Istentisztelet 2020. június 1-jén

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Pünkösd II. napján délelőtt

 

Lekció: Mk 1,4-8

Textus: ApCsel 1,4-8

 

Szeretett Testvérek!

 

Mielőtt Jézus visszatért az Atyához, kijárási tilalmat rendelt el a tanítványok számára. Azt mondta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." (ApCsel 1,4-5)

Pünkösd másnapján, mindjárt a Szentlélek kitöltetésének ünneplése után kérdezzünk rá az Úrra: Mi az a Szentlélek-keresztség?

A megtérés lenne az? Amikor köszönettel és örömmel és átadjuk Istennek az akaratunkat?

A Biblia erre vonatkozó történeteit átlapozgatva kiderül, hogy nem! A megtérés nem egyenlő a Szentlélek keresztséggel.

A Szentlélek beavatkozik az ember életébe. Irányítja, erősíti, vigasztalja. De ez a kedves terelgetés nem egyenlő azzal, mikor valaki feltöltekezik a Szentlékekkel. Az apostolok hittek, bíztak Jézusban, megtértek, de nekik is szükségük volt arra, ami Pünkösdkor történt.

Bár, ők kaptak egy kis „előleget". Jézus, azon az estén, feltámadása után, a zárt ajtóval mit sem törődve, megjelent a tanítványok között. Érthető szóval beszélt hozzájuk, aztán „rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!" (Jn 20,22) Ugyanazzal a szóval fordult hozzájuk, mint három nappal korábban, az utolsó vacsora közben. Akkor, a kenyeret nyújtva azt mondta nekik: „Vegyétek, ez az én testem." (Mk 14,22) Most meg: „Vegyetek Szentlelket!" Semmi kétség, hogy abban a szobában a tanítványok „vették", mintegy megragadták a Szentlelket. De, vajon, mennyi időre? Addig, amíg ott hallgatták Jézust a szobában? A jobb megértés érdekében pár percre vették a rájuk lehelt Szentlelket? Biztosan rájuk fért, mert a Szentlélek „vétele" után Jézus ezt az óriási felhatalmazást adta még át nekik: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak." (Jn 20,23)

Akik ezt Jézustól hallják, akik közvetlenül tőle veszik a Szentlelket, akik átélik ennek a felelősségét, azoknak már nincs is szüksége Pünkösdre, a Szentlélek kitöltetésére? Rálehelt a tanítványokra, és kész? Én azt mondanám: igen, biztosan elég volt Jézus leheletéből közvetlenül venni a Szentlelket. Én, a magam eszére támaszkodva ezt mondanám, de ne hallgassatok rám, se a saját eszetekre, mert a Biblia meg azt írja, hogy az első Pünkösdkor, amikor megint együtt voltak a tanítványok, „valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel". (ApCsel 2,3-4) Pedig, akkor már megtért emberek voltak, teljes mértékben követték Jézus utasításait. Rájuk is lehelte a Szentlelket. De kiderül, hogy az a megtérés és a Szentlélek keresztsége nem ugyanaz a dolog!

Saul, akiből Pál apostol lett, a damaszkuszi úton földre rogyva részesült a megrázó élményben. Ekkor, már jóval Jézus mennybemenetele után hallotta Jézus hangját. Rá is kérdezett: „Ki vagy, Uram?" Aztán vakon bevezették Damaszkuszba. Ott „három napig nem látott, nem evett és nem ivott." Én nem tudom, hogy ez alatt vakon, étlen-szomjan eltöltött idő alatt megtért-e Saul-Pál, vagy sem, de az biztos, hogy Szentlélekkel akkor telt meg, amikor - szintén Jézus utasítására - felkereste egy Anániás nevű keresztyén ember, kezét rá téve helyreállította a látását és a Szentlelket „közvetítette" neki. Saul-Pál ez után(!) ott nyomban megkeresztelkedett. (ApCsel 9)

Aztán már ő is főállású „Szentlélek-közvetítővé" vált. Évekkel később, hatalmas távolságokat leküzdő missziói útja során lefékezett Efézus városában. Ez a történet azért izgalmas, mert olyan, mintha Szegedre jött volna, és éppen ma, éppen a Szentlélek-keresztség kérdéssel foglalkozna. Szóval: talált ott néhány tanítványt, vagyis Jézus Krisztust követő keresztyént. Nosza, belevágva a közepébe, azt kérdezte tőlük: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" (ApCsel 19,1) Figyeltek? Pál apostol elhiszi, hogy a derék atyafiak hívők. Nem azt kérdezi, hogy hisztek-e Jézusban? Az érdeklődése a ráadás-áldást firtatja. A kissé értetlen tanítványoknak nagyra kerekedett a szeme, és „így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek." Kiderül, hogy vízzel (a Keresztelő János, a mai felekezetek keresztségével) már megkeresztelkedtek, de ennyi volt az egész. Pál apostol emlékeztetésére hallgatva megint(!) megkeresztelkednek, „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek". (ApCsel 19,1-7)

Mi lenne, ha ez a jelenet nem Efézusban, hanem itt játszódna, a templomunkban, és Pál apostol, itt, tőlünk kérdezné: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ti mit felelnétek? Jó, értem, mi már hallottunk a Szentlélekről. De, vajon, részesei voltunk-e a Lélek-keresztségnek?

