ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 17.sz.

Lekció: II. Kir. 6, 24-33

Textus: „Még beszélt velük, amikor a követ már oda is ért hozzá és ezt mondta: Látod, ilyen baj származott az Úrtól! Miért várjak még tovább az Úrra?

Azt hiszem, nemcsak a csalódott, kiábrándult, Istennel szakító Izráeli király szavai lehetnének ezek, hanem nagyon sok mai emberé is: „Miért várjak tovább az Úrra?"

Mégis: meg lehet érteni a királyt, hiszen abban a nehéz helyzetben - Arám körülzárta és kiéheztette a lakosságot - mit láthatott és mit érezhetett országában ill. magában?

Mérhetetlen nyomorúságot. Az még hagyján, hogy a tisztátalan állatnak számító szamárfejért is komoly összeget fizettek az akkori feketepiacokon és állati ürülékből (galambtrágya) készítettek ennivalót, de hogy az anyák már saját gyermekeiket főzték és ették meg... - ennél embertelenebb állapotokat nem lehet elképzelni.

Bár: 1972-ben az Andokban lezuhant egy diáksportolókat szállító repülőgép, akik közül egy tucatnyian életben maradtak, több mint 2 hónapon keresztül éltek a magas, hófödte hegyekben, többek között annak köszönhetően, hogy elhunyt és megfagyott társaik testét, húsát ették meg. A legmegrázóbb annak az édesanyának az esete volt, aki maga ajánlotta fel saját fiának testét a többieknek...

Tehetetlenséget. Szívesen segítene, de nem tud. Neki sincs miből adnia. Hiába szól neki egy asszony, hogy „segíts, uram, király!"

Sokat mondó, hogy néhány száz év múlva szinte ugyanezek a szavak hangoznak majd el (hozsanna = segíts meg, szabadíts meg) egy másik király felé, aki útban van, hogy tényleg segítsen, s megváltsa az embereket bűneikből...

Mi kitől kérünk segítséget? Kihez fordulhatunk, ha tényleg nagy baj van? Megbízunk-e Jézusban, a mi királyunkban?

A király tehetetlenségének egyik következménye: valakit okolnia kell a kialakult helyzetért: Bűnbakkeresés... Kinek köszönhető mindez? Elizeus prófétának, aki - minden bizonnyal - azt tanácsolta a királynak, hogy ne adják meg magukat, mert Isten majd meg fogja őket szabadítani...

Ez az elhárító mechanizmus működik különösen gazdasági, társadalmi válságok idején, mikor minden rosszért egy adott embert vagy közösséget tesszük felelőssé (pl. zsidóság)

A másik következménye a tehetetlenségnek pedig az agresszió, az erőszak, a gyilkos szándék. Ez is elfogadott pszichológiai tény, röviden: a frusztráció, valakinek az akadályozása célja elérésében mindig agressziót eredményez.

Az egészben az a döbbenetes, hogy a király már régen nem népével törődik. Bár gyászruhát ölt, ez nála nem a népével való együttérzés jele, pláne nem az Isten előtt való megalázkodásé, bűnbánaté. Nem az érdekli, hogy hogyan menthesse még azt, ami menthető, egyáltalán, hogy legyen úrrá ezen a válsághelyzeten, hanem egy cél lebeg szeme előtt: fejét venni Elizeusnak, Isten emberének...!

Miért várjak tovább az Úrra? - kérdezik ma is sokan, közvetlenül vagy a médián keresztül látva, érzékelve napjainkban is a nagy nyomorúságot, a tehetetlenséget, az egymással való acsarkodást, az erőszakot.

Miért várjak tovább az Úrra? Mert „már csak egy Isten menthet meg bennünket!" (Heidegger) Mert Ő -Jézusban- közelebb van hozzánk, mint gondoljuk! Mert Ő szeret minket!

Imádság: A szegénységben, kilátástalanságban élőkért

Ének: 47. zsoltár, 256., 275. dicséret