Istentisztelet 2025. szeptember 14-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 103

Textus: Kol 1,3-8

Énekek: 103/1, 808/1.4.5.6. ú. ék., 246/4, 275/1, 846 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Majdnem mindegyik nyári, utazási programfüzetben és internetes ajánlásban megtalálható Pamukkale neve. A helység vakítóan fehér mészkőmedencéit, ősi, művészien faragott kövei, oszlopai között kialakított gyógyfürdőit, mesés vidékeken elterülő vízeséseit méltán tartják számon Törökország leglátványosabb kirándulóhelyei között.

Colossae. Ma ezt a nevet viseli a terület, ami csupán fél óra autóút távolságban fekszik az említett turistaparadicsomtól. Ide címezte Pál apostol azt a levelet, melyet - a református Bibliaolvasó Kalauz ajánlását követve, most másfél hétig olvasunk.

Helyezzük el a magyarul és református szóhasználattal Kolossénak nevezett várost a magunk előtt kirajzolódó, gondolatbeli térképen!

A mai Törökország délnyugati vidékén találjuk.  Egy Lycus nevű folyó völgyében helyezkedett el, olyan nevezetes városok társaságában, mint Hierapolis és Laodicea. A természet szerelmeseit (a rómaiak és a görögök is azok voltak) a folyó két partján található, egyedülállóan szép mészkőformátumok annak idején is messzi földről oda hívogatták. Ráadásul, a városokat körülölelő dús legelőkön több tízezer juhot számláló nyájak legelésztek, melyek gyapjújából első osztályú ruhaanyagot állítottak elő. Kolossé a környék kelmefestésének és kereskedelmének egyik központjává vált.

Nem tudjuk pontosan, miért, de egy idő után, Hierapolis és Laodicea, a két szomszédos város, teljesen a háttérbe szorította Kolossét. Olyannyira, hogy bár az említett két településnek feltárták a romjait, Kolosséból csak néhány tégla és faragott kő maradt; úgyhogy egykori fekvését csak feljegyzések alapján tudják meghatározni.

Fontos tudnunk: egy időben, Nagy Antiochus Mezopotámiából és Babilonból zsidókat telepített erre a környékre. Az uralkodó, de még inkább a beköltözöttek számítása bevált. Hamarosan gazdag kereskedelem indult meg a környéken, melynek alapját, az említett árukon túl, a takarosan kiépített melegvizes források gyógyító hatása és a remek borok árusítása jelentette. Körülbelül ötvenezerre teszik az akkor, ott élt zsidók számát.

A helyi keresztyén gyülekezetet nem Pál apostol alapította. Ő sohasem járt ott.  Levél második fejezetének elején olvassuk: „Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen..." Ha személyesen nem is találkoztak vele, a híre, és még inkább az evangélium híre eljuthatott hozzájuk, hiszen az apostol három évet töltött a „mindössze" 150 km-re fekvő Efézusban.

Kik lehettek a kolosséi gyülekezet tagjai?

Számos utalást találunk a levélben, melyek arra engednek következtetni, hogy nem az ott élő zsidók fogadták el Jézust, hanem a közöttük, velük élő pogányok. Pál apostol egyikőjüktől, egy Epafrász nevű keresztyéntől kap híreket. Az apostol ez idő tájt már a római börtönben hallgatja munkatársa beszámolóját. Válaszából kiderül, hogy a kis közösség tévtanítások kereszttüzében él.

Az apostol nem fenyegeti őket kitagadással, meg a pokol tüzével. A szeretetteljes megelőzés, feddés és útbaigazítás fegyverével él. És amit mi oly gyakran elfelejtünk hasonló helyzetben; az indulatok szabadjára engedése helyett, mielőtt bármit is mondana (írna), Pál apostol megdicséri őket, akiket az övéinek érez.

Fenyegetés helyett: dicséret. Ma erről lesz szó. Arról, hogy mindenkiben található valami jó.  Magadban bevallhatod testvérem; még annak a felebarátodnak is van egy-két példás tulajdonsága, akivel - úgy érzed - semmi kedved találkozni a jövő héten.

A Kolossé szép városában élő keresztyénekben két, igazán remek tulajdonságot talál az apostol. A levél kezdetén kiderül, hogy minden botladozásuk ellenére: élő hitük van Krisztusban, és: szeretik egymást. Vagyis: elnyerték a Jézusba vetett hitet, és azt is tudják, mit kezdjenek vele.

Hit és szeretet. A keresztyén élet e két jellemzője egymástól elválaszthatatlan. Egyedül mind a kettő halott. Hazugság a szeretet gyakorlatát nélkülöző hit, és puszta szentimentalizmus a hit forrását nem ismerő, abból nem táplálkozó szeretet.

Benned mi az arány?... - kérdeztem magamtól, amikor idáig jutottam az Ige tanulmányozása közben. Hit és jézusi szeretet. Fele-fele, vagy... vagy valami más?

