ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/48.sz.

Lekció: János ev. 16, 16-23

Textus: „Egy kis idő még és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." (Jn. 16, 16) „Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra." (20-21v.) „...és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." (23.v.)

Múltkor nálunk volt a mosógépszerelő, s mérgelődött: „Mindenki a rövid programot használja, pedig a gépnek is idő kell, hogy rendes munkát tudjon végezni..." Majd így folytatta: „Igen, az idő, az a fránya kis „t", abból sosincs elég... Az gyorsan leketyeg... Pedig azon múlik minden... Az visz minket a sírba... Az a vacak kis „t"..." Ma, advent 3. vasárnapján Jézus kis idejéről, kis „t"-jéről szeretnék beszélni, arról, hogy az mennyire más!

„...Egy kis idő, és megláttok engem..." -mondja Jézus búcsúbeszédeiben tanítványainak, s mindenek előtt ezzel halálára és feltámadására utal. Itt a kettő között lévő 3 nap a kis idő... Mégis a világtörténelem legfontosabb hétvégéje ez, egy új világ kezdete! De Jézus rejtélyes mondata János evangélista olvasóinak  (és nekünk!) az Ő közeli visszatérésére is vonatkozik, vigaszként, biztatásként, hiszen abban az időben kezdődtek az első komolyabb, véresebb keresztyénüldözések. Igen, Jézus feltámadása az az előjel, amely viszonylagossá, reménytelivé, „kis idővé" teszi a mi időnket is, ezt a második adventi időt, amikor mi is Jézus visszatérését várjuk... Bár hívő körökben is egyre többet beszélnek az „idők jeleiről" (lásd Mt. 24), nekünk be kell érni azzal, hogy „azt a napot vagy azt az órát senki sem tudja (...) csak az Atya egyedül", s hogy visszajön Jézus! Milyen tehát a Jézusi kis „t"?

Nem az elmúlás, hanem az új megszületésének ideje! Új korszak kezdődik! Új élet. Átmeneti, „vajúdó idő..." (Bódás János) Olyan szépen fejezi ki ezt Jézus a születéses hasonlattal a 20.-21. versekben! De vajon a nagy rohanásban megértjük-e ezt?

Erről szól Ákos egyik legismertebb dala: „Én nem kérek mást csak elég időt, érteni, keresni Őt, aki félt és remél, és meghív, hogy láss igazán, csak időt, én nem kérek mást!"

Hiszem, hogy ez a kis idő nem csak a megértéshez elég idő, hanem arra is, hogy a szenvedés benne örömre forduljon. Mert valljuk meg, valahol szívünk mélyén azt reméljük, hogy a mi hitünk, mintegy páncél megvéd minden támadástól, problémától, gyötrelemtől. S ehelyett nem egyszer azt éljük át, mintha a Sátán, akiről múlt vasárnap szóltunk, mintha minket még erősebben kisértene, még keményebb próbák elé állítana... Ráadásul - azt tapasztaltam - hogy ez az adventi időszak, a közelgő ünnep fénye és ténye még inkább felszínre hozza (akár egyéni, akár közösségi, nemzeti szinten, lásd erdélyi forradalom, dec.5 - népszavazás stb.) mindazt, ami a mélyben, a sötétben lappang... Szintén tapasztalat, hogy a nehéz idők hosszabbnak tűnnek, már-már örökkévalóságnak, milyen csodálatos, hogy Jézusnál ez „összezsugorodik", s az öröm ideje, az elvehetetlen öröm ideje (22.v.) pedig „megnyúlik..." „Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul..." -mondja Jézus.

„Nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt..." -igen, ez a kis idő a felejtés ideje is... (Mi csak bosszankodni szoktunk, hogy mindent elfelejtünk, pedig mekkora áldás is lehet!)

Jézus olyan szépen keretbe foglalja advent tanítását a kis „t"-ről: Azzal kezdődik ez az igeszakasz, hogy Jézus „leleplezi" tanítványait, hogy nem értik ezt a bizonyos kis időt (19.v.), nem merik megkérdezni, hogy mi is ez, mire is vonatkozik, s azzal zárul, hogy elmondja: „ ...azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." (23.v.) A kérdések, kétségek (és a szenvedések, az elmúlás, a halál...) megszűnésének ideje is tehát Jézus kis „t"-je, ezért töltse be szíveinket Istennek Szentlelke őszinte örömmel ma is, advent 3. vasárnapján!

Imádság: „Én nem kérek mást, csak elég időt, érteni, keresni Őt...!" Ének: 235, 308, 489. dicséretek