Istentisztelet 2023. május 21-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Istentisztelet 2023. május 21-én

 

Lekció: 2Krón 5, 1; 6,1-3.12.16.36-39; 7,1-3.11-14.

Textus: 2Krón 7,14

Énekek: 329/2; 84/1.6.; 376/2 új ék.; 274/3; 799/2 új ék.; 846 új ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Az iskolai év végéhez közeledünk. Ilyenkor dől el minden. Kiderül, hogy milyen osztályzatok kerülnek az ellenőrző könyvbe, az osztálynaplóba, az indexbe, az elektronikus jegyzőkönyvbe. Érző szívű tanárok baj esetén felajánlják a javítás lehetőségét. Az utolsó esély megvédheti a tanulót a bukás borzalmaitól, vagy a jobbnál is jobb érdemjegy biztosítékot jelenthet a felvételihez, de még a magasabb összegű ösztöndíjhoz is.

A javítás lehetősége. A mentőöv. Az életmentő öv. Erről hall éjszaka Dávid utódja, Izráel királya: Salamon. A szó szoros értelemben vett isteni kísérőjelenségek közepette megtörténik a jeruzsálemi Templom felszentelése. Salamon beviszi a Templomba elhunyt apja, Dávid ajándékait. Arany, és ezüst kincsek. A papok elhelyezik a szentélyben az Úr szövetségládáját. Előtte „Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem megszámlálni, de még csak megbecsülni sem lehetett azokat." (2Krón 5,6)

Elkezdődik a lélekemelő templomszentelési program. Mindjárt az elején rendzavarás történik. Az emberi forgatókönyvbe, gondosan megtervezett rendbe beleszól Isten. „Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát." (2Krón 5,13-14)

Isten jelzi, hogy ott van! Aztán továbbengedi a szent műsort. Maga a templomépítő király, Salamon mondja el a templomszentelési imádságot. Az Istentől elkért bölcsességgel, immár még jobban megerősödve az Úr jelenlétében, őszintén és alázattal megvallja, hogy bizonyára lesznek idők, amikor egyének és maga az egész nép vétkezik majd Istene ellen.

Salamon ismeri saját és nemzete gyengeségeit.  Tisztában van vele, hogy Isten tisztelete hullámzó az emberi szívben. De azt kéri, hogy ha ez bekövetkezik, és „teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek", hallgassa meg Isten az imádságukat, és bocsásson meg nekik. (2Krón 6,38) Mint a mi diákjaink esetében, adjon Isten esélyt a népnek a javításra.

Aztán, „Amikor Salamon befejezte az imádságot," még fenségesebb jelenetre kerül sor, mint korábban, amikor felhő töltötte be az Úr házát. Most „tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot." És a papok most sem „tudtak bemenni az Úr házába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát." Lélegzetelállító pillanatok. Az egész nép látta mi történik. Mi mást tehettek volna, mint „arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az Urat"- Miért is? - „mert jó, és örökké tart szeretete."

Mi következik még? Magatok elé tudtok képzelni huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot? Én még soha nem láttam ennyit. Pedig debreceni gyerekként a Hortobágyon sokszor láttam óriási juh és marhanyájakat. Nem hiszem, hogy a legnagyobb is többet számlált volna ezer jószágnál.

Huszonkétezer marha és százhúszezer juh! Salamon király ennyit mutatott be, ennyit vágatott le templomszentelési áldozatul! Akkori értékét tekintve, meglehet, hogy nagyobb és költségesebb ceremónia volt, mint II. Erzsébet királynő temetése.

A hatalmas ünneplés után mindenki jókedvűen és örvendezve megtért a saját falujába, és városába. Salamon király is lepihent a palotájában. És akkor, éjszaka neki, csak neki válaszolt az Úr. Mire válaszolt? Arra, amért Salamon a templomszentelési imájában könyörgött.

Az Úr kertelés nélkül kimondja, mi lesz. Az, amit Salamon sejtett. Eljön az idő, amikor a nép elfordul Istentől. És akkor, a türelmi idő letelte után elkerülhetetlen lesz a büntetés. Mi lesz az? Bezárulnak az ég csatornái. Nem lesz eső. Sáskák pusztítják el a termést. Azok ellen nem lehet védekezni. Dögvész csap le a népre. Ez valamilyen fertőző betegséget jelentett. A tudósok szerint járványszerűen terjedő fertőző betegséget. Kolerát, kiütéses tífuszt, hólyagos himlőt, bubópestist.

Borzalmas! Ezek elől nincs menekvés. Vagy mégis? Van esély? Lehet javítani a helyzeten? El lehet kerülni a „bukást"? Igen! Ha a csapások közepette észhez tér, és - mondja az Úr Salamonnak -: „megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat."

Az érző szívű tanár a bukás előtt javítási lehetőséget ad. Vissza lehet fordulni a katasztrófa felé vezető útról.

A szerető Isten esélyt ad a pusztítás megfékezésére. Nála is javíthat a Tőle elfordult egyén, a rendelkezéseit semmibe vevő közösség, a parancsolatait megkerülő nép.

