Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2026. november 22-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció.: Jel 13,1-10

Textus: Jel 13,10/c

Énekek: 65/1, 471/3.5.7., 716/1, 773/1, 808/1.7. mindegyik az új énekeskönyvből!

Szeretett Testvérek!

 

Nagyapám egy hokedlin ült, én meg előtte egy sámlin. Ez az a kép, ami beugrik a hétfejű sárkánnyal történt első találkozásomról. Nagyapám Mikszáth Kálmán meséjét (A hétfejű sárkány) adta elő. Olyan érzékletességgel, hogy másnap első dolgom volt továbbadni a barátaimnak. Egyikőjük leragadt annál a pontnál, hogy a sárkány tüzet fújt az orrlyukaiból. Azt mondta, neki nagyon tetszik ez a sárkány. És a februári, iskolai jelmezbálra olyan maskarát csináltatott az anyukájával, hogy mindenkinek leesett az álla, úgy bámulták. Imádták. A tanári zsűri neki adta az első díjat.

Felnőtt fejjel olvastam először a Jelenések könyvében megjelent tűzvörös, hétfejű sárkányról, és a tengerből felemelkedő hétfejű fenevadról. „Az egész föld csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is". Mi jutott eszembe? Igen, az az iskolai jelmezbál. A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában, tanuló óráim csendes visszavonulási helyszínén elcsodálkoztam azon, hogy mennyi találkozási pontja van a népmesék világának a Bibliával.

Akkor is, most is így kérdezem: Eljut-e az értelmünkig, hogy a Bibliában, jelen esetben a Jelenések könyvében nem mesét olvasunk, hanem a valóságot? A bekövetkező valóságot!

Mit jelez előre Isten ebben a most olvasott jövőképben?

Sok, bátor írásmagyarázó egyértelműen állást foglal a mellett, hogy a Jelenések könyvének e félelmetes képében, a hétfejű vadállat nem más, mint az a hét római császár, aki Krisztus keresztre feszítése és a könyv írásba foglalása között élt. Nem merek ellentmondani ennek az állításnak, mert logikusnak tűnik, mégis, mintha túl könnyű magyarázatot kínálna a szörny azonosítására. Igen, azt mondtam: „szörny", hiszen ennek a Sátántól hatalmat kapott fenevadnak a kinézete csak hasonló szavakkal adható vissza. És hát, a beazonosítható hét, római császár is meglehetősen szörnyű tettekről volt híres. Tiberius, Caligula, Claudius, Néró, Vespasianus, Titus és Domitianus 84 évet felölelő uralkodási ideje az akkor élt keresztyének szempontjából bizony nem nevezhető felhőtlen korszaknak.

Na, de hát melyik ország, melyik birodalom, melyik földrész, és kicsoda viselhette volna magán valaha is, teljes egészében, a „keresztyénség védelmezője" címet? Tudjuk, egy-egy időszakra, a rövid fellélegzés erejéig Isten mindig rendelt olyan vezetőket, akik engedték beteljesülni a keresztyének reménységét. Rájuk, és az általuk jellemzett évekre, hosszú ideig visszaemlékezhettek azok, akiknek viszont nem adatott meg az a külső békesség. Mint például az én nemzedékem apáinak, nagyapáinak. Keresgélhetünk az egyháztörténet valóban nagyszerű alakjai között, de ne kalandozzunk vissza olyan régi időkbe; elég, ha az őt még ismerők visszagondolnak a templomunkban emléktáblát kapott Bakó László alakjára, szellemiségére, hitére. Gyülekezetünk megálmodójára.

Ő egy volt azok közül, akik a hatalmat kapott fenevadak korában sem tehettek mást, mint hirdették az igét; lelkeket és templomot építettek. A vele már nem találkozott, fiatalabb nemzedékek tagjainak sem kell azonban messzire menniük. Ismerünk, ismerek én olyan nagymamákat, keresztszülőket, édesanyákat, akik egy alkoholista, vagy erőszakos, esetleg börtönt járt „fenevad" árnyékában, annak fenyegetése ellenére is elmesélték gyerekeiknek a bibliai történeteket és megmutatták, hogyan kell imára kulcsolni a kezüket.

