Istentisztelet 2024. december 15-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Mt 1,18-15

Textus: Mt 1,20

Énekek: 302/1, 310, 388/1 ú. ék., 40/1, 387 ú. ék.

Szeretett Testvérek!

Hogy is van ez akkor? Mikortól létezett? Hogyan született Jézus? Erről van szó minden karácsonykor. Épített templomok falai között, és a Szentlélek templomaiban: a testünkben.

Hogyan született Jézus? Mikortól van? Ezek a kérdések foglalkoztatták azokat a keresztyén vezetőket, és testületeket, akik a 300-as évek vége felé próbáltak közös nevezőre jutni. A keresztyénség ekkor már államvallás volt, de olyan sok belső támadás érte, hogy a gyülekezeteket, az egyházat összetartani akaró felelős vezetők egy egységes álláspont megfogalmazásával kívánták felvenni a harcot a szélsőséges tanítókkal szemben.

A megbeszéléseik eredményeit nevezzük hitvallásoknak. Sokat törtem a fejem, hogy az idei karácsony előtt hogyan kellene ezek eredményét okosan lerövidíteni annak érdekében, hogy megértsük a Máté evangéliumából hallott bibliai igazságot: „ami benne fogant, az a Szentlélektől van."

Hogy is van ez akkor? Mikortól létezett? Hogyan született Jézus? A názáreti szűz, Mária, nem a jegyesétől, Józseftől, és senki más férfitől nem esett teherbe, került áldott állapotba, hanem a Lélektől. A Szentlélektől. Isten Lelkétől.

Lássuk, mire jutottak a nagy, keresztyén gondolkodók, egyházvezetők! A Nicea, majd Konstantinápoly városában összegyülekezett, a két tanácskozás eredményét egybegyúrt papok (lerövidítve) ezt írták Jézus eredetéről és emberré születéséről: „az Atyától nemzetett minden időknek előtte... Igaz Istenből való igaz Isten; nemzetett, nem teremtetett; egylényű az Atyával... alászállott a mennyekből és testet öltött a Szent Lélekből és szűz Máriából, és emberré lett..."

Melyik mondatrészre kapjuk fel a fejünket? Ami nem a hitünk, de a fülünk számára újdonságnak tűnhet. Mondjuk erre, hogy Jézus: „az Atyától nemzetett... nemzetett, nem teremtetett" Jegyezzük meg! Mondom ezt azért, mert azok, akik tudják rólatok, hogy karácsonykor nem az ajándékosztás jelenti nektek a legtöbbet, kérdezni fognak titeket! A kollegák, a családtagjaitok. Köszönjük meg a niceai, konstantinápolyi zsinatnak, hogy leszögezte ezt a Bibliából bizonyítható tényt, mi szerint Jézus örök időktől fogva létezett. Az Atya Istentől való. Jézus nem a Teremtés része.

A másik segítség: „testet öltött a Szent Lélekből és szűz Máriából, és emberré lett..." Hogy kell ezt érteni? Hogy magyarázzuk el a bennünket kérdezőknek? Én így szoktam: Én édesapámból és édesanyámból öltöttem testet, majd 9 hónap múlva emberi alakban jöttem (ordítottam) a világra. Jézus „apja" az Atya és annak Lelke volt az, akik emberi testet formáltak a názáreti szűz méhében. Nem Mária petesejtjéből, hanem Önnön isteni lényükből. Mária teste „csak" hordozta, védte, táplálta az isteni magzatot.

A hozzánk forduló érdeklődőket (előtted van az arcuk?) az ókori Efézus városából érkezett segítségünkkel is megelégíthetjük, további beszélgetésre ösztönözhetjük. 431-ben más okokból kifolyólag, újabb keresztyén zsinat ült össze. Ő ezt íratták meg ma reggeli kérdésünkkel kapcsolatban (megint rövidítem): „... a mi Urunk Jézus Krisztus... tökéletes Isten és... tökéletes ember; istenségére nézve öröktől fogva az Atyától, emberi létére nézve pedig... szűz Máriától született; istenségére nézve egylényű az Atyával és emberi lényére nézve egylényű velünk; mert a két természetnek egyesülése lőn".

