Istentisztelet 2017. szeptember 17-én

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Kor 2,6-16

Textus: Péld 17,3

Szeretett Testvérek!

 

Arany és ezüst. Kinek, mi jut eszébe erről a két nemesfémről? Szépség. Fényűzés. Érték. Pénz. Biztonság. Hatalom. Attól függ, kit kérdezünk meg. Az, aki kémiával foglalkozik, biztosan rávágná: a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 79. és 47. eleme; az aurum és az argentum.

A Bibliában, egyenként, több mint kétszáz helyen találkozunk velük. Kiderül, hogy Isten az ezüstöt és az aranyat használja, az embert pedig megbecsüli és értékeli. Az ember fordítva gondolkodik; az aranyat és az ezüstöt inkább értékeli, embertársait pedig kihasználja, felhasználja.

Istennek fontosabb az ember, mint az élettelen kémiai elem. Az aranyat és az ezüstöt megteremtette. Az embernek életet adott, olyan képességeket, melyekkel kapcsolatba léphet vele és viszontszeretheti.

Szeretné megadni nekünk a legtöbbet, de ezt csak úgy teheti, ha ebben nem korlátozzuk Őt. Szeretné kihozni belőlünk a legtöbbet, amit belénk teremtett, de ezt is csak úgy akarja véghezvinni, hogy együttműködünk vele.

Az ahhoz értő betanított munkások, szakemberek és művészek, kibányásszák, tisztítják, öntik, formázzák, csiszolják, vésik, fényesítik a nemesfémeket.

Isten életre kelt, megtisztít, felruház, formál, finomít, egész életünkön keresztül tökéletesít minket. Amennyire hagyjuk, hogy mindezt megtegye velünk. Amennyire engedjük neki, hogy olyanná váljunk, amilyennek elképzel minket.

Az ezüst és az arany nem beszél vissza a vájárnak, az aranymosónak, a kémikusnak és az ékszerésznek. Az ember viszont nem hagyja szó nélkül, amikor Isten a kezébe veszi, tisztítja, formálja és elrendeli, hogy mi lesz a szerepe a földön azokkal a képességekkel, azzal a formával, azokkal az adottságokkal, amiket a Teremtőtől kapott.

A fogarany nem akar fülbevaló lenni, és az elektródákban lévő ezüst soha nem gondol arra, hogy milyen jó lenne nagymama ezüst étkészleteként húslevesben lubickolni. A fémeknek nincs akarata, és nem gondolkodnak.

Az ember viszont annál inkább szeret tanácsokat adni Istennek, és megvonni azokat a határokat, amiket az éppen őt, az embert jobbító, alakító munkája során végez.

A benne már hívő emberekre különös figyelmet fordít a Teremtő. Igen gyakran kíváncsi arra, milyen minőségű a hite. Meg is próbálja. Nem tudjuk, Istennek milyen mérőeszköz áll a rendelkezésére, de ezzel ne is foglalkozzunk, mert mi az Ő laboratóriumának nem munkásai, hanem megméretésre váró alanyai vagyunk.

Az aranyötvözetek tisztaságát karátban mérik. Ki gondolná, hogy még a „karát" szó is előfordul a Bibliában? Egyetlen egyszer. A vályúban. A tékozló fiú történetében olvassuk, hogy miután nincstelenné vált, „... szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." (Lk 15,16) A moslékban lévő „eleség" a szentjánoskenyérfa hüvelyes termése (κεράτιον) volt. Az ebből eredő „karát" akkor értékmérő volt. A rabbik azt mondták: „Ha az izráeliták szentjánoskenyérre („karátra") fanyalodnak, akkor megtérnek." A tékozló fiú megtért. Megette volna a moslékból a disznóknak odavetett állateledelt, a „karátot". Az állateledel szintjét éppen hogy megütő étel-ötvözetet. Aztán magába fordult és visszatért az atyai házba.

Milyen karát-szintre kell az embernek lesüllyednie ahhoz, hogy visszatérjen Istenhez, az Atyához, aki - mint a tékozló fiú történetében - elé szalad, átöleli, felöltözteti és olyan 24 karátos lakomát rendez neki, aminek az étlapjára nem a szentjánoskenyér termése (a karát) kerül oda, hanem a hízott borjú?

Isten megállapítja hány karátosak vagyunk. Ő megteheti. Egyedül neki van joga hozzá.

Az eladható kategóriában, a kereskedelemben 8-tól 24 karátos tisztaságú arany van forgalomban. A 24 karátos a 100%-os, tisztaságú, a 8 karátos, a maga 33%-ával még becsúszik az „értékesíthető" osztályozásba.

Jézus, elérhető célként a 100%-os tisztaságot jelölte meg: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5,48)

Kihez beszélt Jézus? Kik azok a „ti"? Kiket hívott el arra, hogy a 100%-ot célozzák meg? Azokat, akik felmásztak vele arra hegyre, ahol a Hegyi Beszédet mondta. Azokhoz szólt, akikben meg volt az érdeklődés legalább 33%-a. A minimum 8 karátos követőkhöz beszélt.