Erről szól a Jelenések könyvének 13. fejezete! Felismerni a fenevadat és hittel, gondoskodó szeretettel: ellenállni neki!

Miről ismerhető fel Krisztus ellensége? Ő az, akinek időszakos hatalom adatik a káromlásra, a pusztításra, az önhitt uralkodásra. Van, amelyiknek több évtizedes, a másiknak néhány hónap. Annak a bizonyos ismerősnek, családtagnak, főnöknek meg csupán egy-egy óra! De az alatt az idő alatt fenevadakká, az bibliai sárkány és fenevad szolgáivá válnak. Miről ismerhetők fel? Nézem az Igét, és látom: mindenek előtt arról, hogy: imádják. A fenevadért rajonganak azok, akik elsöpörnék Jézust és követőit. A megtévesztett tömegek pedig hízelkedéssel fejezik ki hódolatukat: „Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?"

Megfigyeltétek már, testvérek, hogy arról az emberről, aki elfogadja mások bámulatát és rajongását, előbb-utóbb lehull a lepel? Kiderül, hogy csak rövid ideig képes lelkesíteni a követőit. Egy idő után egyedül marad. Csupán azok tartanak ki mellette, akik vagy egészen elvakultak, vagy - lekötelezettségük miatt - nem tudnak szabadulni zsarnoki köréből.

 

Tudom, sokan hittek Hitlernek, Sztálinnak, Szaddam Husszeinnek, Idi Aminnak, Kim Ir Szennnek, akik mind azt ígérték, hogy alattvalóik számára hamarosan elkövetkezik az aranykor. Ők, és a többi, sok ezer kegyetlen uralkodó fürdött a lelkes, és megfélemlített rajongók imádatában. De - Istennek legyen hála - mindig voltak körülöttük olyanok, akik figyelmeztették őket és követőiket arra, ami véges: kegyetlenkedésük, az embertelen viselkedésük. Ők, a prófétai hangú figyelmeztetők voltak azok, akiket a Bárány, Jézus beírt az Élet Könyvébe. Hány ilyen hős halt meg és szenved még most is „névtelenül"! Nem emlékszünk rájuk, mert nem tudunk róluk. Ki hallott már, mondjuk Janani Luwum-ról, az ugandai érsekről, akinek volt mersze tiltakozni az ellen, amit Idi Amin elnök művelt az országában? Én is véletlenül olvastam róla. De, úgy hiszem, Isten hőseinek nevei nem is igazán a tankönyvekbe illenek, hanem a Jézus által „vezetett" életkönyvbe.

Számunkra egy dolog fontos. Az, akit Jézus kiválasztott magának, de ezt a semmi mással nem pótolható kiválasztást felcseréli egy fenevad imádatával, kiszolgálásával, annak neve kitöröltethetik a szentek névsorából!

Jó tehát tovább olvasni, mi jellemző a fenevadra! Nagyokat mondó, és istenkáromló szája van! Ezt is könnyű felismerni! Nem csak az az ember káromolja Istent, aki ok nélkül a szájára veszi a nevét, hanem az is, aki nem neki tulajdonítja élete áldásait.

Az istenkáromló száj nagyokat mond. Nagyokat, és hangosan. Mikrofonba, kamerába; az információ-átadás minden eszközét kihasználva. A Fenevad hazudik, vagyis éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit Isten kinyilvánít és az övéi tudomására hoz. A választottak erről ismerik fel nagyotmondásait. A Szentírás mércéje, igazsága mellé teszik a Fenevad állításait, felhívásait és tanácsait. Ha azzal ellenkezik, azonnal elvetik maguktól. Nem hallgatnak rá, nem mérlegelik, nem fontolgatják, hogy „Hát van benne valami!", hanem tartózkodnak, sőt elhatárolódnak tőle.

Mi van, ha olyan szinten találkoznak a Fenevaddal, ami kikerülhetetlen? Ha az állam, az ország, a világ vezetői a Fenevad szájai? Mit kezdjünk akkor azzal az apostoli tanítással, hogy: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak..."? (Rm 13,1) Hiábavaló lett volna a Reformáció számos csatája; a '48-as szabadságharc; a mindenkori, nacionalista, és a többi népet irtó diktátor elleni vádemelés és forradalom?

