ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/8.sz.

Lekció: János evangéliuma 4, 1-15, 27-29

Textus: „Az asszony így szólt: Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?" (...) „...de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (...) Az asszony pedig otthagyta korsóját..." (Jn. 4, 11, 14, 28)

Nem tudom, hallottak-e már a bibliodrámáról? Ez egy nagyon érdekes és komoly önismereti, közösségépítő és spirituális módszer, gyakorlat, játék (?), melynek elsődleges célja a Szentírás teljesebb megértése és megélése. Ennek során a csoport tagjai egy kiválasztott bibliai történetet játszanak el, oly módon, hogy minden résztvevő „belebújik" egy szereplő, egy tárgy vagy éppen egy érzés „bőrébe", majd a végén, a szerepet levéve elmondják, hogy hogy érezték magukat, milyen új üzenetet kaptak az Igéből.

Ma -úgy gondoltam- hogy ilyen bibliodrámás módon dolgozzuk fel samáriai asszony történetét. A képzeletbeli játék során 3 tárgy +1 (tárgy?, fogalom?, személy?) elevenedik meg lelki szemeink előtt: a kút, a merítőedény, a korsó és az élő víz...

Kút: - Jó nektek, ti mozgásban vagytok... Nekem viszont itt kell állnom... Évszázadok óta...És mindenkinek vizet kell adnom... Mindenkinek rendelkezésére kell állnom... Mindenkinek meg kell felelnem...Mindenkinek! Zsidónak és samáriainak, hívőnek és hitetlennek, jónak és rossznak, férfinak és nőnek, szentnek és szajhának... Nem tehetek különbséget az emberek között... Mert én vagyok a kút... (kikacsintás a szerepből...: Én vagyok a lelkész, a tanár, a postás, a kalauz, a bolti eladó, a családapa, a nagymama...) És mindenkinek vizet kell adnom (...és mindenkinek mosolyognunk kell, egy jó szót szólni, megfelelni...) ...Mert ez a dolgom... (hivatásom, foglalkozásom, családi szerepem, elvárás...) ...ez az életem...!

Merítőedény: - Igen, én mozgásban vagyok... Egyszer fent, máskor lent... Magasság és mélység... Magam fölé kerülök és magam alá zuhanok...(Ismerős? Depresszió... Amikor semmi nem érdekel...) Viszont nem tőlem függ a sorsom...: Felemelnek...(a család, a közösség, a gyülekezet...) és leengednek...(ugyanők...) Feltöltekezek (egy istentisztelet, egy nagy beszélgetés, film, kirándulás, elvégzett munka...) és kiürülök...(üres vagyok, kimerült, megfáradt...)

- Jó neked korsó, te önmagad lehetsz, te szabad vagy, de nekem nincs saját életem, csak ingázok a kút és közötted...Föl és le...

Korsó: - Valóban, szabad vagyok, sokfelé járok, sok mindent láthatok...De...Mindig itt kötök ki nálatok... Rátok szorulok...S az igaz, hogy önmagam lehetek -karcsú vagy testes, antik vagy modern, díszes vagy egyszerű, zárkózott vagy átlátszó...- de... Nem vagyok elég magamnak... Önmagamban nem lehet teljes az életem... És nincs megállás...Járok kézről kézre...(házról házra, lélektől lélekig, ágyról ágyra...) És megrepedhetek..., és elfolyathatom vizem életem, s nincs, aki virágmagokat szór utamra, hogy másnak öröm és áldás legyen az én sebzettségem... És összetörhetek...(„...nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer, hol volt, hol nem volt a világon egyszer..." Kosztolányi: Halotti beszéd) És... És otthagyhatnak a kútnál...! Elfeledkezhetnek rólam...! Háttérbe szorulhatok...! Mert lehet valaki nálam (a kútnál, s a merítőedénynél) is fontosabb...!

- Ki vagy te? Mi vagy te? Mit (kit) keresel itt? Te mit tudsz? Mit tudsz adni?

Élő víz: - Én vagyok az élő víz! Igen, én élek! S nem szorulok másokra... Magamnak is elég lennék...Sőt, csordultig lehetnék... És mégis...: Megüresítettem önmagam... S nem szorulnék korlátok, szokások, formák közé... És mégis...: Emberi formát vettem fel...Hogy miért? Mert nem magamnak akarok élni (és meghalni és feltámadni...), hanem érted...! Érted...? És életet akarok adni neked... Értelmes, áldásos, gyümölcsöző életet...! Sőt, örök életet! Én magamat adom neked, én, Jézus Krisztus! Én mondom: „...de aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

Hallottuk ezt a komoly játékot, ezt a képzeletbeli, mégis valóságos történet. A mi élettörténetünket... Melyik tárgyat választanánk, melyikkel tudnánk azonosulni...? S érezzük-e, hogy szükségünk van az élő vízre, Jézus Krisztusra?

Imádság: A kutakért, a merítőedényekért, a korsókért...

Ének: 30. zsoltár, 345., 478. dicséret