Istentisztelet 2019. december 1-jén

(Damásdi Péter)

Lekció: Lk 1:11-17

Textus: Lk 1:57-66

Kedves testvérek! Mi lesz ebből a gyermekből? - hangzik el sokszor a kérdés, amikor gyermekeinkre tekintünk. Mi lesz belőle, ha felnő? Hogy fog alakulni az élete? Mivé, kivé lesz, ha egyszer már nem gyermek lesz? Sokszor meg is válaszolja maga a gyermek, hogy mik a céljai, elképzelései a saját életéről. Mi is látjuk, hogy mire képes és, hogy talán milyen területen lesz belőle értékes és hasznos ember.

Így advent kezdetén azonban nem csak a felolvasott szakaszban megemlített Keresztelő Jánossal kapcsolatban kell megválaszolnunk ezt a kérdést. Előre tekintve a karácsonykor megérkező Jézus körül élő emberek is feltették ezt a kérdést. Mi lesz ebből a gyermekből? Talán kézenfekvő volt a válasz: ugyanolyan hétköznapi ember, mint bárki más. Apja szakmája után minden bizonnyal ácsként fog dolgozni. Adjunk hálát az Istennek, hogy mi ma ünnepelhetjük az erre adott valódi választ: a gyermek Jézus felnőtt, és húsvétkor kereszthalálával helyreállította a kapcsolatot Isten és ember között, vagyis a világmindenség megváltója lett.

De akkor kicsoda keresztelő János? Mi is az ő szerepe? Miért is kellett neki is érkeznie? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a felolvasott igénk alapján. Felmerül a történetben a kérdés: mi lesz ebből a Jánosból? Az az érdekes, hogy Isten angyala már korábban megválaszolta a kérdést, mint azt egyáltalán feltették. 16 Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

Először is azt olvassuk, hogy Keresztelő János visszatérít sokakat az Úrhoz. Mit is jelent ez? Azt, hogy lehet nem Istent követni. Voltak, és ma is vannak olyan emberek, akik eltérnek az Úr útjáról. De! Érkezik egy személy, akinek többek között az a feladata, hogy újra figyelmeztessen: „nem az Isten útján jársz!" Itt kezdődik Keresztelő János szerepe és feladata. Mint az ószövetségi prófétáknak, neki is hirdetni kell a bűnös embereknek: „Válts irányt addig, ameddig lehet! Válts irányt addig, amíg meg nem érkezik az, aki utánam jön: maga az Isten." Látjuk az evangélium elbeszéléséből, hogy Isten valóban érkezik nem sokkal Keresztelő János születése után.

Ezen az adventen is az Úr eljövetelére várakozunk. Ma nekünk is szól Keresztelő János figyelmeztetése: Térj vissza arra az útra, amit Istened, az Úr tervezett számodra! Van lehetőség rá! Jöjj, amíg lehet! Hogy amikor megérkezik, ne szégyenkezve állj elé, hanem örvendezve az Istennel való találkozásnak! Keresztelő János így válik Jézus előképévé, útkészítőjévé. Előre, már Jézus előtt arra hívta az akkoriban élt embereket, és hív minket is, hogy változzunk. Keresztelő János az, aki Jézus előtt érkezik: ahogy olvastuk is: „Őelőtte jár Illés lelkével és erejével."

Az angyal szavai itt szinte szó szerint egyeznek Malakiás próféta könyvének zárósoraival. Mikor Zakariás ezeket a szavakat hallhatta, papként automatikusan eszébe jutottak ezekről a szavakról Malakiás próféta szavai, aki ezt írta meg próféciaként: Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök. (Mal 3:23-24) A próféciák nyomán kialakult messiás várási kultuszhoz szorosan hozzátartozott ez két vers. Ahogy Zakariás meghallotta ezeket az igéket, tudta, hogy itt valami rendkívüli történik. Tudta, hogy fia nem akármilyen fiú lesz - hanem egy nagyon különleges szerepet fog betölteni az Isten és ember kapcsolatában. Ő lesz az a megígért ember, aki előkészíti Jézus útját. Mert Zakariás, mint zsidó pap, hitte, hogy Illésnek, el kell jönnie Jézus előtt. Vagyis nem magának Illés prófétának, hanem egy hasonló jelentőségű, nagy prófétának, aki előkészíti a messiás útját.

