Istentisztelet 2026. szeptember 6-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Kir 9,1-9

Textus: 2Krón 6,26-27

Énekek: 343/1 ú. ék., 65/1.7., 84/3, 570/3 ú. ék., 842 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Aki már az istentisztelet kezdete előtt öt-tíz perccel megérkezik a templomunkba, az vasárnapoként egy kérést lát kivetítve a falra. Imádkozzunk valamiért, valakikért!

Jó együtt imádkozni. Nekünk, gyerekeknek. Isten gyermekeinek. Annak idején azért találtuk ki ezt az istentisztelet előtti foglalatosságot, a kivetített imakérést, mert biztosan voltunk és most is biztosak vagyunk benne, hogy a mi Atyánk szereti, ha a Krisztusban gyermekeivé fogadott emberek együtt kérnek valamit.

Mi is szeretjük. Amikor a három fiunk elénk állt, és együtt kértek valamit, a kérés nyomatéka nem háromszoros volt, de ezerszeres! Megható és apai, anyai szívet lágyító amikor a gyerekek együtt kérnek valamit. A mi esetünkben nem egyszer előfordult, hogy hárman álltak ki egyikőjük kívánsága mellett.

Képzeljétek el, milyen örömet okoz a mi Atyánknak az, amikor együtt imádkozunk olyasvalamiért, ami nekünk nem, de néhányunk számára az elsődleges imatéma.

Ma délelőtt idehoztátok az Isten iránti hálaadásotokat. Van mit megköszönni! Ide hoztátok a vétkeiteket. Azokat, amiket elfelejtettetek meggyónni Jézusnak, de útközben, vagy a padsorba beülve eszetekbe jutott. Abból is akad néhány. És elhoztátok a kéréseiteket. Feltehetően azokból van a legtöbb az ima-tarisznyáinkban.

Borítsátok ki az egészet az Úr elé! Talál-e benne olyan imákat, amik mások kért, vagy kimondatlan kéréseit tartalmazzák? Szoktatok-e imádkozni azért, ami nem a ti, de felebarátaink elsődleges kérése? Volt-e már olyan élményetek, hogy mások könyörgéseit morzsoljátok Isten elé, és az erre szánt időben, ajkaitok mozgása közben kiderül, hogy ami mást már nagyon hosszú az első helyen foglalkoztat, az számotokra is fontos? Elengedhetetlenül szükséges.

Mondok egy példát. Hívő, templomos földművelő honfitársaink esőért imádkoznak. Itt, a Dél-Alföldön, hónapok óta. Pár héttel ezelőtt mi is együtt olvastuk, imádkoztuk az igehirdetés előtt a dal-szövegíró 54 évvel ezelőtt megírt, elénekelt imáját: „Add már Uram az esőt!" Akkor nem mondtam, de most kikívánkozik belőlem, ki adta az ötletet. A lelkészt irányító jó Isten, egy, a televízóban megszólaló parasztember szájából, aki valamelyik tv-csatornán akadt ki: Tudják maguk, milyen rosszul esik a földből élőknek, amikor azt hallják az időjárásjelentés végén: legyen felhőtlen hétvégéjük! Oszt' kérdezem én, mit fog enni az a bájos hölgy, ha kiég a termés, és az állatnak sem jut? A helyett, hogy imádkozna még a meteorológus is: Adjon a jó isten egy hétig szemerkélő esőt!

A városban élő, teli polcokról válogató, a Balaton déli partja, és a folyók strandjainak alacsony vízszintje miatt elégedetlenkedő nyaralók nem vágynak esőre. Pedig abból élünk. Imádkozol-e esőért? Imádkozol-e azért, ami a földművesnek a legfontosabb imája? Salamonnak, Izráel leggazdagabb királyának természetes volt, hogy az összegyűltek előtt elmondott imájába beleveszi az esőáldást, az aszályt, és annak megoldásának feltételeit.

Salamon, Izráel harmadik királya templomot épített. Készen állt minden; csodálatos módon, jó szervezéssel, tervszerűen mentek végbe a dolgok. Jeruzsálemben minden megvolt, amit ember tehetett, minden készen állt, amire Salamon megbízást kapott. A ráadás, a szent ráadás azonban még hiányzott. A Templom, Isten részéről történő megszentelése. Megszentelés annyit tesz: Isten elkülöníti a maga számára. Akit pedig Isten megszentel, az abban a kiváltságban részesül, hogy végezheti azt, amivel Isten bíz meg! Mondjuk: a felebarátja munkájának áldásáért. Mondjuk, jelen esetben: esőért.

Milyen jó volt, amikor édesapánk, édesanyánk, nagyszüleink, tanáraink szívességként, vagy segítségként kértek tőlünk valami csekélységet? Büszkék voltunk, hogy velük dolgozhattunk. Ugye, milyen jó ráérezni Isten hívására? Amikor munkatársaként kíván használni téged, aki kérted és megértetted az Ő akaratát, szándékát. Nem jelentenek ezek mindig templomépítési megbízásokat, de jelentik az élő gyülekezet fenntartásának munkáját. Jelentik a saját kenyerünk előállításának érdekében elmondott imát: esőért!

Isten döntéseit nem lehet befolyásolni! Ő azt teszi, amit akar, arra adja áldását, amit Ő kezdeményezett. De várja! Várja a kéréseinket. Gyermekei együtt előadott kéréseit.