Hogyan? Miképpen segíthet magán az önhibájából Isten csapása alatt összegörnyedt személy, család, vallási közösség, egyház, nemzet?

Hallottuk Isten feltételeit. Négy van belőle. Alázat. Imádság. Isten keresése. Megtérés a gonosz utakról. Jaj, ezt már mind hallottuk, igaz? Igen. Hallottuk, de tettünk-e valamit?

Igen, a megmagyarázhatatlan mozdulatlanságainkról van szó. Nem folyik szépen, egyenletesen a csap. Pontosan tudjuk, mit kellene tennünk. Le kell csavarni a kifolyó végét, és néhány órára vízkőoldóba áztatni. Halasztjuk. (Vegyétek nyilvános bűnvallásomnak...) Gyűlnek rajtunk a kilók. Kisebb gyűjteményünk van az egészséges táplálkozást elősegítő receptekből. A szomszédnak rövid értekezést tartunk arról, hogy a test egészséges működésének fenntartásához naponta kétszer fél órát szükséges mozogni. „Majd holnaptól!" - bólintunk rá nagy komolyan. Minden nap.

Keresztelővel és konfirmációval kezdtük az istentiszteletet. Ne az első sorban ülő családokra nézzünk, hanem tekintsünk magunkba! Valamikor szülőként, keresztszülőként azt a drága kislányt, kisfiút tartva a karjainkban mi is Isten előtt fogadtuk: „Úgy nevelem és neveltetem," hogy fogékony lesz arra, hogy többet tudjon Jézusról, a Bibliáról, az egyházunkról. Ő örüljön annak, hogy eljött a konfirmáció ideje! Teljesítettük a fogadalmat? Úgy neveltük? Úgy neveltettük? És, mint gyülekezet; ahogy néhány perce is fogadtuk, imádságban hordozzuk a megkeresztelt gyerekeket? Segítjük a szülőket, hogy hitben neveljék őket?

Konfirmációs fogadalmat is hallottunk. Ismerősen csengtek a szavak? A mi szánkból mikor is... ? Igen, azon a szép tavaszi, kora nyári napon ígértük és fogadtuk, hogy református keresztyén anyaszentegyházunknak egész életünkben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló és áldozatkész tagjai leszünk.

Melyik maradt el? A hűség? Nem a lelkészhez, nem a gyülekezethez, hanem a lelkészt és a gyülekezetet megtartó, a lelkész száján keresztül üzenő, tanító, a gyülekezet istentiszteletén megerősítő, szolgálatra küldő Istenhez.

Az úrvacsora maradt el? A bűnbánat szemmel látható, a bűnbocsánatot elfogadó, annak örülő, kenyérért és pohárért kinyújtott kezed? Az maradt otthon, vagy bárhol máshol egy darabig?

Melyik maradt el? A szolgálat? Amit ad a gyülekezet azt némi kritikával, megjegyzésekkel elfogadom, de nekem nincs időm szervezkedni, mások bajait hallgatni, még kevésbé megoldani?

Mi maradt el a konfirmációs fogadalmunk teljesítéséből? Az áldozatkészség? Ha már nagyon mondják, és ha tudom, mire megy, akkor adok (amiért nem mondom, de elvárom, hogy megdicsérjenek...), egyébként meg fizesse az egyház a számlákat, a felújítást, a fizetéseket, amiből akarja?

Ma van a Magyar Református Egység Napja. Nem nemzeti ünnep. Református ünnep. Annak kellene lennie. Egy ideig észben tartottuk, mostanában még egy városon belül sem ünnepeljük meg együtt. Rendezvények, körlevelek persze vannak, mennek, de hogy valójában mit is ünnepelünk, azt majd' annyiféleképpen magyarázzák, ahány helyen még ünneplik. Mi maradt el a nagy fogadkozásokból, hogy most aztán nagyon egységesek leszünk?

Én, szívem szerint annak örülnék, ha az egyházunk, annak tagjai; ha az országunk népe megalázná magát, imádkozna, Istent keresné, és megtérne istentelen útjairól. Isten Ószövetséget írt népének nyelve így mondja: megfordulna, visszafordulna (שׁוּב - ejtsd: súb).

Van kedvetek hozzá? Azt tenni, csak annyit, amit a kereszteléskor ígértetek. Véghezvinni, amiről a konfirmáció során, az úrvacsorák előtt tettetek fogadalmat.

Mi lenne akkor? Salamon azon az éjszakán ezt hallotta az Úrtól: „meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat."

Mi kell hozzá? Négy elhatározás, négy tett. Alázat. Imádság. Isten-keresés. Visszafordulás a felismert, laposra taposott rossz, gonosz utakról.

Először az egyén. Én. Te. Aztán a közösségeink. És a nemzet.

Álom? Igen, amíg el nem kezdjük. Valóság? Az Isten tudja. És az Isten: ígéri!

Ő, aki felméri az alázatodat. Meghallgatja az imádat. Megbocsátja a vétkedet. És meggyógyít.

Téged, engem, az egyházat, az országot. Ámen