ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/11.sz.

Lekció: Zakariás 14

Textus: „Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona!"(14, 20)

Mivel Zakariás könyvének a látomásaival az adventi evangélizációs héten foglalkoztunk, ezúttal a befejező fejezeteket vesszük szemügyre. Ezek már nagyon közel vannak az Újszövetséghez, nem csoda, hogy Jézusról is egyre pontosabb, árnyaltabb képet kapunk: Virágvasárnapi bevonulásáról („Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül..." 9, 9), Judás általi elárulásáról („Ekkor kifizették a béremet 30 ezüstöt..." 11, 12), valamint nagypénteki keresztre feszítéséről. („Rátekintenek arra, akit átdöftek..." 12, 10)  Az utolsó fejezetben már a megdicsőült, hatalma teljességében lévő Krisztus áll előttünk („Az Úr lesz a király az egész földön" 14, 9), s a próféta Krisztus uralmának legapróbb részleteiről is tudósít bennünket...: „Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona!"

Gyönyörű és sokat mondó ez a kép... Kezdjük a lovakkal, akik itt már a békességet jelképezik, nem pedig csaták, harcok, háborúk- bennük nem egyszer Istenellenes hatalmak- eszközei és szimbólumai... Sőt, a próféta korábban megvadult és megvakult lovakat is említ (12, 4), itt azonban úgy jelennek meg, mint akik alázatosan alávetik magukat Isten akaratának... Nemrég olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a ló természetétől fogva mennyire empatikus, együtt érző lény... Megfigyelték, hogy szenvedve, fájdalmak árán is elvégzik a szükségben lévő gazdájuk által kért munkát... S ha az embernek képesek a legteljesebb mértékig engedelmeskedni, akkor mennyire békés, kezes „báránnyá" válhatnak majd Teremtőjük kezében...

Zakariás nemcsak a lovakat látja, hanem rajtuk apró csengettyűket is... Nem cirkuszi, parádés, „revü-lovakra" kell gondolnunk, hanem a papi paláston lévő aranycsengettyűkre (II. Móz. 28, 33), melyeket a próféta a lovakra képzel... Vajon miért? Talán azt akarja ezzel kifejezni, hogy ők is Isten szolgálatába állnak, mintha Isten felszentelt papjai lennének...  Vagy legalábbis afféle ministránsok, gondoljunk csak a misében az Úrfelmutatás előtt csengető gyermekekre... Egyébként azt mondják a vallástörténészek, hogy eredetileg a csengetés, vagy éppen a harangozás szokása egyrészt a küszöbön álló démonok elriasztására, másrészt az alvó istenségek felébresztésére szolgált... Itt azonban már senkit nem kell elűzni és senkit nem kell felkelteni, mert minden és mindenki megszentelődik, azaz az egyedül szent Urat tiszteli és dicséri! Igen, még a mindenféle népet a Király színe elé vivő, békés, engedelmes, csengettyűs lovak is...

Rajtuk, t.i. a csengettyűn a felirat: „Az Úr szent tulajdona". Ez pedig a papi homlokdísz (diadém) feliratával egyezik meg! (II. Móz. 28, 36)  Ha Zakariás ennyire tisztán és élesen lát, ez egyben mutatja az idők közelségét. Hogy nincs már messze az az idő, amikor Krisztus dicsősége illetve a föld megszentelődése teljességre jut.

Istennek Lelke „tesztelje le" lelki éles -és közellátásunkat: mennyire látunk nagy, „homályos, távoli masszát" a végső időket tekintve vagy mennyire látjuk pontosan Krisztus közelgő uralmának jeleit? Zakariás látta a lovak csengettyűin a feliratot... Mi látjuk-e? S készek vagyunk-e engedelmeskedni az igének: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!" (III. Móz. 19, 2)

Imádság: Tisztánlátásért és megszentelődésért...

Ének: 47. zsoltár, 251., 398., 488. dicséret