Amikor ezt türelemmel, szépen elmondjuk barátainknak, rokonainknak, de - tapasztalatból mondom: még a kötekedőknek is -, bizony: elhallgatnak! Kikerekedik a szemük: Hát ezért olyan különleges Jézus! Mert egy személyben Isten, és ember. Amíg itt járt a földön, ez a két lénye, ez a két valósága egy testben jelent meg. Egylényű volt az Atyával. Korlátlan hatalommal rendelkezett. És egylényű volt velünk. Átélte azt, amit mi élünk át. Mindent! Még azt is, amit nem írtak meg Róla. Ezért értette meg, érti meg most is azt, ami bennünk megy végbe. Amit átélünk. Mert tudta, milyen embernek lenni! Egy dologtól volt mentes. A bűntől. Azt, a bűnt, Jézus isteni lénye kizárta az emberi testéből.

Ugye, milyen izgalmas? Fokozzuk még egy kicsit! Gyűjtsünk be még egy tárral a minket megkeresők felé szeretettel osztható, tanítható érveinkből! Hangsúlyozom: szeretettel! Mert a nélkül száraz dogmatikusok, igazságokat lövöldöző fanatikusok leszünk, akik a keresőket inkább elrettentik az egyháztól, mint hívogatnák.

Alig húsz év múlva egy újabb eretnek miatt kürtöltek össze zsinatot Kalcedon (vagy: Kalkhédon) városban. Csak a történet érdekesebbé tétele miatt: képzeljük magunk elé a helyszínt! Kalcedon a mai Isztambul (Konstantinápoly) boszporuszi szorosának ázsiai oldalán lévő kerület. Az eddigiek megerősítését nem ismétlem el, de az ott megfogalmazott hitvallásban találjuk azt, hogy: Jézus Krisztus „... az istenszülő szűz Máriától született." Ugye, milyen szép? Az istenszülő Mária. Az, amit az előbb ismételtünk át Jézus kettős, emberi és isteni természetéről, Kalkhedónban ekképpen nyert szép fogalmazást: „Az egyesülés által semmiképpen sem töröltetett el a természetek különbözősége, sőt inkább mindenik természet megtartotta a maga tulajdonságát és egy személybe és egy lényegbe egyesült, nem két személyre oszlott, vagy vált szét..."

Miért érdekes ez nekünk? Mert kikerülhetjük azokat az emberi logikához tapadó okoskodásokat, hogy Jézusban vagy ez, vagy az a természet élt. Vagy isteni, vagy emberi. Nem! Jézus mind a két tulajdonságát gyakorolta. Isteni erejét és hatalmát emberi alázattal töltötte fel. Szolgált. Ő, az Isten. Például megmosta tanítványai lábát. Ugyanakkor, isteni tulajdonságával csodákat tett. Nem engedett a Kísértőnek, de kereszthaláláig engedelmes volt az Atyának. Alávetette magát annak az isteni tervnek, minek része volt a megkorbácsolása, a kigúnyolása, a töviskoszorú, a megköpdösése, a kezét, lábát átütő vasszegek elfogadása. Tette mindezt azért, hogy mi úgy ülhessünk ma itt, mint akik tudják, mert hiszik, hogy mi történik velük haláluk után. Vele lesznek. Aztán lesz egy Feltámadás, amikor újra testi formát öltünk, és abban éljük végtelen, gondtól, fájdalomtól, haláltól mentes életünket.