Mit jelent, hogy János Jézus „előtt jár"? Mikor, és milyen személyek előtt szoktak menni más emberek. Kinek van nagyobb szerepe, aki elől megy, vagy aki utána? Gondolhatunk itt például a hírességekre, akik előtt van, hogy egész garmada biztonsági őr megy. Miért? Hogy ellenőrizzék, biztosítsák, felkészítsék a terepet! Ilyen keresztelő János és Jézus kapcsolata és viszonya egymással. Keresztelő János előkészíti Jézus Krisztus útját. Előre mutat rá, és már ő is arra hív, hogy megváltozzon az emberek élete. Hogy elkezdjenek arról gondolkodni, ami igazán lényeges.

Tehát nem akárkinek az érkezését várjuk ezen az adventen sem! Nem csak úgy romantikusan megemlékezünk egy gyermek születéséről. Maga az Isten érkezik le a földre karácsonykor! Ennek az ünnepnek a kezdetére jöttünk most össze advent kezdetén!

Keresztelő János egyik legfőbb feladatát így fogalmazza meg az angyal: hogy „az atyák szívét a gyermekekhez térítse". Keresztelő János munkásságával és prédikálásával arra mutat rá, hogy több készül itt, mint az Isten földre születése. Hiszen az atyák - és fiúk a bibliai nyelvben sokszor szimbolikusan is értendők: összefoglalóan jelenthetik itt is a szülőkhöz, vagy éppen a felsőbbséghez, hatalomhoz való viszonyt. Ennek megértéséhez bele kell kissé gondolnunk Izrael akkori politikai helyzetébe. Hiszen a római elnyomás alatt számos politikai tényező, politikai párt szeretett volna a közembereknek példát adni arra, hogy hogyan kell a római elnyomáshoz viszonyulni. Voltak a római-pártiak: mindent megtettek az új uralom szolgálatában. Besúgórendszert tartottak fent, anyagilag és ideológiailag igazodtak az elnyomó uralomhoz. Aztán ott voltak azok is, akik a „meg szoksz-vagy megszöksz" ideológiáját alkalmazva csendben tűrtek, vagy éppen elmenekültek más országokba a konfliktus elől. Persze voltak úgynevezett zélóták is, akik mindent megtettek a hatalom elüldözésében, vagy hátráltatásban, így akár a vérontástól sem riadtak vissza. Végül ott volt több különböző vallási kegyességi csoport, akik vallási és erkölcsi előírásokkal írták elő az embereknek, hogy kellene élni.

Ebben a helyzetben számos család szakadt 2-3 - vagy ki tudja hány felé. Apák haragudtak meg fiaikra- és fordítva politikai állásfoglalásuk miatt. Apák várták a fiak fizikai - vagy ideológiai hazatérését - hiába. Ebben a helyzetben terhelt dolog még egy angyaltól is arra utalni, hogy mi a kapcsolat apák - és fiak között. Keresztelő János személyével, feladatával és tanításával egy fordított logika érkezik. Nem az alul lévő indul el bocsánatot kérni! Nem a fiú szíve hajlik az apa felé, hanem az apák szíve a fiak felé.

Ebben ad elénk tökéletes példát maga Isten is. Hiszen korábban az egész Ószövetségben azt látjuk, hogy az ember próbál Isten szintjére eljutni. Az ember próbálja befolyásolni Istent. Vagy éppen ajándékokkal, áldozatokkal kedvére tenni. De karácsonykor megfordulnak a szerepek, és Isten lendül akcióba. A mindenható Atyaisten lehajol földi gyermekeihez: az emberekhez. A világmindenség Atyjának szíve a gyermekeihez fordul! Ő ad példát a bocsánat kérésre és bocsánat adásra.

