Istentisztelet 2021. augusztus 15-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Istentisztelet 2021. augusztus 15-én

 

Lekció: Mk 9,14-27

Textus: Mk 9,24

 

Szeretett Testvérek!

 

Ti első hallásra elhittétek, hogy ha egy kör átmérőjének két végpontját összekötjük a kör kerületének bármely más pontjával, akkor derékszögű háromszöget kapunk? Elhittük, mert bíztunk benne, hogy a matek tanárunk igazat mond. Amikor felrajzolta a táblára és bebizonyította, olyan egyszerűnek találtuk, hogy azon csodálkoztunk, miért nem mi találtuk ki. (Hanem az első, ismert görög matematikus-filozófus: Thalész.)

Amikor az iskolában bejelentették, hogy másnap tüdőszűrésre megy az osztály, megkérdeztük a szüleinket, hogy az fáj-e? Ti első hallásra elhittétek nekik, hogy a röntgen-vizsgálat nem fáj? Igen, bíztunk bennük, mert soha nem csaptak be. A tüdőszűrő intézetben aztán megtapasztaltuk, hogy tényleg semmit nem éreztünk az átvilágítás alatt.

Bizalom, és hit. Ez a menetrend. Ezt az útvonalat utaztuk végig a tanárainkkal, és a szüleinkkel. Ez az Istenhez, és az Isten csodáihoz vezető út két állomása. Bizalom és hit.

Erre az útra váltott jegyet az az édesapa, aki beteg fiával az oldalán várta Jézust. A Mester három tanítványa kíséretében jön lefelé egy hegyoldalon. Látják, hogy lent maradt társaikat nagy tömeg veszi körül. Írástudók is vannak közöttük. Messziről úgy néz ki, hogy nagy vitába keveredtek velük. Amint meglátják őket, az egész tömeg eléjük rohan. Jézus a tanítványaitól akarja hallani, mi történt. Kérdezi is őket: „Miről vitatkoztok velük?" Még ki sem nyitják a szájukat, a sokaságból felelnek neki. Nem a kérdésére. Az a bizonyos, fiát maga mellé szorító édesapa megelőzi a többieket: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van;". Egy szusszal folytatja tovább a tünetek felsorolásával: „ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik." Végül beszámol a meghiúsult beavatkozásról: „Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus nem az apához szól, hanem mindenkihez: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?"

Mit akar ezzel mondani? Jézus félti őket. Főleg a tanítványait. Mennyi időt tölthetek még veletek? Elég lesz arra, hogy megtanítsalak benneteket mindarra, amivel elkezdhetitek a szolgálatotokat? Meddig kell hordoznom a kétségeiteket? Meddig kell türelemmel lennem irántatok, kitartanom mellettetek, hordozni a kicsinyhitűségeteket, mert úgy látom, még mindig nem értitek, mi mindent tehettek a hitetekkel? Eddig tart Jézus szent kifakadása. Aztán azonnal kézbe veszi az édesapa fájdalmát, és nekiáll a gyógyításnak.

Ne féljetek hát ti se', amikor először olyan választ kaptok az imáitokra, ami inkább megijeszt, mint felbátorít. Istennek nem lehet pattintani, hogy: „Most, mindjárt, azonnal!" Ő előbb tudatosítja benned, hogy eddig miért nem sikerült az, ami miatt végre hajlandó voltál hozzá fordulni. Nyugodj meg, hallotta a kiáltásodat! Miután végighallgattad, hidd el, hogy tenni fog valamit.

Mint ott, a hegy alján, a tömegben. „Hozzátok őt elém!" - mozgósítja a körülötte állókat. Ti, a tanítványaim, a bámészkodók, a vitatkozók. „Hozzátok őt elém!"

Érted? Amikor kiderült, meddig, mire jutottál a hiteddel, ne késlekedj, vidd Jézus elé a kérésedet! A kérésed tárgyát. A kérésed személyét. „Hozzátok őt elém!" Oda viszed-e? Elhozod ide? Elviszed-e egy imádkozó testvérhez? Mit csinálsz azokkal, akikért könyörögsz?

„Hozzátok őt elém!" Már viszik is. Nem az édesapa, egyedül, hanem többen. És mi történt? „amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája." Pontosan az történt, amit az édesapa előadott. És valami más is! A néma lélek, aki hatalmában tartotta azt a szerencsétlen fiút. „amikor meglátta Jézust..., azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája." A gonosz lélek bemutatót tartott. Itt vagy Jézus? Na, most figyelj! Ekkora hatalmam van!

Jézus nem törődik vele. Őt a fiú érdekli. És az, hogy az apa érzékelje, mennyire érdekli Istent a fia állapota. Az együttérző Isten kinyilvánítja az együttérzését. Az együttérző Isten kérdez. Az együttérző ember is kérdez. Tapasztaltad már, mennyit jelent, amikor érdeklődnek az állapotod iránt? Érdeklődnek az iránt, ami betölti a gondolataidat. Érdeklődnek a fájdalmad felől. Semmi nem történik még, de valaki, pusztán az érdeklődésével egy kicsit már leemel a rád nehezedő teherből.

