Istentisztelet 2022. december 31-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Textus: Lk 9,28-36

 

Szeretett Testvérek!

 

Ez a bibliai történet a szokásosnál is több kérdést vet fel azokban, akik először egy szuszra, aztán szépen, versenként újra elolvassák.

Lássuk csak! „Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot". Miért éppen őket választotta ki a tizenkét tanítvány közül? Jobban szerette őket a többinél? Értelmesebbnek tartotta őket? Ennek a három apostolnak olyan különleges feladatot akart adni, aminek végrehajtásához erre a speciális felkészítésre volt szükség?

Jézus „... felment a hegyre imádkozni. Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött." Elváltozott az arca? Az milyen lehetett? Az mit jelenthetett? Elváltozott (ἕτερος ejtsd: heterosz) azt jelenti, hogy „más lett". Milyen lehetett Jézusnak az az elváltozott, az a másféle, az az addig jól ismerttől különböző arca?

Jézus ruhája fehéren tündökölt. Ragyogott. Világított. Szinte sugárzott a fényessége.

Közben két emberrel beszélgetett. Kik voltak azok? Mózes és Illés. A választott népet Egyiptomból kivezető Mózes kb. ezerkétszáz, Illés próféta több mint nyolcszáz évvel korábban halt meg. Mózes felment a Nebó-hegyre. Maga az Úr temette el, és senki nem tudja, hol a sírja. (5Móz 34,1-6) Illést forgószélben ragadta az égbe az Úr. (2Kir 2,1.11.) Hogy beszélgethettek Jézussal? Ők már feltámadtak?

Nem tudom, de az biztos, mert itt olvassuk, hogy Jézus „élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie".

Péter és két társa közben elaludt, de arra ébredtek, hogy Mózes és Illés éppen távozni készült. Pétert teljesen lenyűgözte a látvány. Hihetetlen, hogy saját szemével látja Mózest és Illést. Ennek nem szabad, hogy vége szakadjon! Gyorsan, mielőtt elmennének, odafordul Jézushoz: „készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Jó, hogy Jézust ismerte, de honnan tudta, ki a másik két férfi? Mózesről és Illésről nem maradtak fenn festmények, vagy szobrok.

Péter épp' hogy előadja hirtelen támadt ötletét, hatalmas felhő kerekedik. Beburkolja, beborítja, beárnyékolja (ἐπισκιάζω ejtsd: episzkiádzó) őket. Tudjátok, korábban mikor történt ilyen? Jézus születése előtt kilenc hónappal. Amikor Gábriel angyal elmagyarázta szűz Máriának, hogyan lehetséges, hogy fiút fogan a méhében, annak ellenére, hogy férfit még nem engedett magához. „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be (ἐπισκιάζω) téged". (Lk 1,35)

Akkor, abban a szent árnyékban, abban a felhőburokban Péter, János és Jakab már csak Jézust látja, és hangot hallanak: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!" Szó sincs már sátorkészítésről. Olyan erővel hat rájuk az egész, titkokkal teli jelenség, hogy „hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból, amit láttak."

Ti mit láttatok 2022-ben? Mire választott ki titeket Jézus? Hová vitt el? Mit láttatott meg veletek? Milyen hatást gyakorolt rátok?

„Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot". Ne firtassuk, hogy miért éppen őket választotta. Azt firtassuk, hogy 2022-ben téged miért választott ki arra, hogy hetente, vagy amilyen gyakorisággal hajlandóságot érzel rá, eljöjj Vele, Jézussal ide, erre a „hegyre", és meglásd azt, amit, ahogyan Ő akar megláttatni veled. Kiemel a hatnapos közegből, és egy órára, imádsággal, énekekkel, bibliaolvasással, prédikációval mindenestől felemel, maga mellé vesz a nyugalom napján. Nem két másik, hanem száznál több másik választott társaságában.

2022-ben is kiválasztott minket arra, hogy otthoni, szent betűkhöz, a Biblia kijelentéseihez illesztett keresztyénségünket körülvegye és megpermetezze egy másik élménnyel. Ide hoz, ahol Szentlelkével beárnyékol, beborít minket, és megerősíti a hitünket.

Péter János és Jakab hangot hallottak a felhőben. Évekkel később Pál apostol azt kérdezte egyik levelében: „Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy a hit igéjének hallása alapján?" (Gal 3,2) Péter, János és Jakab, akiket maga mellé vett Jézus és felment velük arra a hegyre, jó zsidó emberekként biztosan igyekeztek megtartani a Törvényt. A Tízparancsolatot. Tették ezt buzgósággal, de Lélek nélkül. A Lelket Jézus beszédéből kapták. A betűben, a Törvényben hiába keresték volna.