Azokhoz, akik az Ő tanító, ítélő, felmentő szavaira voltak kíváncsiak. Éhes, igazságra vágyó emberek gyűltek Jézus közelébe. Azokhoz szólt Jézus, akik nem a megszálló római jog, de még csak nem is a rabbinikus törvénykezés paragrafusaira és a fizetett ügyvédek igazságára akartak hallgatni, hanem Istenre. Ugyanolyan bajaik voltak, mint mindenki másnak a világon. Jézus mellett azonban ráéreztek arra, hogy nekik, akik együtt, minőségi változáson mennek keresztül a Mester közelében, ott, az egymással megélt közösségben, nem a régi normákhoz kell igazodniuk. Akkor sem, ha egymással van elintéznivalójuk.

Mintha olvasták volna a harminc év múlva rögzített intést, amit az apostol írt a korinthusiaknak „Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt?" (1Kor 6,1)

A Jézusra hallgatók egymás között intézik el a dolgaikat. Ezzel szemben a szentek közösségét, a Krisztus testét semmibe vevők a hitetlenek előtt pereskednek. Az Isten igazságát keresők, a szentek közösségében egymással beszélnek. A saját igazságukért harcolók inkább fizetnek azért, hogy kicsikarjanak valami elégtételt, mint hogy elfogadják Jézus tanácsát, ingyen kegyelmét.

„Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr."

Mit vizsgál Isten a szívben? Mit próbál meg? Mit ellenőriz? Vizsga, próba, ellenőrzés. (Ennyi mindent jelent ez a szép héber szó: „בָּחַן" /báhan/) Nos, azt, hogy amikor Jézus újra eljön, méltónak bizonyulunk-e majd a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre? Így írta le Péter apostol: „a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre." (1Pét 1,7)

Mi Isten módszere? Mi a Szívek Vizsgálójának a módszere? A sok közül már Ézsaiás is leírt egyet; azt amit a legkevésbé szeretünk. Maga Isten hozta tudomására az eljárást: „... megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek." (Ézs 48,10)

Jártatok már a nyomorúság kohójában? ... Fájt? Olvadtatok? Kiáltottatok? Mi lett az eredménye? Mennyire tisztultatok meg?

Volt valaki, aki alig várta, hogy Isten rendszeresen megvizsgálja. Úgy hívták, hogy: Jób. Igen, a bibliai Jób. Nem dicsekedve, de a teszten átment ember tényszerű közlésével kijelentette: „ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok." (Jób 23,10) Nem állapította meg a karát-számot, mégis arany fokozatúnak minősítette azt a szintet, amiről Isten ellenőrzése után bizonyságot nyert.

Mi a helyzet velünk? Rád milyen próbatételt szabott az Úr? Benne vagy? Még előtte? Már túlestél rajta? Elvesztettél valakit? Rosszabbul lett ő, akiért imádkozol? Nyomaszt a korod, az egészséged? Fáj a tested? Nem szűnik az a nyomás a lelkeden? Otthagytad azokat, akik között helyet adott neked az Úr ebben a világban, jó is rájuk gondolni, de velük élni, az már nem megy? Megérintett az Ige, de még mindig nem engeded, hogy Isten gyógyító Lelke a kezébe vegyen? Miben próbál meg az Úr? Mi a neve a nyomorúságod kohójának?

Az orvosnak megengedjük, hogy megvizsgáljon. A tanár ellenőrizheti a tanuló felkészültségi állapotát. A szakoktató szemügyre veheti a megmunkálandó tárgyat. A megbízott jogász mindenbe beletekinthet.

Azt, hogy mi van az ember szívében, azt azonban egyedül csak az Úr vizsgálhatja meg.

Megteszi, akkor is, ha nem kérjük rá.

Megvizsgál, mert annyira szeret, hogy meg akarja előzni a bajt.

Megvizsgál, mert annyira szeret, hogy ha nem engedtünk az előírásainak, kezelésbe akarja venni a már fertőzött gócokat.

Megvizsgál, mert annyira szeret, hogy még a visszafordíthatatlan állapotban is talál megoldást. Két, keresztbe fektetett fadarabot.

Önmagát áldozta fel a gyógyulásunk érdekében. Ő, a Teremtő, az Állapotfelmérő, a Terapeuta, a Tesztelő, a Gyógyító, a Szabadító Isten.

Meghalt értünk, isteni próbákon megbukó gyermekeiért.

Feltámadt értünk, hogy merjük hinni: vissza lehet fordulni a lejtőről, el lehet kérni és meg lehet találni a helyes útra visszavezető ösvényt. Tovább lehet haladni azon az úton, amiről már annyiszor beláttuk, hogy elvezet a tökéletességre. Isten Országába.

Aki úgy veszi a falat kenyeret és a poharat, hogy mindezt megértette, elkövetett és tervezett bűneit megbánta, az áldást vesz magához. Ámen