A választ a bibliai kortörténetben és magában, az Írásban találjuk. Először: Pál apostol akkor írta a rómaiakhoz címzett levelét, amikor még nem üldözték a keresztyéneket. A Jelenések könyve ellenben a legvéresebb üldözések korában vettetett pergamenre. Pál apostol úgy írt, mint aki bízott benne, hogy „jó" alattvaló jutalmat, a „rossz" alattvaló pedig büntetést kap az uralkodótól. János fogságának idejére azonban ez a rend felborult.

Aki viszont hosszabb vagy egészen kevés ideig, a hatalom egyik „méltányos" birtokosának van alárendelve, aki nem kényszeríti Isten-tagadásra - legyen az államfő, városvezető, igazgató, férj, szülő, vagy akárcsak egy munkáját végző, intézkedő alkalmazott -, az, bizony tartsa magára nézve kötelezőnek az apostoli tanítást: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet."

De, térjünk vissza a Fenevadat jellemző és attól óvó leíráshoz! Különös módon végződik a figyelmeztetés: „Ha valakinek van füle, hallja! Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének."

A fogság és a kard tekintetében a hitéhez hű keresztyén alázatára és engedelmességére van szükség. Istentől, és nem a „sors"-tól, nem a „végzet"-től kell elfogadni azt, amit Ő ránk mér. Nem adatik meg mindenkinek a könnyű, vagy legalábbis a kívülálló számára annak vélt élet. Az Úr nem mindenkit álmában, fájdalommentesen szólít el. Van, akinek élete utolsó idejében sokat kell szenvednie. Mint ahogyan nem ugyanazokat a megpróbáltatásokat, fájdalmakat, nehézségeket éljük át, úgy nem részesül egyikünk sem ugyanabban az áldásban, mint a másik ember. Az előttünk álló héten rám ez vár, rád pedig az.

„Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének." Az Úr kezéből elfogadott történések állhatatossá tesznek minket a Fenevad elleni harcban. A kísértések közepette pedig két kifejezés jellemzi az Istenben bízó, az Ő jutalmára néző embert: „Akkor is", és: „Mégis". Akkor is, ha nehéz az életem terhe, minden szavammal, tettemmel Isten dicsőségét hirdetem, és: érjen bármi sérelem, bántalom, megvetés, gúny; mégis vallom: „Tudom: az én Megváltóm él, hajléka készen vár reám!" Ámen

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 2165, összesen: 3207404

  • 2026. november 19., csütörtök

    A harag és a közöny között
  • 2026. november 18., szerda

    Takaró András tizennyolc év után köszön el a Délpesti Református Egyházmegye esperesi tisztségéből – interjú.
  • 2026. november 18., szerda

    Adománygyűjtést indít a Magyar Református Szeretetszolgálat
  • 2026. november 17., kedd

    Több mint száz fiatal járta végig a Miatyánk imasétáját – beszélgetés Győrffy Eszterrel, a Szentírás Szövetség lelkészével.
  • 2026. november 16., hétfő

    Jövőre kettős jubileumot ünnepel a Langham-mozgalom, a márciusi konferencia apropóján Christopher Wright Ószövetség-tudós, missziológus is Budapestre ...
  • 2026. november 16., hétfő

    Átadták a Gödöllői Református Líceum új épületszárnyát. A hálaadó ünnepségen elhangzott: mindenekelőtt azért az épületért hálásak az Úrnak, amely benn...
  • 2026. november 12., csütörtök

    A gyerekirodalmi szcéna ugyan köszöni, jól van, de előbb-utóbb ezen a területen is elkerülhetetlenné válik a szakmai állásfoglalások és szabályozások ...
  • 2026. november 11., szerda

    Hosszú évek imádságos küzdelme után ma lelkiekben és létszámban is gyarapodó református közösség épül Érden, a Fenyves-parkvárosi részen. A gyülekezet...
  • 2026. november 10., kedd

    Zsúfolásig megtelt az alsónémedi református templom, ahol beiktatták az egyházközség új lelkipásztorát, Király Jánost november 8-án, vasárnap.
  • 2026. november 08., vasárnap

    Életútinterjú Csuprik Lászlóval, aki tizennyolc évnyi szolgálat után köszön el a főgondnoki tisztségtől a Tolnai Református Egyházmegyében.