Istentisztelet 2023. október 1-jén

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 4Móz 11,16-25

Textus: 4Móz 11,17

Énekek: 378/1; 829 ú. ék.; 377/1; 455/7; 134

 

Szeretett Testvérek!

 

Talán soha nem találtam volna rá, ha kb. húsz évvel ezelőtt édesanyám a kezembe nem adja egy méltatlanul háttérbe szorított író, Rákosi Viktor könyvét. Abban olvastam a kétségbeesés határáig jutott emberről, hogy „Isten talán a föld legnyomorultabb embereit akarja megmutatni neki, akiknek láttára éreznie kell, hogy az ő panasza csak istenkáromlás...".

Mózes negyedik könyvében olvassuk a nyomorúságukból szabadságra kiszabadított héber nép panaszkodását. A volt rabszolgák Isten vezetésével az Ígéret Földje felé tartanak. A sivatagban szó szerint az égből hull eléjük a manna, melyből olajos süteményhez hasonló sült lepényt készíthetnek. Hálásan fogadják. Nem sokáig. Elkezdenek elégedetlenkedni, és siránkozva sorolják az egyiptomi rabszolgaságuk menüjét: hal, dinnye, uborka, és háromféle hagyma. Most meg sivatagi egytálétel: manna, manna és manna.

Mózes haragra gerjed, mert istenkáromlásnak tartja a panaszukat. Az őseiknek ígért haza felé tartanak. Valóban, sok mindent kell nélkülözniük, de mégiscsak élnek, és a rabszolgaság nyomorából olyan jövő felé tartanak, melyről álmodni sem mertek volna az egyiptomi munkafelügyelők ostorcsapásai alatt.

Hát nem fogják fel, hogy panaszuk, siránkozásuk a szabadító Isten káromlása? Miből gondolja? Abból, hogy „igen fölgerjedt az Úr haragja". (4Móz 11,10)

Mózesnél elszakad a cérna. Úgy érzi - és ezt meg is mondja az Úrnak -, hogy rosszat tett vele, amikor ráterhelte az egész nép gondját. Tovább hergeli magát. Mondja, mondja, egészen addig, míg kifakad: „Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg...!" (4Móz 11,15)

De az Úr nem végez Mózessel. Tőle nem lehet ilyet kérni. Ő az élet ura. Majd eldönti, kit, mikor hív vissza a szolgálatból. Majd akkor, amikor Ő akarja. Ez az állapot, ez a testi-lelki kimerülés, összeomlás nem Mózes magánügye. Mások is látják, mennyire szenved. Talán hallották is miket mondott az Úrnak. Látják rajta, hogy tehetetlenségében szinte elvesztette az eszét. De majd azt is meglátják, mit válaszol erre az Úr!

Mit válaszol a szenvedő Mózesnek, és mit válaszol az elégedetlenkedő népnek?

Mózesnek megengedi, hogy kiválasszon, összeírjon hetven idős férfit, akik majd segítenek neki a nép terheinek hordozásában. Összegyűlnek a kijelentés sátránál, és akkor egy különös dolgot tesz az Úr: „elvett abból a lélekből, amely Mózesen nyugodott, és kiárasztotta a hetven vénre. Amikor a lélek leszállt rájuk, akkor prófétáltak, de máskor nem." Mi ez? Megkapják a prófétálás ajándékát. Korlátozott időre. Amikor a lélek rájuk száll. De akkor: prófétálnak. Akkor olyan elragadtatott állapotba kerülnek, melyben képesek megérteni, majd tovább adni, kijelenteni Isten akaratát.

És milyen választ kap a mennyei mannán kívül második fogást követelő, siránkozó nép? Egy álló hónapig húst ehetnek. Addig, míg meg nem undorodnak tőle.

Mert Isten azokat a kéréseket is teljesíti, amiktől megcsömörlik az ember. Nézzétek meg azoknak az életét, akik nem tudnak mit kezdeni jólétükkel, és kifordulnak magukból! Szétzilálják a házasságukat, elveszítik az elkényeztetett gyerekeiket, kiábrándítják barátaikat, követőiket, végül magukkal is végeznek. Mert megundorodnak maguktól. Hogyne undorodnának, hiszen már nem is azok, akik valaha voltak.

De még azok sem, akik Istenben bíztak, eleinte arra mentek, amerre Ő mutatta, és megelégedtek azzal, amit, és amennyit kaptak. Istenre bízták a jólétüket, és nem ostromolták a „de még többet, de még többet" siránkozásaikkal. Hálásak voltak, és kivárták az Úr számukra rendelt, csömörmentes jólét-adományait.

Most térjünk vissza Mózeshez!

Neki mi jutott? Neki, aki egész egyszerűen megvallotta, hogy túl nehéz neki a feladat. Nem bírja tovább vinni a népet. Mit kapott?

Kapott hetven segítőt. Ő választhatta ki őket. Hogy történt? Az Úr előre megmondta neki: „Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül."

Milyen lélek volt Mózesben? Miből vett el tőle az Úr?