Kitartok korábbi álláspontom, hitem mellett: a megtérés nem egyenlő a Szentlélek-keresztséggel.

Hogy is van ez? A megtérésünk során elfogadjuk és megköszönjük, hogy Jézus kereszthalála eltépte az összes, kárhozatra jutásra érvényes menetjegyünket. Eldöntjük, hogy Krisztust akarjuk követni. Ez a megtérés. Idáig tart a megtérés.

A Szentlélek keresztség viszont a már megtért hívőt látja el azokkal az erőkkel, azokkal a képességekkel és eszközökkel, melyekkel a megtért, ÉS a Szentlélek-keresztségben részesült ember elvégzi azt, amivel a vezére, Jézus megbízza.

Ha már vezérről és ellátmányról beszéltem: derék katona a megtért ember, hiszen önként beáll Jézus seregébe. Megtanulja az alaki gyakorlatokat. Formailag és lelkileg Krisztus vitéze lesz.

De bevetésben még nem lehet része! Meg kell várnia, míg eljön az idő, amikor részesül a Szentlélek keresztségében. Ekkor, ugyanaz a megtért katona: harcossá válik! Felszerelkezik, és csatába indul. Parancsnoka, Jézus Krisztus ügyéért harcol. Hirdeti és védi az Isten Országát.

Értitek? A megtért keresztyének a kiképzést kapott katonák. A Szentlélek keresztségben részesültek pedig azok, akiket az Úr a frontvonalba vezényel.

Lépjünk tovább! Van víz, és van Lélek-keresztség. Mi az egyik, mi a másik?

A vízkeresztség az, amikor bemerítéssel (mint a baptista testvérek), meghintéssel (mint a katolikus testvérek), vagy leöntéssel (mint mi, reformátusok, evangélikusok, metodisták) valaki önakaratából, vagy szülei elhatározásából engedelmeskedik Jézus parancsának: „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe". (Mt 20,19)

A Szentlélek-keresztség viszont: nem látható. Ott nincs víz, nincs kancsó, nincs keresztelő medence. Az Szentlélek-keresztség természetfeletti élmény, melynek során az illető személy „feltöltődik" isteni Lélekkel. Az Isten Lelkével. Ezért nem emberi (mert olyan is van), hanem „Szent" Lélek Ő.

Melyik történik előbb? Van valami szabály arra nézve, hogy először a víz-, aztán a Szentlélek-keresztségében, vagy fordított sorrendben részesül a hívő? Nincs. Mondok példát mind a kettőre.

Ismerős a történet, amikor Péter apostol elmegy az első pogányhoz, az itáliai csapat századosához, Kornéliuszhoz, akinek a házában „leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét"? Péter, ott, Kornéliusz házában az után keresztelte meg a megtérteket miután a Szentlélek leszállt rájuk. Szentlélek keresztség, utána víz-keresztség. (ApCsel 10)

Ennek fordítottja: Samária városában „amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt." Ennek úgy megörültek a jeruzsálemi apostolok, hogy ketten közülük „lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére." (ApCsel 8) Ebből az következik, hogy: a vízkeresztség és a Szentlélek-keresztség két különböző, közvetlenül nem összefüggő esemény.

Te hogy állsz ezzel? Nálad mi a sorrend? Mindkét keresztségben részesültél, vagy csak az egyikben? A kettő közül melyikben? Én ismerek olyan testvéreket a gyülekezetben, akik még nem kérték a vízkeresztséget, de hiszem, mert látom, hallom, tapasztalom, hogy feltöltekeztek Szentlélekkel. És szeretve hordozom azokat is, akiket megkereszteltek gyerekkorukban, de a Szentlélek keresztségének jeleit (Jézus felszerelkezett, hadrendbe állt követője) nem érzékelem rajtuk. Rajtuk kívül ott vannak, akik ilyen vagy olyan sorrendben már mindkét keresztség részesei.

Az ez irányú felméréseim természetesen nem mérvadók, mert én nem dönthetem el, ki részesült már a Szentlélek-keresztégben és - tisztelettel, de e témában - mások ítéleteit sem fogadom el, hiszen maga az Úr int bennünket mérsékletre: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van." (1Sám 16,7)

Ő viszont nézi! És látja is. Kristálytisztán. Mit? Azt, hogy mit jelent neked a megkeresztelésed, és azt is, mennyire vágysz a Szentlélek-keresztségre.

 

Kérjétek hát Tőle mindkettőt; és ha már megkaptátok, teljes szívből örüljetek neki! Ámen.