Istentisztelet 2021. május 30-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: ApCsel 16,6-10

Textus: ApCsel 16,6.7.10.

Szeretett Testvérek!

A kalandozó magyar csapatok, az Úr 934. évében valószínűleg érintették Liege városát, amit akkor Lüttich-nek hívtak. A mai Belgium területén található. Érdekes, nem? De mi közünk van hozzá 2021. május 30-án, Pünkösd után egy héttel, amikor a Szentháromság Vasárnapját ünnepeljük? Annyi, hogy az egyházi nyilvántartások szerint, a húsvét utáni nyolcadik vasárnapon először ebben a vallon városban tartottak szertartást a Szentháromság imádatára. A Bibliában sehol sem jegyzett ünneplést négyszáz évvel később XXII. János pápa kötelezővé tette a római katolikus egyházban, a református egyház pedig átvette.

Szóval: ma van a Szentháromság vasárnapja! Beszéljünk hát róla! Róluk. Mert, hogy hárman vannak. A mi Egy-Istenünk: három személy.

Hogy lehet ezt megérteni? Gondolkozzunk logikusan! Rendben, de milyen logikával? Kinek a logikájával? A logika felméri, majd összerakja a tényeket, és következtetéseket von le belőlük, és e folyamat végén bebizonyít valamit. Ezt diktálja az emberi logika. A tudomány. Aminek minden ismeretét az Istentől teremtett világ összetevői alkotnak. Az ember csak azzal dolgozhat, ami már készen áll előtte. A logikánk, a következtetéseink csak a világban már létező dolgok vizsgálódásaira, tapasztalataira épülhetnek.

Istent viszont nem kényszeríthetjük bele a világba. Istenre nem alkalmazható az emberi logika tudománya. Őt csak annyira ismerhetjük meg, amennyit enged megismerni magából. A Szentháromságából.

De ne keseredjünk el, ne hagyjuk annyiban! A Szentháromság kincs, amiért le kell ásni, és ha bármilyen módon is megtaláljuk, sajnálni fogjuk, hogy annyi ideig átléptünk felette.

Rajta! Vegyük kézbe az ásónkat, és induljunk a soha meg nem értett, vagy a valaha előbukkant, de egy ideje visszatemetett Szentháromság-titok nyomába!

Induljunk, érjük utol Pál apostolt és kísérőit! Viszik magukban, vigyázzák magukban az élő, mert feltámadt Jézus Krisztus történetét. Isten jó hírét, az evangéliumot, ami arról szól, hogy le lehet tenni a bűneinket. Meg lehet vallani a vétkeinket. Meg lehet szerezni a képességet. Arra, hogy az ember ne essen kísértéseinek ugyanabba a csapdájába, aminek rövid örömet nyújtó karmai a megelégülés után elviselhetetlen ismétlődéssel tépdesik a lelkiismeretét.

Tudjátok miről beszélek. Arról, amikor újra megbántod azt, akinek soha nem szeretnél rosszat tenni. Amikor nem állod meg, hogy jól megmond a magadét, pedig se az illetőnek, se neked, semmi hasznod belőle, csak még hosszabb időre tartósítja az egyébként is rossz viszonyt. Arról beszélek, amikor se magadat, se felebarátodat, és a legkevésbé Isten sem szeretnéd megkeseríteni, mégis, újra elköveted azt, amiért már egyszer, százszor bocsánatot kértél. Fogadkoztál is. Én is...

De lehet, mégis, megint meg lehet próbálni, mert az elszipogott, kisírt undokságaidról szóló, imában elsorolt feljegyzéseket az Atya Isten Jézussal együtt odaszegezte a keresztre, és megbocsátotta. Erről a Szentlélek biztosít.

Mit mondtam? Atya Isten? Jézus? Szentlélek? Tessék: a Szentháromságról beszélünk. A három személyről, akik Egyek.

Az apostol és társai Őt, Őket hirdetik Kisázsia poros, és római kövekkel szilárdított útjain. Mennének ők mindenhová. De nem úgy van az! Bár ott vannak a Római Birodalom „Ázsia" nevű provinciájának határán, „a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában." Jó lett volna, ha feljegyzik, honnan tudták meg, hogy nem Ázsia a cél! Hogy értették meg, hogy arrafelé nem engedi őket a Szentlélek? Ne találgassunk. Nem mehettek arra, és kész. Ha nem, hát nem. Sok hely van még a világon, ahol hírét sem hallották Isten megváltó szeretetének. Irány Bitinia! A másik tartomány, aminek a nyugati csücske a legkeskenyebb átjáró Trákia felé. Ezt a szorost mi a Boszporuszként, Isztambul városáról ismerjük. Szép terv. Pál apostolék szedelőzködnek, de - hogy olvastam? -: „Jézus Lelke nem engedte őket." Visszafordulnak. Nyugat felé tartanak. El egészen Troászig. A híres, trójai háború helyszínéig, ahol a büszke görögök Achilleusz és Patroklosz sírjait díszítik. A kis keresztyén társaság letáborozik. Leszáll az éj, és Pál apostolnak világtörténelmet formáló élményben lesz része. Látomásban „egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!"

