Istentisztelet 2026. november 15-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Jel 8,1-6

Textus: Jel 8,1

Énekek: 16/1, 226,1.2. ú. ék., 171, 822/1 ú.ék., 438/6, 458-462, 767 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

A mennyei Jelenések felgyorsulnak. Ahogy haladunk előre a Biblia utolsó könyvének olvasásával, úgy sűrűsödnek a leírások, a végidők eseményeinek előrejelzései. János apostol figyelte lejegyezte, ránk hagyta őket.

Sodródunk a leírásokkal, igyekszünk lépést tartani az egyre több magyarázatra szoruló képes tudósítások menetével. A legutóbbiakat idézem. A Bárány, Jézus elkezdi feltörni a hétpecsétes könyvet. az első négy alól „kiszabadul" négy lovas. Első olvasásra diadalmat, békétlenséget, éhínséget, pusztítást hirdetnek. A hétközi és vasárnapi magyarázatokból tudjuk, hogy ilyen egyszerűen nem lehet elintézni a jelentésüket... Az ötödik pecsét feltörése a Jézust Uruknak tartó mártírokat hozza elénk. A hatodik soha nem látott kozmikus katasztrófákat vetít az olvasók elé.

Utána felsóhajtunk, mert az elhívottakról van szó. Róluk, rólunk, rólad(?) rólam(?) akiket Isten kiválasztott magának. Nem csak a 12 izraeli törzsből, de minden népből és nyelvből is. Közülünk is.

Végül Jézus, Isten Báránya feltöri az utolsó, hetedik pecsétet. Mi történik? „Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben mintegy fél óráig."

Ez a csend (σιγή) annál is drámaibb, mert csak egyetlen egy másik helyen fordul még elő a Bibliában. Az előzetes őrizetbe került Pál apostol esetében. „... Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni". Ez a csend lenémította a felhergelt sokaságot, és helyet adott az evangéliumnak. De jó lenne ma ilyen csendben lenni! Mindenféle hang helyett, helyet adni Isten bejelentésének.

Mit jelentett ez a csend János látomásában, a Jelenések könyvében? Miért lett csend a mennyben?

Jó pap holtig tanul. Utánanéztem a bölcsek magyarázatainak; mit írtak ők erről a csendről? Például azt, hogy a hetedik pecsét felnyitása után még a mennyei seregek is elnémultak, úgy várták Isten végső ítéletének meghirdetését.

Aztán: azért volt csend a mennyben, mert a csend az Úr ítélethirdetését készítette elő. Mint amikor a tárgyalóteremben felállnak, amikor belép a bíró. Olyankor mindenki csöndben van. Hogyne lenne csöndben a menny, amikor Jézus jelenti be az ítéletet? A világra-szóló ítéletet. Az egész világ elnémul.

Vagy: a csend előkészítette a hét angyal trombitálását. De még előtte Isten figyelme a szentek imádságai felé fordult. A te imádságaid felé. A végső ítélet előtt, - halljátok? előtt! - egy angyal tömjénnel küldi az imádságokat Isten elé. Aki meghallja és elfogadja választottai könyörgését. Megkönnyebbültél? Elhiszem...

De a nagy örömben el ne felejtsük, hogy a félórás mennyei szünet az iszonyatos csapásokat meghirdető trombiták megszólalása előtt parancsol csendet! Félórára. Akármit is jelent a mennyei másodpercmutató, az kikerülhetetlen tény, hogy Isten kegyelme egyszer véget ér! Meghallgatja a könyörgéseinket, de lesz egy pont, amikor elkezdődik az ítélet! Mikor? Azt nem bízta ránk Isten. Bármikor. Amikor nem is számítunk rá. Ez a legjobb kiindulópont: bármikor! Nem a félelem, nem a fenyegetés, de az öröm, Krisztus megérkezése feletti örömünk szava ez: bármikor eljöhet visszaérkezésének és számonkérésének a napja, az órája!

A hetedik pecsét feltörésének ideje előtt élünk. Mennyivel? Nem tudom. Tizenkilenc évszázad óta kérdezik a hívek. A legjobb válasz: Nem tudjuk! Aki elfogadja ezt a feleletet, az minden nap úgy kel fel, úgy éli a nap minden óráját, és úgy fekszik le este, hogy: „Most van vége a mennyei félórának!" Ha ebben a készültségben vagy, nem a félelem, nem a stressz, hanem várakozó és felkészült örömteli várakozás tölt el, akkor tényleg, bármikor készen állsz a „félóra végére", az ítélet órájára.

János látta, előre látta, hogy Jézus, „Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben mintegy fél óráig."

Milyen ez a csend? Ha voltál már csendben Istennel, akkor tudod, hogy a csend megszólal. Nincsenek rá szavak, A Vele töltött csendben Isten muzsikál. Egy koncert, egy hangverseny hangjait sem tudjuk „elmesélni". Isten csendjére is keresgélhetjük a szavakat. Nem találunk egyet sem. Hangutánzókat igen, de az, amit a mennyei csendet adná vissza, az csak erőltetett, művi erőfeszítés lehet.

Az ember szellemi, lelki búskomorsága, letargiája; a depresszió, a kiégés szörnyű kiüresedés. Tartalmatlan, beteg csend. Isten csendje nem ilyen! Illés próféta „szelíd suttogást" hallott. (1Kir 19,12) Nem is hallotta; érzékelte. Felfogta.

