ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 8.sz.

Lekció: Habakuk 1, 1-4; 2, 1-4; 3, 13-19

Textus: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg?" (1, 2) „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva hogy mit szól hozzám... de az igaz ember a hite által él." (2, 1 és 4b) „Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét és magaslatokon enged járni engem." (3, 19)

Wass Albertnek van egy meséje arról, hogy egyszer a Jóisten elküldi 4 angyalát a földre, hogy az emberek szívébe vigyenek jóságot, szeretetet és békességet... Nem kellett nekik, ám a 4. angyal gondolta, majd az erdő szépségén keresztül eljut az emberek szívéhez... Ennek érdekében az átláthatatlan és élettelen rengetegben rögtön munkához látott: ébresztette az alvó tündéreket, hogy költözzenek a virágokba, beszéljenek a szelek, meséljenek a patakok, a manókat, hogy serkentsék munkára az állatokat, tanítsák énekelni a madarakat... Megelevenedett az erdő... Csakhamar jöttek az emberek is... Az első kivágott egy fát... Ő volt a rontó ember... A második csak a lába elé nézett, rőzsét szedegetett... A gyűjtő ember... Aztán érkezett a harmadik, aki észrevette a színpompás virágokat, a csobogó forrást, az éneklő madarakat...az erdő szépségét... Igen, ő volt a látó ember, aki megnyitotta szívét az angyal előtt...!

Könyve elején Habakuk prófétát úgy találjuk, mintha egy erdő mélyén ülve nem látná át a világ rendjét, nem érti mi miért történik, csak rontó és gyűjtő embereket lát maga körül... Panaszkodik népe engedetlensége miatt, s ő már tudja, Asszíria után következik az újabb nagy pusztító birodalom, Babilónia... Kérdései vannak az Istenhez... Tulajdonképpen az egész könyv a próféta és az Isten párbeszéde... Tudunk-e panaszkodni az Istennek? Merjük-e kérdezni Őt? Mennyire vagyunk Vele „beszélő viszonyban"...?

A 2. fejezetben a próféta helyére kerül: „Őrhelyemre állok..." Bármi is történik, vár türelmesen, figyel, mit mond majd neki az Úr...

Aki katonaidejében egyszer is adott már őrséget, tudja, hogy egyszerre könnyű és nehéz feladat: Lehet, hogy egész idő alatt semmi nem történik, de végig figyelni kell...

Nem tudjuk, hogy Habakuknak mennyit kellett várnia, de válaszolt neki az Úr: „...az igaz ember hite által él." Hűsége által. Ha minden és mindenki ellenére kitart Isten mellett. Pál apostol majd ennek alapján fogalmazza meg megigazulás-tanát.(Róm. 1, 17) Mi ennek a lényege? „Isten (...) nekem ajándékozza Krisztusnak igazságát" (H.K. 60) „Aki az Isten által neki felajánlott helyet elfoglalja, megigazul!" (Gopppelt)

Helyünkön vagyunk-e a világban, gyülekezetünkben, családunkban? Tudunk-e várni az Isten szavára? Kitudunk-e tartani abban a hitünkben, hogy Jézus Krisztus keresztje örök életre ment meg bennünket?

Aki hűséggel kitart Istentől rendelt őrhelyén, annak az a kiváltság is megadatik, hogy a hit magaslatáról lássa a világot, az életet. -mint a mesében a látó ember az erdőt... Vagy mint a könyv végén Habakuk próféta: „...olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem."

Tudjuk-e, milyen csodálatos fentről, egy kicsit az Isten szemszögéből szemlélni az átláthatatlan rengeteget? Engedjük-e, hogy Isten vezessen fel bennünket is a panaszok mélységéből a hit magaslatára?

Imádság: „Hinni taníts, Uram, kérni taníts...!"

Ének: 35. zsoltár, 225., 295., 479. dicséret