Szóról szóra hiszem az Apostoli Hitvallást (a „Hiszekegy"-et), és aki nem mondja velem, azt megszólom, megvetem, kerülöm, vagy: meg akarom rá tanítani? Türelemmel, tudással és szeretettel. Először végiggondolom, áttanulmányozom a mártírok ezreinek vérét követelő hitvallást, ha kell: rákérdezek az összes mondatrészére, aztán elmondom úgy, azokkal a szavakkal, melyekkel én el tudom mondani? Úgy, ahogy a beszélgetőpartnerem megérti. Azért választott, azért küldött hozzá éppen engem vagy téged Jézus. Mert tőled, vagy tőlem kell hallania, hogy milyen hit mellett dönthet, Kit követhet.

Ez rendben van: hitet tanítani - szeretettel. A másik iránt érzett felebaráti szeretetből adni át a hit alapjait és következő tanításait.

Na, és mind ennek mi az alapja? A levél kezdő soraiból az derül ki, hogy: a reménység. Tehát: remélünk valamit. Mit? Azt, hogy Isten majd megjutalmazza az én áldozatos ténykedésemet? Reméljük, hogy Jézus a mennyekben majd „előre" állít? Jó közel magához? Esetleg majd rendez egy kis fogadást a számomra ott, a mennyekben, hogy lássa a többi üdvözült is, milyen belevaló keresztyén voltam? Nem. Ennél sokkal szebb reménységnek kell élni bennünk.

Azért hiszünk, azért szeretünk, mert él bennünk a reménység, hogy a legjobb utat választottuk, amikor Jézus követése mellett döntöttünk. Nem látható, de még annál is bizonyosabb, hogy tényleg az egyetlen békességet találtuk meg hitünkben. És e mellett, a szeretet gyakorlása közben elvehetetlen örömet tapasztalunk.

Minden kísértés ellenére: ebben reménykedünk. Mert kijut bőven a kísértésekből. A szemünkbe mondják: látod, neked is kivizsgálásra kell menned, pedig ott van az a gyógyító Jézusod! Ugye, hogy te is könnyezel, pedig azt hirdeted, hogy van feltámadás! Téged sem kímél az Istened a gondoktól. Szegényebb vagy, mint én; nem kéne' jobban helyezkedned?

Nem. Mi élő reménységgel hisszük és megélt szeretettel hirdetjük, hogy a másik javának keresése; a felebarát, magunkkal egyenrangú testvér felé gyakorolt szolgálat végzése a legjobb, amit tehetünk ezen a földön. Ennek van értelme, ezért vagyunk, és ezért leszünk!

Honnan ez a nagy reménység? Az evangéliumból, a Jézus által kézbesített isteni örömhírből táplálkozik. Az evangéliumnak olyan átütő erejű tartalma van, ami minden embert hálaadásra késztet. Nem buzdít, nem kér, hanem: késztet. Érezted már ezt a késztetést? Amikor nem tehetsz mást, mert jól-rosszul megfogalmazott szavakkal, vagy sírástól érthetetlen mormolással tör ki belőled: köszönöm Uram! Mert megszületett a gyermek, mert felébredtem a műtét után, mert eljuthattam ide, mert eljuthattam eddig az életemben, és így tovább.

Ha fel tudod idézni magadban ezeket a pillanatokat, akkor jól tudod, miből táplálkozik a rajtad mosolygó világra fittyet hányó, de gúnyolóidat is magadhoz ölelő reménységed. Igen, az evangéliumból.

Az örömhírből, mely talán az egyetlen, mindenkinek egyformán „járó", mindenkinek ugyanazt nyújtó lehetőség a világon. Ezt nem én találtam ki; itt olvasom a levélből: „... hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is...".

Az evangélium eljutott Kolosséba, eljutott a Kárpát Medencébe, eljutott Szegedre, eljutott ebbe a templomba és csak te tudod, mikor jutott el hozzád, oda egészen belülre, ahonnan már senki ki nem veheti.

Aki egyszer komolyan vette, elfogadta, megértette, mennyire üres volt e nélkül az élete, az immár gyümölcsöket terem, mert biztos a hite, látható a szeretete és szemébe van vésve a jó választásba vetett reménysége.

Ha valakinek is kétsége lenne afelől, hogy megvan-e benne e hármas, egymástól el nem választható ajándék: hit, remény és szeretet, az nyugodtan vizsgálja meg eddigi életét! Tapasztal-e benne számára is  meglepő változásokat? Bűnt kedvelő, abban örömet lelő emberből lecsendesedett szívű Jézus tanítvány lettél. Magának mindent megszerző, önmagának lehetőség szerint sok mindent kiharcoló törtetőből másokat vidámító Isten gyermekké formálódsz.

Na, és meglátod-e ezt a változást a másikban?

Kérj hozzá látást az Úrtól és együtt örülhetsz vele: kezdesz olyan szent indulatú lenni, mint Ő. Jézus. A másikat, téged, engem feltétel nélkül elfogadó Jézus.

Hála legyen neki ezért a Kolosséba írt, ma nekünk kézbesített tanításért. És: a házi feladatért. ÁMEN