Mondd el neki, aki nem hiszi, hogy ő is oda kerüljön, ahová te! Mondd el neki, aki még nem hallott róla, hogy oda kerüljön, ahová te készülsz! Mondd el neki, aki már hallott róla, de csak addig jutott, hogy „Hát, bizony, így volt!", de addig nem, hogy Jézus helyette ment a keresztre, mert sem ő, sem én, sem te nem viselhetted volna el Isten büntetését! Mondd el neki, hogy miatta ment a keresztre, mert ő, és én, és te küldtük oda! A vétkeink. A bűnünk, vagyis: az Istent semmibe vevő természetünk. És mondd el neki, hogy Jézus érte, és értem, értünk halt meg a kereszten, hogy sem a beszélgetőtársadnak, se nekem, se neked ne kelljen megjárnom az istentelen kárhozat örök büntetését!

És ha azt kérik tőled, hogy foglald össze ezt az egészet, akkor nézd csak, itt van még egy „puska", az un. Athanasius-féle hitvallás. Ő egy ókori hittudós volt, akinek a neve alatt maradt fenn a 800-as évek vége felé, a francia Rheims környékén keletkezett írás. Ennek az általam kiemelt részét könnyű megjegyezni összegezésképpen: „Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek (is)." Vagyis: szakadjunk el attól az emberi elménket korlátozó elképzeléstől, kérdéstől, hogy: Mikor lett Isten?

Ezt mi nem vagyunk képesek felfogni. Mint sok minden mást sem. Aki nem ásta bele magát a tudomány valamelyik területébe, az, azt a dolgot nem képes felfogni. Csak elhiszi. Például azt is, hogy a csillagászat szerint létezik sok „fekete lyuk". Tudod mi az? ... Én sem. Figyeljetek! „A fekete lyuk a téridő olyan tartománya, ahonnan az erős gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud távozni." Már a „téridő" sem világos, ennél fogva a fekete lyuk meghatározása sem. Viszont elhiszem, hogy vannak emberek, akiknek ez érthető. Miért? Mert foglalkoztak vele. Bebizonyították. Hiszek nekik.

A különbség az a bizonyítható dolgok és Isten felfoghatatlan kijelentései között, hogy azokat Ő nem tette érthetővé a számunkra. Így azt sem, ahogy az Athanasius hitvallás folytatja: „Végetlen az Atya, végetlen a Fiú, végetlen a Szent Lélek (is.)" A szép régi szó: végetlen azt jelenti, se eleje, se vége. Ezt sem értjük. De elhisszük. Van, aki nem hiszi. Miért nem? Ismétlem magam: mert nem hajlandó annál többet hinni, mint amennyit megért. Pedig ez a legszebb a Karácsonyban!

A megértésen túli értelem: a hit. Aki hisz, az tudja, hogy nem képes bizonyítani hitének titkait, de mégis tágabb a látóköre, mert kiszabadult a földi tények fogságából. Ez nem önhittségre, sokkal inkább alázatra inti. Arra az alázatra, amely nem nézi le a „hitetleneket", hanem magához hívja. Onnan pedig Istenhez „küldi" őket. A tanításával. Annyi tanításával, amennyit ő tud Istenről. A többi már nem rajta múlik, hanem Istenen. Ő vagy megadja neki a hitet, vagy nem. Gyermekkorában, vagy a halálos ágyán. Vagy ha nem..., de az már nem a mi hatáskörünk!

A vége elé közeledve még a kérdést sem én fogalmazom meg, hanem egyik, református hitvallásunk írói. A Heidelbergi Káténkból idézem: Mit jelent az, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától"? Válasz: „Azt, hogy Isten örök Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad, Szűz Mária testében és vérében, a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet vett magára,
mert így lehetett Dávid valóságos utódja, s embertársaihoz mindenben hasonló, kivéve a bűnt."

Itt a vége, fuss el véle!

Fuss el azzal, amit megértettél; fuss el hozzájuk, akik eszedbe jutottak! Fuss el hozzájuk, hadd tudják meg ők is, mire készülünk karácsonykor!

A Szentlélektől fogant, szűz Máriától született Jézus köszöntésére! Ámen