Abból a Lélekből, ami az Úré volt. A Teremtés legelején ez a Lélek lebegett a vizek fölött. (1Móz 1,2) Mózesben az Úr Lelke volt! Ezzel a Lélekkel értette meg és adta tovább az Úr akaratát.

Ebből a Lélekből vett el belőle Isten, és árasztotta ki a hetven, választott, Mózes segítségére kijelölt vénre. Amikor megkapták prófétáltak, de amikor nem, akkor nem.

Jártatok már úgy, mint Mózes? Feladatot kaptatok az Úrtól Egy darabig ment. Aztán, akiért felelősek voltatok, elkezdtek lázongani. Siránkozni. Így nem jó, úgy nem jó. Bezzeg korábban milyen jó volt. Ők is tudják, hogy nem volt jobb, de a siránkozás idején ezt felhánytorgatják.

Jártatok már úgy, mint Mózes? Eljutottatok arra a pontra, amikor azt mondtátok, elég, ezt nem bírom tovább! Ez már istenkáromlás! Megtart minket az Úr. Sokan, sokkal többen élnek olyan nyomorúságban, hogy a mi körülményeink, bármilyen nehezek is, de összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint ami nekik jutott, vagy mint amilyen körülmények között korábban mi magunk voltunk. Ebből elég, Uram! Miért pont nekem kell elviselnem őt, őket, akik nyafognak?

Jártatok már így? Igen? És elmondtátok az Úrnak? Nem a panaszkodóknak, hanem az Úrnak.

Mert ha igen, megérkezik a segítség.

Ismeritek Jónás próféta történetét? Hát, ha valaki, ő teljesen kilátástalan helyzetben volt. Mit csinált? Leírta: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat." (Jón 2,3)

Dávid is hálaadással emlékezik, amikor menekülése után zsoltár-imát énekelt, pengetett: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott." (2Sám 22,7)

Kiáltottál, kiáltasz-e, amikor a tinédzser gyerek otthon, iskolában, utcán, a boltban, a közösségi oldalakon panaszkodik, mert nem olyan a világ, amilyennek ő képzeli?

Kiáltottál, kiáltasz-e, odafordulsz-e az Úrhoz; egyáltalán: az Úrhoz és nem máshoz fordulsz-e azért, amit látsz, tapasztalsz a hálátlanok, az elégedetlenek az Isten adta igényeknél igényesebbek körében?

Megkeresed-e az Urat a kérdéseiddel, mert fáj, hogy a teremtett világ romlik, a jóléteddel zsugorítod az életteret, a gazdagságunk hamis elvárásaival tovább romboljuk a föld szegényebbik felének életlehetőségeit?

A világ felelős része erről hallatta a hangját az elmúlt héten, a Teremtés Hetén egy kicsit határozottabban, hangosabban. Erről hallunk még az istentisztelet után egy figyelemfelkeltő kezdeményezést. Érdekel? Itt maradsz?

Kiálts mint Mózes, mert ha a közben érted el a teljesítőképességed határait, amivel az Úr bízott meg, akkor Ő meg is fogja mutatni a kiutat!

Mózes hetven „vén" embert választott arra, hogy segítsenek neki a néppel kapcsolatos terhek hordozásában. Az Úr kiárasztotta rájuk a Lelkét. Isten áldja meg idős testvéreinket, akik az Úr dolgaiban fáradozva élték le életüket, tanítva, példát mutatva a rájuk bízott fiataloknak. Áldja meg őket az Úr, ha ők maguk, idős korukat elérve értették meg, miért is kaptak ennyi esztendőt Istentől.

Nekünk is szükségünk van „vénekre", segítő vezetőkre. Egyházunkban elérkezett annak az ideje, hogy új elöljárókat, presbitereket választunk. A jelenlegi, még hivatalban lévő presbitérium által elfogadott jelöltek ma fognak bemutatkozni a gyülekezetnek. Kiáltsunk imáinkban Istenhez, hogy az új presbiterek segítsenek egymásnak, segítsenek a lelkészeknek, segítsenek a püspököknek értelmezni, elemezni, és alázattal bűnt vallva utakat keresni annak megoldására, ami a népszámlálási eredményekben megmutatkozott. Megint jelentősen csökkent a reformátusok száma. És még többen vannak, akik már nem is nyilatkoztak arról, hogy reformátusok-e? Ne foglalkozzunk a többi felekezettel! Nekünk a saját dolgainkat kell rendbe rakni, mert reánk a reformátusok kertjét bízta megművelésre a mi Gazdánk, Urunk, Mesterünk.

Válasszunk, döntsünk hát az Ő vezetésével!

Kérjük őt, kiáltsunk hozzá, hogy árassza reánk Lelkét, mert csak úgy érthetjük meg, mi az Ő akarata szeretteinkkel, népünkkel, gyülekezetünkkel!

A lelki sivatagosodás idején ne siránkozzunk a pusztában, hanem a Lelkének erejével, iránytűjével keressük, kérjük, teljesítsük a mi Urunk, a mi Atyánk akaratát!

Isten szent Lelke! Szentlélek Isten! Könyörülj rajtunk... Ámen