Ebből fakadhat, hogy keresztény emberként mi is hasonlóképpen gondolkodhatunk. Van lehetőség a megbocsátásra és a kapcsolatok helyreállítására. Az Istentől kapott példán keresztül lehet jobb kapcsolatunk gyermekeinkkel, beosztottjainkkal, munkatársainkkal, embertársainkkal!

Keresztelő János egy másik feladat és szerepe az volt, hogy „az engedetleneket az igazak lelkületére," térítse. Az engedetlenség ellentéte: az engedelmesség. Az engedelmesség az igazak lelkülete! Úgy szeretnénk mi is igazak lenni, nem? Olyan emberek, akiket maga az Isten tart igaz, keresztény embernek! De nem olyan egyszerű ez. Mert egy ilyen fogyasztásra alapuló kultúrában, amiben élünk olyan nehéz Isten visszafogott kérésire, parancsaira odafigyelni. Azt szoktuk mondani, hogy élmény-társadalom és énközpontúság vesz körül bennünket. Így ez a kultúra hatással van ránk is. Mindannyiunkra hat a korszellem, ilyen, és hasonló gondolatok: Azt teszek, amit akarok! Nekem jár! Mert én megérdemlem! Nekem ne parancsoljon senki, főleg nem az Isten! Csak én parancsolhatok magamnak, és határozom meg, hogy ki vagyok. Talán, ha mélyre ások magamban, megtalálom magamat.

Erre mintegy válaszul itt áll előttünk a történetben Zakariás személye. Aki saját bőrén tapasztalja meg a kételkedést - majd s csendből fakadó bizonyosságot. Megtanulta mi a kételkedő ember büntetése: az elnémulás. Eddig szólt és kételkedett, majd a csendben el kellett kezdenie elhinni, hogy Isten szava valóban igazság. Egészen addig, míg választás elé kerül. Tudja mi az Isten akarata: hogy Jánosnak nevezze el gyermekét. Mert az Isten ezt szeretné. De a másik oldalon ott áll a családi, társadalmi hagyomány: hogy minden elsőszülött fiút az apáról kell elnevezni. Hiába mutatja, hiába egyezett meg korábban már feleségével, a rokonok csak nem akarnak nekik hinni. Ekkor Zakariás táblát kér, és leírja a nevet. Mondhatnám kőbe - vési. Nincs tovább kérdés. Ő az Isten akaratát, és nem másokét követi ebben a kérdésben.

Az engedelmesség, az sokszor a személyes életünkben is ilyen éles helyzetekben dől el. Tudom Isten akaratát, de az szembe megy a körülöttem lévő világ, társadalom, vagy éppen családi elvárásokkal. Mi tévő legyek? Isten igéjét, Keresztelő János feladatát és Zakariás megváltozott kiállását látva ma is ki kell mondanunk: Isten engedelmességet vár tőlünk. Azt várja, hogy mellette döntsünk. Hogy életünk kérdéses pontjain tudjuk megvalósítani az Isten - és ne más akaratát.

Mi lesz az eredménye annak, ha így cselekszünk? Ha komolyan vesszük, hogy Isten az emberért aláhajló, szerető Isten? Ha elkezdjük megélni, hogy Isten akarata a mi életünkben a valóság lehet? Mi lesz az eredménye? Az, amit igénk így fogalmaz: az János feladata, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

Fel lehet készülni az Isten érkezésére! Lehet ő rá számítani! Ha megértjük, hogy ő egy szerető Isten, aki aláhajol, hogy megmentse a bűnös embert, és ha engedelmességgel, ma is mindannyian kiállunk Isten akarata mellett, akkor ezen a karácsonyon azt is megélhetjük, hogy felkészülten érkezzünk meg a mindenható Isten érkezésére. Adja Isten, hogy így legyen!