Salamon annyit tudott apjától, Dávidtól, hogy templomot kell építenie. Mindent megtett a cél érdekében. Hét évig tartott a munka. Nem olvasunk arról, hogy közben szólt volna valamit az Úr. Miért szólt volna? Azon dolgoztak a választottjai, amire megbízást kaptak. Tudták mi a dolguk, és végezték. Biztosan sokat imádkoztak közben, - maga a király is -, biztosan kaptak biztató, részleteket jóváhagyó jeleket, örömöket, de más útmutatást nem! Mert a lényeget megértették és beálltak a munkába. Isten keresztyén gyermekeinek, nekünk is lehetnek hosszú időszakaink, amikor nem kapunk más feladatot, csak azt, amit egyszer már hallottunk. Vagy kétszer. Vagy többször. Neveld fel a gyermekedet úgy, hogy ismerjen engem! Szeresd, ápold, viseld el úgy a házastársadat, ahogy adtam neked! Segíts az unoka nevelésében, vedd ki a részed a gyülekezeti munkában, vedd észre azokat, akikhez én rendeltelek!

És kérj! Ha már beláttuk, hogy az asztalra teendő kenyerünket kérjük, akár esőt is kérhetünk? Igen! Hogy kell esőt kérni? Lecsendesedve, átgondoltan, bölcsen. Hallgassuk a bölcs Salamon imáját! Hogy kezdi imádságának ezt a szakaszát? Mit lát előre? A kész tényeket: „Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső". Ez történik hazánkban.

Salamon megvallja a szükség okát: „mert vétkeztek ellened". Kérdezem: Ez történik a Kárpát-medencében?

Salamon felvázolja az aszály megszűnésének feltételeit: „de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből". Fogalmam sincs róla, és irigyelném azt, aki meg tudná saccolni, vajon hányan imádkoznak Magyarországon esőért? Mi kellene hozzá? Mi kell a megtéréshez? Mi kell még ahhoz, hogy Isten előtt minden térd, de legalább a hívők térde meghajoljon?

Salamon király tudta: „mert megaláztad őket". Jaj, de furcsa! Az után kezd el imádkozni egy nép, hogy Isten megalázza? Ha erre van szükség, igen! Nekünk is? Az évfordulós ünnepségek egyikén vajon elhangzott a vers: Nekünk Mohács kell? Hogy írja a költő (Ady Endre)?

„Ha van Isten, földtől a fényes égig /

Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk."

A református embernek, a hívő magyarnak Mohács kell? És neked? És nekem? Addig várjunk a kegyelemre, az esőre, amíg meg nem aláz Isten? Lehet. Jaj, nekünk, ha akkor sem Őt keressük!

Melyik ország vezetője imádkozik úgy bűnvalló nemzetéért, mint Salamon: „hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét"? Mi, akik magunkat „templomos" híveknek tartjuk, belefoglaljuk-e napi imánkba földjeik szélén esőért imádkozó földműveseinket, népünket, magunkat?

Kérjük-e azt, amit Salamon kért: tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell"?

Jó utat az mutat, aki tudja, melyik az. Keresed-e? Megtalálod-e? Megmutatod-e társadnak, gyermekednek, testvérednek, legjobb barátodnak? Salamon teljes mértékben közösséget vállal bűnvalló, könyörgő népével. Pedig neki lesz utoljára kenyere, vize, bora, jóléte. Salamon gazdagsága bárhová elutaztathatná, ahol aszály esetén kedvezőbbek, sőt kiválóak a megélhetési feltételek, de nem teszi. Hiszen neki, népének adta örökségül a földet. Számára ez nem kérdés. Ott a helye, velük. Ezért kéri mindannyiuknak az esőt: „adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!"

Salamon hét évig építtette a templomot, aztán amikor készen volt, hálát adott érte. Aki látta, mennyei jelenésnek volt tanúja. Az Úr dicsősége betöltötte a templomot. Salamon ezt látva megáldja a gyülekezetet.

De még ez után jön a ráadás: Isten megszenteli a templomot és azt mondja: "Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor." Ennél a mondatnál nehéz lenne szebb, nagyobb biztatást, bátorítást, megnyugvást találni a Szentírásban. Nem Salamon személyére vonatkoznak ezek a szavak, hanem a megszentelt templomra. Az Úr akaratából elvégzett munkán ott van Isten szeme és a szíve. Hiszem, hogy ezen a templomon, ezen a gyülekezeten is.

És mi ezért vagyunk hálásak. Szeretett testvérek, olyan sokszor megbízott már minket Isten - mondjuk, például: itt, a vasárnap reggeleken -; annyi mindenben szeretné, ha eszközei, munkatársai lennénk.

Ne hagyjuk veszendőbe menni ezeket a szent megbízatásokat, ne vonjuk magunkra azokat a történelmi, vagy személyes csapásokat, melyekkel - nem én mondom; az Igéből olvastam - azokat sújtja, akik elfordulnak attól, amit ő felkínál. Sokkal inkább figyeljünk rá, halljuk meg az Ő hangját, kérjünk tőle, keressük őt, zörgessünk a szíve ajtaján!

Hiszem és vallom, hogy áldásban lesz részünk! Imádkozzunk hát egymásért! Ámen