Istentisztelet 2026. június 14-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Ef 1,1-14

Textus: Ef 1,3-4

Énekek: 343/1 új ék., 135/1.3.8., 392/2, 397/5, 762/1-5 ú. ék.

Szeretett Testvérek!

 

Kaptam egy képeslapot Törökországból. Az efézusi amfiteátrum látható rajta. Az egykori. Mert hogy sajnos ma már nem létezik a város. A város, ahol Pál, Jézus apostola Izráelen kívül, megszakítás nélkül a legtöbb időt töltötte.

Az efézusi levél olvasása közben elém kerülnek azok a kedves emberek, akik bevallották nekem, mennyi időt töltenek egy-egy mondatának értelmezésével. Azzal szoktam megnyugtatni őket, hogy: Én is! A szavakat értjük, de a többszörösen összetett mondatok görög retorikai stílusban leírt szép igazságait, a keresztyén hitünkkel való összefüggéseit nehezen tesszük magunkévá.

Mégis: hatást gyakorol ránk! Ha úgy tetszik, ez az egyáltalán nem könnyű, olvasmányosnak nem nevezhető stílusa is. A tartalmáról nem is beszélve!

Mert az a lényeges! Nagyon sok emberrel beszélgettem már, akik azt mondták: nekik elég az a pár tucat, könnyen megemészthető bibliai történet, amiből teljes mértékben megértik Isten akaratát, örömhírét. Annyi elég is hitük megtartásához és a szép, rendes keresztyén élethez. Irigylem őket? Nekem nem elég. Rászorulok a nehezebb írásokra. Például Pál apostol leveleire. Amik nem mások, mint magyarázatok arra, ami az Ószövetségben, majd Jézussal történt. És ha időt szánok rájuk, akkor a „csak" elolvasott, a „csak" élményt nyújtó leírások életformáló tanácsokká, életvezetéssé válnak. Egy idő után annyira, hogy egy fél nap elteltével is hiányoznak. Nélkülük Lélek-szomjasak leszünk.

Higgyétek el, jól kamatozó befektetés, ha időt szánunk a lassabban olvasható bibliai részekre!

Én ezt először nem is a Bibliával, hanem az operákkal kapcsolatban értettem meg. Kezdetben, az előadás elején élvezzük a nyitányt. Kihallunk belőle egy-egy ismertebb dallamot, amit apukánk, anyukánk dúdolt, és ami egyszer majd megszólal az opera, mondjuk harmadik felvonásában. Így voltam vele én is. Aztán édesanyám a kezembe adta az „Operamesék" c. könyvet, amit úgy olvastam végig, mint egy novelláskötetet. Egészen más volt beülni a Debreceni Csokonai Színház következő, bérletes előadására. Mi volt a következő lépés? A zeneszerzők élete. (A „gyerekeknek" változata...) Melyik komponista, hol, mikor, milyen élmények hatására álmodta kottára a Varázsfuvolát, a Toscát, vagy a Pillangókisasszonyt. Utána már csak a hangszerek, legvégül maguk az énekhangok kerültek sorra. És izgalmas lett az opera!

Nos, testvérek, ha valaki, a nehezebb bibliai verseket is végigkutatva olvassa tovább, és újra a Szentírást, rájön arra, milyen csodát cselekedett Isten akkor, amikor Jézussal ajándékozta meg őt! És tényleg megható, megértéssel teli, hittel megélt pillanatokat élhet át.

Aztán, mint az előző példában, a bibliaolvasó hite és keresztyén életgyakorlata úgy lesz egyre tökéletesebb, ha felfedezi azokat az apró csodákat, részleteket, melyekkel, Isten nap mint nap megajándékozza, és színesebbé, kiegyensúlyozottabbá teszi az életét.

Ne féljünk hát a nehezebbnek tűnő bibliai részek többszöri olvasásától! Szánjunk rá időt és figyelmet; hiszem, hogy Isten általuk megsokszorozza a keresztyén hitünk eddigi gazdagságát!

Miről olvastunk most?

Isten választásáról.

Kiválasztásának megmagyarázhatatlan, szent folyamatáról. A levél szerzője, Pál apostol soha nem gondolta magáról, hogy ő döntött Isten mellett, hogy ő választotta volna magának. Hitte, vallotta, és leírta, hogy Jézus választotta ki őt arra, hogy elvégeztesse vele azt, amire szánta. Amiért megszületett. Ugye, visszaemlékszünk Jézus szavaira? „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." (Jn 15,16)

A veletek folytatott beszélgetéseink sok-sok olyan szép példát szolgáltattak arra, hogy Isten milyen egyenesen vezet minket odáig, amíg elfogadjuk Isten akaratát.

Azt, hogy velünk akar dolgozni a világban. És ez nem a mi elhatározásunkkal kezdődik, hanem azzal, hogy Isten kiszemel magának. Hangsúlyozom: Magának! Kellünk neki!

Ezt felismerni nem egyszerű „belátás", hanem hitvallás!