Természetesen megosztja látomását a többiekkel. Csomagolnak, és indulnak. Jézus Krisztus híre átlép Európába! Miért is? Mert doktor Lukács, aki szorgalmasan leírta, és így mi is olvashatjuk a naplóját, megjegyzi, hogy: „megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot." A makedónoknak.

Végre! A jóhiszemű, missziós buzgóságú próbálkozások után egyenesben vannak. Köszönhetően a Szentháromság Egy Isten akaratának. Kinek az akarata? Nem is olvastunk Szentháromságról. Biztosan nem? Figyeljetek csak! Megismétlem a kalandos történet részleteit: „a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában", „Jézus Lelke nem engedte őket", és „megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot." A Szentlélek, Jézus, és (az Atya) Isten összehangolt munkája. A Szentlélek és Jézus (Lelke) egy és ugyanaz az akarat, ugyanaz a személy. Ők ketten mondták meg, mit ne tegyenek, merre ne menjenek Pálék. Az Atya Isten, a harmadik személy pedig, Fia és Lelke tiltása után látomásban nyilvánította ki az akaratát.

Pál tudós kísérője, Lukács doktor úgy, azzal a szóval (κωλύω ejtsd: kólűó) fejezte ki a Szentlélek tiltását az apostol és csapata számára -„a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában" -, mint ahogyan Máté evangéliuma (19,14) írta le azt, ahogyan Jézus rászólt a tanítványaira. „Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa." Tehát: a Szentlélek szabályosan megakadályozta Pál apostolékat abban, hogy saját tervük szerint haladjanak. Ázsia tartományt elzárta előlük. Kizárta, kitiltotta őket onnan. Ó, de szeretném, ha a Szentlélek ilyen egyértelműen szólna nekem, amikor meg akar akadályozni valamiben! Jobban kellene figyelnem! Te is úgy érzed?

És Jézus? Jézus Lelke? Itt meg az csorgott ki Lukács pennájából, amelyik szót (ἐάω ejtsd: eáó) egyszer már használta az evangéliumában. Akkor is Jézus szájából hangzott. Elég erőteljesen. Abban az éjjeli jelenetben, amikor elfogták, és a tanítványai egyike levágta a főpap szolgájának a fülét. Így találjuk Lukács evangéliumában: „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba!" (Lk 22,51) Tehát, amikor „Jézus Lelke nem engedte" Pálékat Bitiniába, gyakorlatilag valami ilyesfélét hallhattak: Hagyjátok abba; ne arra menjetek! Ó, de szeretném, ha ilyen határozottan rám szólna Jézus, amikor a saját fejem után megyek! Te is úgy érzed?

És a Szentháromság harmadik személye, az Atya Isten? Ő nem szól? Dehogynem! Miután másik két személye (A Szentlélek és Jézus) kijelentette mit ne, merre ne; látomást ad, és útbaigazítja a saját elhatározásukat lenullázó apostolt és barátait. Lukács egyszerű összegzését olvasva: „megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot." A két tiltás után megértették, hogy mit: igen! Ó de szeretnék ennyire készen állni Isten hívására!

Ez a „megértettük" (συμβιβάζω ejtsd: szümbibádzó), súlyosabb értelmet hordoz annál, amit a mi magyar fordításunk visszaad. Azt jelenti: köt, összefűz, összehúz, összeforraszt. Pál apostol írja a testvérekért folyó küzdelmének céljáról: „szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben". „Összeforrni", és „megérteni", ugyanazt jelentik! Most figyeljetek! Az éjjeli látomás után Pál apostol, Lukács és a többiek úgy értették meg Isten hívását, hogy a Szentlélek korábbi akadályoztatását és Jézus tiltását átgondolva, összefűzték a történéseket, összekötötték a látomással, majd összeforrasztották ezeket az élményeket, és:... készen állt a terv! Ásziába nem, Bitiniába nem; a cél: Makedónia!

Hát így működik a Szentháromság. Egyik bibliai fejezetből ezt értjük meg, a másikból azt. A kettőből, háromból, és az egészből, amit addig olvastál, összeáll, összeforr a kép, és kész a következő feladat vázlata. A részleteit megérted majd a következő igehirdetésből, bibliaórai, vagy családban folytatott igei beszélgetésből. Esetleg látomásból. Úgy, mint Pál apostol. Ha Isten akkor, Troászban azt a módját választotta akarata bejelentésének, akkor veled is bármikor megtörténhet. Látomás, álom. Mint a Biblia több történetében. Aki azt mondja, „olyan már nincs", az megkérdőjelezi Isten munkájának határtalanságát.

Ki tehát a Szentháromság? Nem dogmatika órát tartottunk. Nem is volt szándékomban a már ebben a gyülekezetben is sokszor elmondott, tanított teológiai érveket, vitákat, bizonyításokat felsorolni.

Nem az emberi logika véges, kisze-kusza nyomait követtük. Az Atya Istentől kaptunk Igét. A Fiú Istentől magyarázatot. A Szentlélek Istentől a hallottak átrágására, elfogadására, befogadására, megemésztésére szolgáló akaratot, hitet, engedelmességet.

Nekik, Neki, a bennünket most hazakísérő, de ma vagy holnap már útba indító Szentháromság Istennek legyen ezért hála! Ámen