ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 15.sz.

Lekció: II. Kir. 6, 8-23

Textus: „Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok." (9.v.) „És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal." (17.v.) „Nagy lakomát rendezett tehát nekik (t.i. az arám katonáknak), és miután ettek, ittak, elbocsátotta őket (Elizeus)." (23.v.)

Emlékszünk még arra a kátékérdésre, hogy mit használ nekünk Krisztus feltámadása? „Először, hogy az Ő feltámadásával a halált meggyőzte, hogy minket részeseivé tehessen az Ő halálával szerzett igazságának. Másodszor, hogy az Ő ereje minket is új életre támaszt fel. Harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak biztos záloga!" (H.K. 45)

Ma is hasonlóan tegyük fel a kérdést az újabb Elizeus-történetünk alapján: mi haszna (java, előnye, többlete) lehet a mindennapokban a hívő embernek a hitetlennel szemben?

A hívő ember többet tud...! Persze, nem tárgyi tudás, talán még csak nem is életbölcsesség tekintetében, hanem lelki értelemben. Amit így nevezhetnénk, hogy őszinte önismeret, bűnismeret. (pl. alkohol betegek gyógyulásának is fontos feltétele) Hogy tudom, milyen vagyok Isten előtt! Hogy Előtte merek szembenézni önmagammal! Hogy ismerem a gyenge pontjaimat, tudom, hol támad a Kísértő (az Ige, az Élet könyve alapján) - ahogy Elizeus, Isten embere is tudta, hol várható az arám csapatok betörése Izráelbe.

A hívő ember többet lát...! Az arámok bosszúja most már

Elizeus ellen irányul, hatalmas sereggel körbeveszik a várost, ahol tartózkodik, szolgája kétségbeesik, ám Elizeus imádkozik érte, hogy többet lásson: s ekkor már ő is látja Isten felmentő seregeit...

Igen, a hívő ember nemcsak egy műtét legrosszabb eshetőségét látja, hanem Isten vigyázó, féltő karját is... Nemcsak a családi életünket fenyegető veszélyeket, hanem az Általa készített áldásokat, örömöket is... S nemcsak egyházunk, népünk vészterhes jövőjét, hanem Urunk segítségét is...

A hívő ember többet ad...! Nagyobb szíve van... Válaszként Elizeus nemes bosszúja: ugyan átmeneti vaksággal Samária közepébe vezeti az arámokat, de a kor szokásával ellentétben nem mészároltatja le őket, hanem... megvendégeli őket...! Így érezteti velük, hogy más kezekben vannak...! Más hatalom tartja őket fogva, pontosabban: teszi őket szabaddá...! „Itt más erő az Úr...!" - énekelte húsvétkor az énekkar egyik ifjúsági énekében.

Elizeus ezzel a tettével is már Jézusra mutat előre: „Szeressétek ellenségeiteket...! Sőt, Jézus azt is hozzáteszi: „...ha azokat szeretitek, akik titeket szeretitek, mi a jutalmatok?" Mi hasznotok abból...? Mennyivel vagytok többek a világnál...?

Paul Ricour francia keresztyén gondolkodó világtörténelmi jelentőségűnek, „gondolkodásbeli forradalomnak" nevezte ezt a jézusi szemléletet, etikát, melynek lényege, egyszerűen: többet adni, mint a mi jár, mint ami elvárható...

Anyagias, önző és haszonelvű (utilitarista) világunkban tudunk-e imádkozni azért, hogy többet tudva önmagunk hiányosságairól, többet lássunk a világban Isten hatalmából, s így többet tudjunk adni -ebből a hatalomból, erőből, szeretetből - másoknak is...!

Ének: 42. zsoltár, 161., 295., 462. dicséret