Hallgatjuk, meghallgatjuk a prédikációt, és közben a minket beárnyékoló Szentlélektől kapjuk a Lelket. Őt magát. Nem feltétlenül a betűből, a bibliaolvasásból, és főképpen nem az ott tanultak megcselekvéséből, hanem az Ige hallgatása alapján.

Kicsit tartok a mostani népszámlálás eredményétől. Tizenegy évvel ezelőtt Szegeden nagyjából tízezer ember vallotta magát reformátusnak. Ebből a tízezerből Jézus vasárnaponként az öt református gyülekezetből - becslésem szerint - három-négyszázat vesz maga mellé. Őket, minket, téged, engem választ ki arra, hogy az itt átélt élményt majd egyszer oszd meg azokkal, akiket - megint csak -: Ő, Jézus kíván elhívni magához, magával.

Vajon ki az? - kérdezed. Az a választott, akiben Jézus hisz. Nem, nem fordítva! Jézus előbb hitt a tanítványokban, mint ők Jézusban. Jézus előbb hitt benned, mint te Őbenne. Kár, hogy nem én találtam ki, de teljes mértékben osztom a költő (Fodor Ákos) meglátását, aki frappánsan így fogalmazott: „Akiben Isten / hisz: teljesen mindegy, hogy / hisz-e Istenben." Itt vagy, mert Isten hisz benned. Hiszi, hogy nem hiába vagy itt.

Mi történt még ott Jézussal és a három tanítvánnyal? Amikor felértek a hegyre, és Jézus elkezdett imádkozni, elváltozott az arca. Más lett az arca. Nem olyan volt, amilyennek Péter, János és Jakab addig látta.

Láttad már másképp' Jézus arcát azzal összehasonlítva, ahogy korábban láttad? Gyerekként „Jézuska" arcát láttuk. Ő nem volt más, mint aki karácsonykor megajándékoz. Aztán láttad Jézus megváltozott arcát, mert olvastad, hogy rászól a tanítványaira, mert azok nem szerették volna, ha a közelben felbukkanó anyák Jézus közelébe hozzák a gyerekeiket. Jézus a templomban. Felborogatja a pénzváltók asztalait. Az eladókkal együtt kikergeti a gondosan kiválogatott áldozati állatokat. Egészen más Jézus-arc. Következő kép. Jézus arca változik. Azt mondja a lánya halála súlya alatt összeroskadó apának: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul." (Lk 8,50)

Láttad már Jézus arcát a lecsukott szemhéjad mögött? Olvastad a tékozló fiú példázatát. Aztán egy igehirdetésben hallottad is. Jézus rád nézett. Milyen volt az arca? Hallotta, hogy hozsannázol csúcsra pörgetett szent hangulatodban, aztán mit kiabáltál, hogy beszéltél másnap. Milyenre változott Jézus arca? Szavaddal, gondolatoddal, mozdulatoddal a keresztre küldted. Onnan is rád nézett. Láttad, hogy elváltozott az arca? Véres volt. De érted, értünk imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23,34) Aztán kimondta. Láttad azt az arcot magad előtt? Neked mondta, nekem mondta: „Elvégeztetett!" És ez a szó azóta pajzsként áll Isten haragja és köztünk. Lepattant róla a kárhozatra szóló beutalónk.

Péter szerette volna meghosszabbítani a hegyen tett kirándulás idejét. Sátrat készített volna Jézusnak, Mózesnek és Illésnek. Hogy találta ki? Lukács evangélista tapintatosan mentegeti Pétert. Azért ajánlotta fel Péter a tartózkodási idő meghosszabbítását Jézusnak, „Mert nem tudta, mit beszél." Péter csodálata, tisztelete, szeretete elfeledtette vele, hogy itt nem ő diktál. Majd Jézus megmondja, mikor mit csináljon.

Alighogy Péter előadja a tervét, leereszkedik az a felhő, és a hang, a beárnyékoló Lélek-felhőből fakadó hang „a Magasságos ereje" eldönti a társalgás, az ötletelés további menetét: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!"

2022-ben maga mellé vett minket Jézus. Nem egyszer. Sokszor. Láttuk az arca változását. Átéltük a hangulata változását. Éreztük. Pontosan tudtuk, mit gondol rólunk. Mit gondol a világról. Mit gondol arról, amit mi gondolunk a világ dolgairól.

Jézus arca változott, de a szeretete nem. Az irántad érzett, minket mentő, megtartó, vezető, szeretete olyan volt 2022. január 1-jén, az év első istentiszteletén, mint ma 2022. december 31-én, az év utolsó istentiszteletén.

Maradjunk egy kicsit csendben itt, ahol maga mellé vett minket, és adjunk hálát neki az esztendő minden percéért, melyekben láthattuk arca változását.

Minden percért, mely annak volt bizonyítéka, hogy az Ő, irántunk való szeretete soha meg nem változik. Soha. Ámen