ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/30.sz.

Lekció: II.Kor. 12, 1-10

Textus: „Legszívesebben tehát az erőtlenségekkel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem." (II.Kor., 12, 9.b.)

Egy rendőr szomorúan mondja a barátjának:

- Képzeld, nem sikerült az érettségim...

-Miért, mit húztál?

- „A szeptember végén"-t.

- És nem tudtad?

- De igen. Mondtam hogy 29., 30., 31...

- Te, hát ez volt a hiba: szeptember csak 30 napos...

Az érettségi időszakon már túl vagyunk, szeptember vége még odébb van, viszont most nyáron és mindig időszerű a lelki érettség kérdése... Ki mivel dicsekszik, miben akar nagy lenni, mit tart fontosnak...? - e kérdések mentén -Pál szavai alapján- három lelki érettségi szint különböztethető meg, nézzük meg ezeket!

Éretlen, gyermeki szintnek tekinthető, ha valaki földi, anyagi jellegű dolgokkal kérkedik. Amikor a kislányok azzal dicsekednek, hogy „nekem szebb a ruhám, be-be...", a kisfiúk pedig hogy „nekem 10 matchboxom van, neked meg csak 9", ez ugyanaz a szellemi-lelki gyermekdedség, mint amikor a „fölnőttek" -igaz, burkoltan, mert tudják, hogy a dicsekvés az gyerekes dolog...-azzal hozakodnak elő, hogy ki mi-mindent ért már el az életben: lehet dicsekedni egészségünkkel (vagy éppen betegségeinkkel...), életünk teljességével, családunkkal, unokáink érettségi bizonyítványával, társadalmi megbecsülésünkkel vagy éppen annak hiányával, „pedig ha tudnák, hogy ki vagyok én..."

„Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (I.Kor. 4, 7) -tanítja Pál a gőgös korinthusiakat, s persze, bennünket is...

Vallásos szintnek nevezhetjük a következőt, amikor az ember a vallás, mint emberi teljesítmény bűvkörében él... Hogy én mekkora hívő vagyok, hogy milyen erős hitem van, hogy milyen hitbeli magaslatokra jutottam már fel...

Pált is megkísérti ez a fajta szemlélet: Elmeséli E/3-ben a korinthusiaknak egy különleges lelki élményét, amikor „elragadtatott a harmadik égig..." (2.v.) Amit csak a kiváltságosok, a nagyok -Mózes, Illés, Péter, Jakab, János-élhettek át... A hit bajnokai... Ma is vannak ilyen keresztyének, akik fontosnak tartják az ilyen átéléseket, látomásokat, elragadtatásokat, s nem is zárhatjuk ki, hogy Isten ilyen eszközöket is felhasználhat a hívő ember életében. De... 1, Az elragadtatás nem bizonyítéka Isten jelenlétének, nem fokmérője a hitnek, hiszen jógik, okkult erőkkel kapcsolatban állók, vagy klinikai halált átéltek is „elhagyhatták testüket..." 2, Fennáll az elbizakodás veszélye, ahogy Pál esetében is történt: „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe..." (7.v.) Igen, Isten ilyen tövisekkel (rosszakarók?, kísértések?, betegségek?)  látszólag „megbuktat", de ezt csak azért teszi, hogy eljuss a legmagasabb szintre, meglegyen a „lelki érettségid"...

...ez pedig a kegyelem szintje! „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz." (9.a.) Amikor azt éled át, hogy „jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, meztelen, hogy felruházz, árván, bízva, hogy megszánsz..." (458/3.v.) Amikor eljutsz odáig, hogy „én a magam erejéből lettem senki..." Amikor már nem mulandó anyagi, földi dolgokkal dicsekszel és kérkedsz, nem is vallási teljesítményednek, hitbeli erődnek, szárnyalásodnak pozitív elbírálásában reménykedsz, hanem „legszívesebben tehát az erőtlenségekkel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem." (9.b.) Amikor  szenvedéseidre, töviseidre, bukásaidra is úgy tudsz tekinteni, hogy azokból Isten ereje teljesedik ki, s az Ő országát munkálják!

Akkor mindegy, hogy közeledik a szeptember vége, az elmúlás, a halál... Akkor mindegy milyen magasságig jutottál tanulmányokban, munkában, anyagiakban, a hitben... Akkor átélheted Isten csodálatos erejét, kegyelmét, szeretetét!

Imádság: „Lelki próbáimban Jézus légy velem...!" (338.1.v.)

Ének: 86., 251., 278. és 338.