Istentisztelet 2026. szeptember 13-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Zsid 13,8-17

Textus: Zsid 13,14

Énekek: 344/2 ú. ék., 19/4.5., 617/6 ú. ék., 611/1 ú.ék., 605/6.7.11.15.16. ú.ék.

Szeretett Testvérek!

Kérem, hogy nyújtsa fel a kezét az, aki Szegeden született, és kisebb-nagyobb időszakoktól eltekintve, azóta is itt él! Hm. Vagyunk itt körülbelül száztíz-húszan. Ebből, ha jól számoltam 11 testvér számára Szeged a „maradandó" város. A hely, ahol életük javát eltöltötték.

Kedves, tősgyökeres szegediek, benneteket is megszólít az Ige, amit a mai igekártyánkon olvasunk: „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük". A Krisztust követő keresztyén ember ugyanis ilyen izgő-mozgó életet él. Nem teheti másképp'; ez az élet-programja. Úgy hiszem, a tiétek is. Mindenki így van ezzel; mindegyikőtök, akik ide, ebbe a templomba jártok istentiszteletre. szegediek, és valahonnan ide került hívek. Mint például én és a családom.

Éltetek egy városban, egy faluban, melyet nagyon is maradandó, kedves helynek ismertetek. Az utcán sétálva még be sem kellett fordulnotok, előre tudtátok mit láttok a következő sarkon túl. Rátok köszönt a boltos. A barátotok, barátnőtök ebben és abban az utcában lakott. A házszámot sem kellett megjegyezni, a kapuról megismertétek a saját otthonotokat, és ismerőseitek lakhelyét. A szobában megvolt a karácsonyfa helye, a konyhában a pohár, a tányérok polca, az ablak előtt lévő fa pedig minden nap jó ismerősként integetett az ágaival. Az a település maradandó, megbízható, el nem mozdítható, el nem hagyható falunak; biztonságos városnak tűnt.

Aztán váratlanul, vagy egyre kiszámíthatóbb módon úgy alakultak a dolgok, hogy mégis tovább kellett állni. Mert máshol volt az iskola. Elszólított a munkahelyed. Megkérték a kezedet, vagy megnősültél és az új otthon illatát, hangulatát kellett megszokni. Később elköltöztek a gyerekek és menni kellett utánuk, mert szükségük volt a nagymama, a nagyapa segítségére. Mégsem bizonyult maradandónak az az oly sok emlékkel teli város; a szívedhez oly közel álló falu. Menni kellett. A háború szólt közbe? A forradalom? A szegénység? Bántottak a magyar szó miatt?

Esetleg: te maradtál volna, de engednek kellett egy nálad sokkal erősebb akaratnak; az Úr Isten akaratának? Azért vagy itt, mert Isten minősítette korábbi otthonodat ideiglenesnek és Ő mutatta fel az eljövendőt, amit itt találtál meg? Majdnem mindegy, életünk mely szakaszában, melyikünk esetében, mi volt a kiváltó ok. A tényen ez nem változtat; most, ma itt vagyunk. Ebben a városban, amely egyikünknek átmeneti helye, másikunk talán földi élete végéig itt fog élni.

De csak addig! Csupán addig! Amíg Isten másként nem rendeli, és költözni kell. Elköltözni. Elköltözni ebből a világból, abba a másikba, ahol az övéinek készített helyet az Úr Jézus. Nem mindenkinek; kizárólag az övéinek! Akár Szegeden születtek, akár máshol.

Kik ők?

A felolvasott Igéből könnyen rájöhetünk, mert egyszerű a válasz. Nos, azok, akik utazzanak, pihenjenek, látogassanak, tanuljanak, éljenek bárhol ezen a földön; e világ bármely városában, ahonnan nem mozdulnak, mégis és mindig mást keresnek, mert az Eljövendőre vágynak. Nézzük csak meg jobban, mi is az az „eljövendő"?! „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük". Nem tudom, hogy akkoriban még mást is kihallottak-e belőle, ezért az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a Biblia nyelvének görög szövegében a maradandót és az eljövendőt egy visszaadhatatlan szójátékkal erősítette meg az író: μένουσαν - μέλλουσαν (ejtsd: menuszan, melluszan).

Mit hallottunk az első felolvasásból? Azt, hogy Jézust, a bűneinkért meghalt tökéletes áldozatot, az áldozati állatokkal ellentétben nem a jeruzsálemi Templom szentélyében ölték meg. Még csak nem is a szent városban ontotta a vérét, hanem a „kapun kívül". Egészen pontosan tudjuk, hogy hol: a Jeruzsálem melletti Golgota-hegyen.

Az újszövetségi levél írója Szentlélek által azt ajánlja nekünk is, hogy „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre". Az az eljövendő helyre. A helyre, ahol nem posztolnak őrök, ahol nem állomásozik a világ legnagyobb hadserege, hanem egy mindennél erősebb hatalom: az Úr Jézus Krisztus vigyáz ránk.

Mit jelent ez a hely? Nem egy bemérhető helyszínt. Valami mást. A vele való közösség állapotát. A mellette való döntés bátorságát. Ez az „eljövendő"! „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük". Lehet, hogy még soha nem gondoltuk végig, de életünk minden percében arra a lelki találkozópontra vágyunk, abba az állapotba kívánkozunk, ahol Őt találjuk meg. Nem mást; Őt! Jézust. Meglehet, nem is kell helyet változtatnunk hozzá. Még csak fel sem kell állnunk. Hallottátok a keresztelés során a Máté evangéliumának végéről felolvasott Igét: „íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig".