Mint ahogyan az is, hogy most itt vagyunk! Nem arról teszünk bizonyságot, hogy mi milyen helyesen döntöttünk fél 10-kor, amikor elterveztük: ide jövünk, hanem arról: Isten már akkor tudta, hogy 2026. június 14-én meg kell hallgatnunk Őt, amikor mi még talán magunkról sem tudtunk. A szó átvitt értelmében, és a kifejezés legkomolyabb igazságával: Nem voltunk eszünknél.

Nem tudom, melyikőtöknek, miért van szüksége arra, hogy éppen ma délelőtt, éppen ezt az igét hallja, de az biztos, hogy Isten tudja. És egyszer emlékeztetni fog arra, ami itt elhangzik. Egy örömteli órában, vagy egy csendes, magányos pillanatban, esetleg akkor, amikor nagyon fáj.

Egy a lényeg: választottak vagyunk!

A két igeversben található másik nagy igazság: áldottak vagyunk. Azt kaptuk, kapjuk, ami nem e földi kategóriák szerinti gazdagság, hanem többet! Sokkal többet! A mennyei világ lelki áldásait.

Rengeteg olyan dolog vesz körül minket, amiről azt hisszük: mi szereztük meg magunknak. Bizonyára így is van. Kezünk, eszünk, tehetségünk, kitartásunk sok olyan dolgot szült már, mellyel jogosan büszkélkedhetünk. Csak tegyük mindig hozzá: Isten segítségével. Mert a nélkül nem elég erős a kéz; a tudat nem csatol gondolatot a megvalósításhoz, és isteni beavatkozás nélkül a türelmünk is hipp-hopp elfogy.

Ezzel azonban még mindig a földi gazdagságnál, eredményeknél tartunk. Ezen akar túlmutatni Pál apostol. Arra a nyugalomra és kiegyensúlyozottságra utal, melyet sem pénzzel, sem kikapcsolódással nem tudunk megszerezni.

Ezt a békességet Jézus adja, és éppen tőle tudjuk, mert János megírta az evangéliumában: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja." A választottainak nem elég a világ békesség-kínálata.

De hát mi a célja ennek az egész békességnek? Még egyszerűbben: miért jó keresztyénnek, Jézus választottjának lenni?

A válasz így hangzik: „... hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben."

Szentnek lenni annyit tesz: különböző, másféle. A templom szent, mert Isten céljait szolgálja. Isten szent, mert nem ember. A nyugalom napja szent, mert más célra rendeltetett, mint a hét többi napja. (Lásd, ez a te délelőttöd is!) És az Isten által választott ember szent, mert nem az az életcélja, gondolata, álma, mint a többi emberé.

Ugyanakkor ne feledjük: ez a fajta választottság semmi olyan dologra nem hatalmaz fel, amely lekicsinyli a felebarátot. Isten szolgálatra választotta ki az övéit. Nem emelkedhetünk felül a világon, mert abban rendeltettünk szolgálatra.

Isten szentje kéri, felismeri, elfogadja és gyakorolja azt, amire Isten választotta. Munkahelyén, családjában, gyülekezetében. Ha nem teszi, akkor kizárta magát abból a státuszból, ami pedig nem kevesebbet jelent, mint a Teremtő Isten munkatársának lenni!

A választottságod volt másik célja: az Isten előtti feddhetetlenség.

A Biblia ugyanezzel a szóval jelzi azt az áldozati állatot, melyet a papok elé vittek: alkalmas-e arra, hogy elégtétellé váljon? Kiváltsa az ember büntetését. Ha beteg, hibás állat volt, azonnal ki kellett cserélni. Istennek csak tökéletes áldozatot lehet bemutatni.

A választott szent tökéletessége annyit jelent, mint: az egész élet Istennek való szentelése.

A munka, a pihenés, a kapcsolataink - mind-mind azt kell, hogy tükrözzék: felelősnek érzem magam.

Tudatában vagyok kimondott szavaim súlyának, cselekedeteim következményeinek, gondolataim tisztaságának. Az egész életem az Istené. Megvizsgálhatja: alkalmas vagyok-e arra, amire kiválasztott és kérem / kérjük: minden nap tegyen tökéletesebbé bennünket. Vágja le kegyelmét megcsúfoló kinövéseinket; gyógyítsa be magunkon ejtett sebeinket; tűzben tisztított aranyként eddze meg életünk minden területét, hogy ne a magunk, de az Ő dicsőségére élhessünk!

Hát, ilyen egyszerűen, ilyen halálosan komoly szépséggel áll előttünk ez az első hallásra rém bonyolultnak, nehezen érthetőnek tűnő bibliai szakasz.

Azért kaptunk, hogy hazavigyük magunkkal. Annyit, amennyire emlékszünk belőle.

Mert az a legfontosabb!

Nem hiába voltatok itt!

Vigyétek! Vigyétek, amit most Jézustól kaptatok!

Ámen