza őket. A munkaadójuk. Ő, Nabukadneccar. Ha ez sikerül nekik, azzal máris bizonyítják, hogy tényleg betekintésük van az isteni szférába, és haszontalan álmodozás helyett azt csinálják, amiért a fizetésüket kapják. Ha nem képesek kitalálni, mit álmodott a Káldeus Birodalom fenséges uralkodója, akkor elevenen feldarabolják az összes, ál-bölcsességből élő bizalmas pozíciókat élvező sarlatánt.

A babiloni bölcsek tehetetlenek. Megindul a körözés és az előállítások. Dániel és társai sem kivételek, hiszen ugyanabban a munkakörben dolgoztak, a babiloni tudományos világ munkatársai voltak. Dániel nem volt jelen a király-tudós értekezleten, ezért nem tudja, mi lesz a vége ennek a felhajtásnak, kétségbeesett rohangálásnak. Azt érzékeli, hogy életekről van szó. Mint bennfentes, de a történtekről mit sem tudó szolga, higgadtan felkeresi a kivégzésekért felelős testőrparancsnokot, és tájékoztatást kér tőle. Megkapja. Nincs vesztegetni való idő. Dániel benyit a királyhoz, és kér egy kis időt a megoldásra. Hazamehet. Összefoglalja három honfitársának a tudnivalókat, „majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez.” Miért is? Azért, „hogy e titok miatt ne vesszenek el… a babiloni bölcsekkel együtt.”

A könyörgésük meghallgatásra talált, „a titok lelepleződött Dániel előtt éjszakai látomásban”. Nem kellett elveszniük azok miatt, és azokkal együtt, akik nem tudtak kit kérni a titok, Nabukadneccar király álmának feltárására.

Dániel és három társa csak azt az Istent ismerte, aki Ábrahám óta vigyázta, terelgette őseiket. Nekik Izráel Istene volt a menny Istene. Ahhoz az Istenhez könyörögtek, aki éppen fogságra ítélte választott népét. Nabukadneccar korában szó nem volt még arról, hogy valaha is hazatérhetnek Palesztinába. Mindegy. A menny Istene Babilonban is az Istenük. A meghódított népek istenségeiből óriási a kínálat, de lám, egyik bálvány bölcse sem találta ki Nabukadneccar álmát. Halott, kitalált istenségek mágusai, rontói, bűvészei és jósai voltak.

A lerombolt jeruzsálemi templom Istene azonban Dánielnek kijelentette a titkot. Az álmot, amit Ő, a menny Ura adott Nabukadneccarnak. Csak ketten tudták, mi az. Az álomadó Isten, és az álmodó király. A könyörgés után pedig: Dániel.

Mit csinált a megszerzett, lelepleződött titokkal? Rohant a királyhoz? Nem. Az életmentő bejelentésnél egy dolgot talált előbbre valónak: „áldotta érte a menny Istenét.”

Olvassuk ki az isteni tanításból a házi feladatunkat!

Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy másokkal együtt büntetnek minket. Dánielék azt sem tudták miről van szó, már elindult értük a gyorsreagálású babiloni egység. Ezek a vadállatokkal edző, sivatagi és magashegyi csatákban kigyúrt testőr-kommandósok minden magyarázat nélkül, bőrükbe akasztott horgokkal húzták volna őket a feldaraboló hóhérok fűrészei elé. Mit lehetett tenni? Azt, hogy élnek az egyetlen eséllyel: „irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el… a babiloni bölcsekkel együtt.”

Nem vesztek el. Sem ők, sem a többiek. Dániel, miután áldotta a menny Istenét a titok leleplezéséért, azonnal visszament a jóindulatú testőrparancsnokhoz. Mivel kezdte a mondanivalóját? „Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket!” (Dán 2,24) Hihetetlen! Dániel nem azt tartotta elsődlegesnek, hogy rajtuk kívül nyírjanak ki minden pogány varázslót, hanem, azt, hogy akikkel együtt kellett volna pusztulniuk, azoknak az életén is könyörüljön a király!

A múlt héten véget ért protestáns napok egyfajta bevezetői a januári ökumenikus imahétnek. Istentiszteletek, találkozások, amikor valamit megtudhatunk azokról, akik részleteiben nem úgy értik a Bibliát, mint mi; nem ugyanúgy tartják az istentiszteleteiket, mint mi; nem a szerint az értelem szerint keresztelnek és úrvacsoráznak, ahogyan mi, reformátusok.

Dániel magatartásából azt próbálja megértetni velünk Isten, hogy maradhatunk mi jó reformátusok attól, hogy mások érdekében is könyörgünk Istenhez. Azért, hogy a királyok Királya: Jézus Krisztus. könyörüljön azokon, akik még nem értik azokat a titkokat, amit nekünk leplezett le a menny Istene! Ne pusztuljanak el, hanem: éljenek - velünk együtt! Könyörüljön rajtunk az Úr, ha mi vagyunk azok, akik nem jutottunk el a titkok teljességére!

Tegyük ezt az isteni házi feladatot kicsit nehezebbé!

Könyörgünk-e azokért, akik nem is tudják, hogy veszélyben vannak? Nem hallották a hírt, hogy a menny Istene lehetővé tette a választást. Választást? Mi között? A halál utáni élet folytatásának két, minőségi változata között. Könyörgünk-e értük, hogy legalább azt tudják meg, mi és mi között dönthetnek?

Könyörgünk-e Dánielhez hasonlóan (Dán 2,23) bölcsességért és erőért, annak érdekében, hogy felismerve az időt és alkalmat, kinyissuk a szánkat, és elmondjuk a titkunkat: Krisztus közöttünk van?

Légy olyan, mint Dániel! Megülepedett és lassan savanyodó reformátusként az Isten-ismereteddel ne felekezeti büszkeséget, ne keresztyén hír-nevet, és ne bástyaként álló dogmákban megállapodott életet keress!

Válj életedet és életeket megmentő, isteni titkok feltárásáért könyörgő keresztyénné!

Jézus azért halt meg érted és értem, és értünk, hogy kikapcsolja a bűneinket Isten elé vetítő ördögi írásvetítőt. A kereszten kiverte a sátáni biztosítékot, majd feltámadásával rákötött minket a mennyei áramkörre.

Házi feladat vége: mielőtt nekikezdenénk a titkok megértése utáni tennivalóinknak, soha ne feledjük el áldani értük a menny Istenét! Ámen