ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/23.

Lekció: János ev. 21, 15-19

Textus: „Bizony, bizony mondom néked; amikor fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. Ezt azért mondta néki, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg az Istent."

Jézus nem beszél mellé... Csak nagyon lényeges, nagyon fontos dolgokat mond! Előző vasárnap, anyák napján (és most is) hallottuk a legfontosabb kérdést, szót, amelyben minden benne van és amely után minden kiderül Péterről: „Szeretsz-e engem?" Igen, ez a döntő kérdés Jézussal kapcsolatban, hogy szeretjük-e Őt? Ma pedig hallhattuk azt a mondatot, üzenetet, amelyben szintén a legfontosabb dolgokat, üzeneteket, információkat sűríti bele Jézus: „Bizony, bizony mondom néked..."

„...amikor fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál..." Benne van ebben a félmondatban az életnek minden lehetősége, szabadsága, kiteljesedése, egyáltalán, amire, ahová eljuthatunk és amit meg tudunk benne valósítani!

Erik Erikson, dán pszichológusnak van egy leírása, elmélete az emberi élet fejlődési szakaszairól. S olyan pontosan leírja ebben, hogy az ember már kisgyermek korában, 1-2 éves kortól nekiindul a világnak, felfedezi annak legalapvetőbb törvényszerűségeit. Tanul, megtanulja a különböző társadalmi szerepeket, beilleszkedik a (készen kapott) világba. S közben már készül arra, a serdülő kortól kezdve, hogy a maga világát is megteremtse, ehhez barátokat, társa(ka)t keres, sokszor otthagyva a régit, az atyai házat... A perifériáról azonban, a következő életszakaszban, a megállapodott felnőttkorban, az ember „középre tör" (a sakkban tanítják, hogy igyekezzünk központi mezőkre lépni, mert ott több lépéslehetőségünk van!) és egyre inkább a másokról való gondoskodás tölti ki az életét... „Felövezed magad..." - régen azért is használtak övet, hogy több terhet tudjanak cipelni, azzal, hogy a kéz felszabadult! Van kikért dolgoznom - mondta valaki a napokban, mikor kérdeztem, hogy nem unatkozol, ugye...?

Erikson leírásának az a legnagyobb értéke, hogy az egész életet úgy láttatja, hogy az egy fejlődés, előremenetel, az öregkor sem visszalépés, annak is megvan a maga életfeladata (életösszegzés...)

„... de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod..."  És benne van Jézus második félmondatában az élet lehanyatló életszakasza (Jung), az öregedés, a kiszolgáltatottság is! Amikor az ember elveszíti szabadságát, erejét, egészségét, életlehetőségeit. (Vagy akár a hitét is... Eszembe jut egy ismerősöm, aki aktív korában hitében és az egyházban is aktív volt, aztán mikor nyugdíjba ment, lelkileg is összezuhant, s a kocsmában fejezte be utolsó éveit...) Főleg a kiszolgáltatottság, amitől nagyon szoktunk félni: nagyon sok beteg- és családlátogatás alkalmával hallottam már, hogy „Tiszteletes úr, csak azért imádkozom, hogy ne szoruljak mások kezére, gondozására..."

„... más övez fel téged..." Végül Jézusnak ebben a kiemelt szavában, képes kifejezésében (a keresztre feszítetteket kötéllel is rögzítették a fához) benne van a Jézusban kiteljesedett, érte feláldozott élet, Péter (és sokak) esetében a mártírsors, igen a halál, amely nem az élet elvesztése, hanem Isten dicsőségét szolgálja!

Sienkievicz: Quo vadis c. regényéből ismerjük azt a hagyományt, miszerint Péter, miután találkozott a vele szembejövő, érte keresztre menő Jézussal, visszament Rómába, s ott halt mártírhalált! Mártírnak lenni azt jelenti, tanúnak lenni. Miről, kiről tanúskodik az életünk? S ha nekünk nem is kell Jézusért odaadni életünket, de a Lélek kérdezze meg tőlünk, hogy mi mit (szolgálatunkat, szabadidőnket, önző szokásainkat stb.) tudunk feláldozni érte?

Azzal kezdtük: egy mondat, amiben minden benne van... Mi még írjuk tovább ezt a mondatot életlehetőségeink kihasználásával, kiszolgáltatottságunknak az Úrtól való elfogadásával, Jézus iránti, halálig (sőt, örökké!) tartó hűséggel!

Ének: 66. zsoltár, 168., 399. és 426. dicséret

Imádság: Idős, beteg testvéreinkért!