Akkor, hogy is van ez? Ő velem van minden napon? Akkor sehová sem kell mennem? Nem! Erről nem is olvastam. „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük". Nem: mennem kell az eljövendő (most már tudjuk: állapot) felé, hanem keresnem! Nem egyedül; Jézussal. Jézus velem van, nekem annyi a dolgom, hogy tudatosítsam magamban a jelenlétét.

Mondok erre egy egyszerű példát. Amikor a fiaink kicsik voltak, szinte szünet nélkül keresték a társaságunkat. Akkor érezték magukat a legjobban, ha látó-, és hallótávolságban voltunk. Különösképpen akkor, amikor például egy nagy áruházba, vagy egyéb, sokak által látogatott helyet kerestünk fel. Szegeden ilyen például a Vadaspark, a nagy területen elhelyezkedő állatkert. Alig értünk be, Dávid fiunk azonnal elkezdett rohangálni. Különösképpen is élvezte az „Afrika" és az „Ázsia" területeket, ahol kanyargós út vezeti a látogatókat a ligetes erdőben. A fordulók után váratlanul tűnnek fel az állatok; farkas, láma, tapír, majmok, párduc és egyéb - gyerekek számára - ijesztő jószágok. Dávid mindig előre szaladt, de csak a következő kanyarig; ott visszafordult, hogy meggyőződjön róla, mögötte van-e a biztonságot jelentő édesanya, édesapa, vagy a nagyobb testvérei. Mit csinált? Járta (futotta) az útját, de időről-időre meggyőződött a jelenlétünkről. A biztonságáról!

Mit csinál a keresztyén ember? Mit kell tennie? Hogyan kell megfutnia élete útját?

Élete kanyargós ösvényén előremegy addig, ameddig az Úr engedi. Ameddig tanácsolja. De mindig hallótávolságban marad. Hallgatni akarja a hirdetett Igét. Látótávolságban marad. Olvasni akarja az Írott Igét. És ha elbizonytalanodik, azonnal megáll. Urához fordul és akkor lép tovább, ha Ő is vele tart. Ha nem érzékeli a jelenlétét; azonnal visszatér hozzá. Újra a közelébe kerül. Mert ott jó, ott biztonságos, ott megnyugvást talál. Aki ebben az állapotban akar élni, aki nem a maradandónak hitt városban, földön keresi békességét; aki nem az itt lévő, kézzelfogható, hamis biztonságot nyújtó emberi tákolmányokhoz ragaszkodik, hanem hajlandó - akár szenvedések, nélkülözések árán is - az Urat keresni, az meg fogja találni az „eljövendőt"!

Amikor elutazunk valahová, jó a célra figyelni és jó az eljövendő találkozásra készülni; arra a helyre, ahol várnak ránk. Nos, aki már itt, ezen a földön megtalálja Jézust, aki - ígérete szerint - minden napon vele van a világ végezetéig, az minden nap' tudatosan készül abba a városba is, ahol helyet készített neki az Úr. A mennyei Jeruzsálembe.

Keresgélésünk közben, életünk hosszabb-rövidebb ideig otthont adó városaiban, átszállóhelyein tudnunk kell, mi a végcélunk. A végállomásunk. Ha el akarunk jutni oda, ha oda akarunk eljutni, akkor tudnunk kell a végállomás nevét: Mennyei Jeruzsálem. A tényleg maradandó város. Ahol Jézus vár ránk. Ez egészen biztos. Ő maga mondta. Elmegy, és helyet készít nekünk, majd visszajön értünk, hogy ott legyünk, ahol ő van.

Hosszabb út, hosszabb távollét előtt már napokkal, ha nem hetekkel előtte készülődünk. Összeállítjuk a listát, beszerzünk egy-két dolgot, aztán amikor a csomagolásra kerül a sor, azt is eldöntjük, mire nincs szükség, mit lehet félrerakni.

Nos, amikor a hívő ember egész életén keresztül az eljövendőre, a végleges célállomásra készül, ugyanezt teszi. Miután átadta életét Jézusnak, és megtudta tőle, hová kell elérkeznie, elkezdi összeállítani az „utazáshoz" szükséges listát. Minden egyes nap' megkeresi a Bibliában, hogy mire is van szüksége ahhoz, hogy hozzá készüljön; hogy megpróbáljon méltónak bizonyulni a vele való találkozásra.

Vannak olyan országok, ahová vízumot kell kérnünk ahhoz, hogy beléphessünk a területére. A vízumkérelem fáradságos, költséges, sok esetben megalázó procedúra.

Az Isten Országába való belépésnek is van feltétele. Annak azonban egy egyszerűsített eljárással lehet eleget tenni. Az útlevél, a vízum, az utazási költség a szálláshely, a biztosítás, a teljes ellátás megszerzésének érdekében „igen"-t kell mondani. A helyettem, miattam, értem meghalt Jézus golgotai keresztjére, a feltámadás örömhírére és az ebből következő, hozzá igazodó, eljövendőt kereső életprogramra.

Ő, Jézus Lelke adjon akaratot, erőt, örömet mindannyiunknak ahhoz, hogy nap mint nap keressük és megtaláljuk azt, ami egyedül fontos az életünkben: az eljövendő Ország. Isten Országa. Ámen