Mint te vagy én, amikor Isten „szól" a prédikációban. A mennyei csendben, a szobádban. Abban a bárhol beálló csendben, ahol, amikor a gondolataidat is átadod Istennek. Akkor, ott történik meg, amit a méltatlanul keveset idézett Szép Ernő így írt meg: „A szó mostoha gyermeke a gondolatnak, de még a gondolat sem szentigaz, a gondolaton túl a csend van, és a csendben van minden igazság."

Tényleg, így igaz! Szoktál együtt lenni, csendben együtt lenni(!) azzal, akit szeretsz? Azzal, akit vigasztalsz? Jób könyvét olvasva úgy látjuk, hogy a Jób barátai akkor enyhítették legjobban Jób fájdalmát, amikor csendben voltak. A jelenlétében. Ott voltak, de csendben! Emlékeztek? „mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem". (Jób 2,13)

A mennyország csendjében van részünk, amikor a házastársunkkal, a gyermekeinkkel, az unokáinkkal Igét olvasunk, imádkozunk. Ugye, nem vonjátok meg tőlük ezt a kincset? Egész életükben keresni fogják ezt a csendet. A mennyország csendjét. Isteni beavatkozások után, és a következő előtt. Ahogy írva van a Jelenések könyvében. Ahogy évszázadokkal korábban ráerősített a zsoltáros: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet." (Zsolt 62,6) A feszültséget kiiktató, a stresszmentes napokat Istenbe vetett bizalommal kiváltó életfolytatás.

A mennyország csendje körülbelül (ὡς) félórás volt. Ne számolgassuk! Nem feltétlenül 30 percről van szó. Az ókori nyelv az idő rövid voltára, korlátjaira utal. A mennyország csöndjének fél órája olyan, mint a vihar előtti csend. Jelen esetben: a hetedik pecsét feltörése utáni események előkészítése.

Hét trombitaszó következik. Isten végső ítéletének kezdete. Ami biztosan bekövetkezik. A fantázia-irodalom sem képes felülmúlni ezeket a Jelenéseket. Miért nem? Mert ezek nem a fantázia termékei, amiket a mozilátogatás másnapján el lehet felejteni. Ezek biztosan bekövetkező események!

Vérrel kevert, jégeső tűzzel hull a földre. Megég a fák, a föld és a zöld fű egyharmada. Lángoló hegy omlik a tengerbe, minek következtében a tengerek harmada véres lesz. Az ott élő élőlények harmada elpusztul a vízen úszó, lebegő hajók egyharmadával együtt. Üröm elnevezésű csillag esik az édesvizekre, amik megkeserednek, és a föld népességének egyharmada meghal. Kozmikus csapás következtében a nap, a hold és a csillagok 33 százaléka elsötétül. Megszűnik a teljes nappali és éjszakai világosság.

Ijesztő! És még nincs vége! Az ötödik angyal trombitaszavára skorpiófulánkkal rendelkező sáskák füstben törnek fel a földből. Öt hónapig kínozzák az embereket. Mindenkit? Nem! Akik a homlokukon viselik Isten pecsétjét, kiválasztását, azok kimenekülnek ebből a bajból. Azután az Eufrátesz folyó vidékéről, tudjátok merre van, Közel-Keletre, hatalmas sereg pusztítja el az emberiség harmadrészét. De ez sem elég ahhoz, hogy a meg nem tértek Istenhez forduljanak.

Az utolsó, a hetedik trombita már Krisztus győzelmére harsan fel.

A Jelenések könyvét végigolvasva, ez alkalommal arra a következtetésre jutottam, hogy e nehezen érthető, de annál fontosabb bibliai könyvön keresztül Isten időben értesít minket arról, ami elkövetkezik. Isten mindig előre szól!

A Jelenések könyvének minden értett és megértésre váró üzenete magában hordozza a jelenre vonatkozó tanácsokat, intéseket, szeretetteljes, hangsúlyozom: szeretetteljes isteni figyelmeztetéseket.

Isten az egész bolygónkat lerombolhatná. Mindannyiunkkal végezhetne azért, amit ezen a földön művelünk, azért, amit ezzel a földdel művelünk! És most ne mutogassunk a „multikra", az atomerőművek vezetőire, az óriási karosszékekben ülő, népek sorsa, irdatlan mennyiségű vagyonok áramlása fölött döntő „hatalmasok"-ra. Gondoljunk magunkra, akik önkéntelen, rászedett vagy - és ezt se' zárjuk ki' -: elégedett élvezői vagyunk a kényelmet kínáló modernizáció anyagi és szellemi termékeinek.

De Isten - olvassuk ki a Jelenések könyvéből - haragjának csak az egyharmadát engedi tombolni. Kétharmadát visszatartja, mert - tudjuk -: Ő nem azt akarja, hogy elvesszen az ember, hanem, hogy megtérjen és éljen!

Nem találja kedvét a büntetésünkben, hiszen nagyon szeret! Ő alkotott minket, tudja mi, és mennyire fáj nekünk! Ismeri körülményeinket, jövőnket, ezért meg akar védeni attól, ami megrontaná Vele a személyes kapcsolatunkat. E gondoskodás, ez a személyiség-, és életalakítás néha fájdalmat kell, hogy okozzon, de aki még a nehézségek között is Őt keresi, az felismeri a gyógyulás útját és végül köszönetet mond azért, hogy Isten bármilyen módon is, de megtartotta maga mellett. Íme: az úrvacsorai közösségben! Kegyelme, szeretete látható meghívásában. Ámen