Érdeklődünk mások iránt? Igen? Nem? És hogyan fogadjuk azokat, akik felajánlják érdeklődő szeretetüket? Elfogadjuk? Kívánjuk a társaságukat? Akarunk enyhíteni a súlyon, ami ránehezedik a gondolatainkra, a napjainkra, az éjszakánkra? Akarjuk, vagy nem?

Jézust nem érdekelte a gonosz lélek produkciója. Az apát kérdezte: „Mióta gyötri ez a betegség?" A hálás apa már mondja is: „Gyermekkora óta." Ez az apa és az egész család a fia gyerekkora óta más életet él, mint az átlagember. Nincs teljes örömük, állandóan aggódnak, mikor lesz rohama a gyereknek. Nem engedhetik el a pajtásaival, mert ez a hitvány nyavalya, ez a néma, előre nem figyelmeztető gonosz lélek „Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa" a fiukat. Talán nincsenek is barátai, mert félnek tőle. Szülők, akik úgy élnek, hogy a gyerekük beteg, és egyedül van.

Ismersz ilyen családokat? A szülőket, akik eljátszák, mennyire erősek, milyen bátran kezelik a beteg gyerekük helyzetét, mindent megadnak ahhoz, hogy a fiuk, lányuk teljes életet éljen. Ismered őket? Kérdezed őket? Engeded, hogy meséljenek arról, hogy amikor senki nem látja, együtt sírnak, de csak egy párnába zokogva, nehogy a gyerek meghallja? Mielőtt újra megölelik, és ránevetnek, játszanak vele, előtte, a fürdőszobában összeszedik magukat, és úgy lépnek ki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne?

A hegy alján Jézusra váró apuka a felesége nevében is odaomlik Jézus elé. Elmondtam neked mindent a fiunkról, itt, mindenki előtt. Tehetetlenek vagyunk. Mi, igen. „De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!"

Ma mit hoztál ide a templomba? Miféle, mekkora súllyal ültél be a padba, a székre? Ki tud róla? El tudod titkolni? Mióta? Vajon, meddig még? Határozottnak látnak, és becsülnek is érte, bár sajnálnak? Mindegy mi az, mondd ki magadban! Ne nekem, Jézusnak: „De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!" Hagyok egy kis időt. Mondd ki magadban, míg az én szám mozog, velem együtt: Jézus, „ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!"

Te is „hallod" Jézust? Azt hallod, amit annak az édesapának mondott: „Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz." Mit lehet erre mondani?

Mondani semmit. Mindig megborzongok egy pillanatra, amikor olvasom: „A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!" Higgyétek el, nem csak kiáltott, hanem - az evangélium görög nyelve így adja vissza -: A fiú apja azonnal felsikított, felvisított! Artikulálatlan hangon rikoltotta, sikoltva üvöltötte ott, a tömegben: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!"

Jézus csak erre várt. A korábban hátrébb húzódott tömeg az apa sikoltására valószínűleg újra odaszaladt, és „Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" A pár perce még hencegő lélek épp' úgy felsikoltott, mint az apa, de ő már félelmében, ijedten, dühösen, majd utolsó erejével megrázta a fiút, és kiment belőle.

Minek eredményeként? 1. Az apuka megszólította Jézust. 2. Elmondta neki, mi baja van a fiának. 3. Bevallotta saját maga és Jézus tanítványainak kudarcát. 4. Segítségért könyörgött Jézusnak. 5. Elárulta, hogy megfogyatkozott a hite: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!"

Isten őrzi, figyeli, de rád bízta a sorsodat. Neked kell kezelned, igazítanod, javítanod, üzemeltetned. Ha vállalod ezt a feladatot, de csak akkor, ha vállalod, bármikor segítségül hívhatod Jézust. Semmibe nem kell belenyugodnod. Mindennek van folytatása. Egyszerűen azért, mert az életed addig tart, amíg Ő úgy nem dönt, hogy vége. De addig, amíg mérhető, amíg vizsgálható, amíg újraéleszthető, addig felelős vagy érte. Mert nem a tiéd. Istené. Azoké is, akiknek az életét, sorsát, együtt nevetését, együtt sírását megosztotta veled. Az életed részévé programozta.

Tudja. Ő, Jézus méri be a legpontosabban, meddig feszíthető a sorsodat, és mások sorsát kísérő hited. És vár. Vár arra, hogy (1.) szólítsd meg. (2.) Részletekbe menően mondd el neki, mi bajod van. (3.) Merd kimondani, hogy kudarcot vallottál. (4.) Kérj Tőle segítséget. (5.) Úgy, hogy bevallod: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!"

Más szavakkal, ugyanazzal a jelentéssel: Bízom benned Uram! A bizalmatlanság szikráját is oltsd ki belőlem!

És ha már van ennyi hitünk, ne nézzünk csúnyán azokra, akik nem hisznek. Beszéljünk hozzájuk úgy, szeressük őket annyira, imádkozzunk értük annyit, ami feléleszti bennük a beléjük teremtett, Isten iránti bizalmat! Biztosan felelősek vagyunk szeretteink, barátaink hitetlenségéért. Érezzük hát a mai elhívást az ő hitük felélesztésére is!

És ha megtorpanunk közben, sikítsuk Jézus felé: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!" Ámen.

 

 

 

 

–