Presbiterképzés - Kiszombor - 2019.06.22.

Kattints a képre!

Kattints a képre!

Presbiterképzés

Kiszombor, Csongrádi Reformtus Egyházmegye, 2019.06.22.

Január végén, amikor már megközelítő pontossággal lehetett látni az év egyházmegyei eseményeinek dátumát - Juhász András esperes úrral egyetértésben -, a fennmaradó „lyukakba" elhelyeztük a Presbiteri Szövetség „igényeit": a három képzési alkalmunkat. Így került sor a tanévzáró ünnepségek és a beinduló hőhullám közepette a kiszombori összejövetelünkre. A már korábban eltervezett előadássorozataink aktuális témái a Második Helvét Hitvallás és a sola gratia reformátori alapelv voltak.

A nyitó áhítatot Matosné Bokor Anikó, a Kiszombor-Marosleli Református Missziói Egyházközség lelkésze tartotta (Luk 15,11-32). A tékozló fiú történetében mi vagyunk az idősebb testvér, mi érezzük úgy, hogy nekünk járnak azok a javak, amit az eltévelyedett fiú megkapott. Amikor az örvendező atya kijelenti neki, hogy „mindenem a tiéd!", akkor az nekünk is szól: a mi bűneink is ki vannak fizetve, mi is örökösök vagyunk -, nem az érdemeink miatt, hanem kegyelemből.

E ráhangolás után kezdtük el dr. Czagány Gábor egyetemi lelkész segítségével a Második Helvét Hitvallás tanulmányozását: mit mond a III-VI. fejezet Istenről? Mindenekelőtt az egyistenhívő keresztyénnek azt a látszólagos ellentmondást kell megértenie, hogy olyan Istenünk van, aki három személyben létezik, akinek három megjelenési formája van. Isten - Atya felettünk, Krisztus - mellettünk és Szentlélek - bennünk. A Szentháromság megélésének történetében érdekes jelenség, hogy a 19. századi lelkészek prédikációiban jobbára az Atyához fordultak, a mai igehirdetésekben viszont Jézus Krisztus által van közel hozzánk Isten. - Még ha jószándékúan is, nagy kisértés volt régen is (Biblia pauperum) és most is (a vizualitás megnövekedett szerepe miatt) Isten/Jézus kiábrázolása. Ha nem akarunk bálványimádók lenni, nem ábrázolhatjuk Istent. Az Ő helyét nem veheti át senki és semmi, -, mert Ő az egyetlen Isten, egyedül Őt imádjuk (hála), egyedül Őt hívjuk segítségül (kérés). Mi, protestánsok elvetjük a szentek kultuszát, úgy tartjuk, hogy Isten Jézus Krisztuson keresztül közvetlenül megszólítható. - Isten gondviselő: hatalma van a természeten és a lelkünkön. Mindig odafordulhatunk Hozzá, de nem élhetünk vissza az isteni gondviseléssel (hanyagságunban nem számíthatunk az Ő szeretetére).

Már az előző témánkat is a reformáció 500. évfordulója indította el, az öt sola tanulmányozását szintén ekkor helyeztük a képzésünk középpontjába. Ezen az alkalmon jutottunk el a sola gratia-hoz. Lovász Adrienn Szeged-Kálvin téri beosztott lelkész előadásában élvezhettük a szigorúan bibliai alapú reformátori elv kibontását: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,89) E tétel egyik legfontosabb mondanivalója, hogy a kegyelmet nem lehet kiérdemelni. Mi a kegyelem? Üdvösségünk alapja, ingyen ajándék, amely kirekeszti az érdem, a feltétel lehetőségét. A kegyelem Isten jóságáról szól és nem rólunk. Bünösök vagyunk, de Isten nem hagyott minket egyedül. Nem a halálunkat akarja, hanem az öröklétünket. Az előadó ó- és újszövetségi példák sorával tekintette át a kegyelem/"jóindulat" megnyilatkozását a Bibliában levonva azt a tanulságot, hogy boldog az, akit Isten megszabadít a bűntől, és igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz. Ennek az ingyen kegyelemnek kell hívő életünk alapjának lennie, mint ahogyan Pál is kérte: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét" (2Kor 6,1)

Az első előadás logikus felépítésével és így követhetőségével érdemelte ki a hallgatóság figyelmét, a második evagelizációs hevületével nyügözött le mindenkit (és ezt mentségemre is mondom: ezért felejtettem el fényképet készíteni Lovász Adriennről). Midkét előadást beszélgetés követte, melyeknek az idő rövidsége miatt nem tudtunk a végére érni.

Imaközösségben zártuk a képzésünket. Hálát adtunk Istennek az alkalomért, és sgítségét kértük, hogy legyen erőnk tettekké váltani az itt tanultakat.

A kiszombori testvéreknek hálásan köszönjük a befogadást, a szeretetvendégséget és pincéjük hűvösségét.

Dr. Nemes Gábor