ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/43.sz.

Lekció: Róm. 8, 1-17

Textus: „Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által." (Róm. 8, 10)

Apostoli hitvallás magyarázata 10.. „ Hiszek Szentlélekben.."

Úgy gondolom, a Szentlélekkel kapcsolatban két véglet figyelhető meg: Egyrészt továbbra is „mostohagyermek" a Szentháromság személyei között, ahogy Keresztelő János tanítványai mondták Pálnak Efezusban: „Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek..." (Ap.csel. 19, 2) Másrészt az egyház a Szentlélek felfedezésének mámorában él, gondoljunk a karizmatikus felekezetek térhódítására szerte a világban, ill. arra a „jóslatra", amely - eszerint - beteljesedni látszik: A XIX.sz. az Atyáról (racionalizmus), a XX. sz. a Fiúról, Jézus Krisztusról (Barth Károly, pietizmus) szólt, a XXI.sz. pedig a Szentlélekről fog szólni...

Hitvallásunk 3. fő részéhez érkeztünk, nézzük meg kicsoda a Szentlélek, s hol, hogyan munkálkodik?

Talán Augusztinusz egyházatya mondta azt a frappáns hasonlatot, miszerint az Atya olyan, mint a nap az égen, a Fiú, mint a fény, amely elérte a földet, s a Szentlélek, mint a nap melege, amelyet az arcunkon érzünk... Sőt, a szívünkben, a lelkünkben... Igen, a Szentlélek a bennünk lévő élő Isten! Mindhárom szó fontos: Bennünk lévő - valaki így mondta, hogy Ő még magunknál is közelebb van hozzánk! Aztán élő, azaz „nem szép emlék, nem elvont gondolat, nem lábjegyzet a történelemhez, nem sejtelem a világban tájékozódó ember szívében, nem költői felsóhajtás, nem minden jónak szótári gyűjtőneve, - hanem élet!" (Dr. Szabó I.) Végül: Ő Isten! Aki

nélkül nincs élet, Aki életet ad! Embernek, egyháznak, világnak!

Az embernek úgy, hogy megjeleníti benne a krisztusi új embert. Ahogy Pál írta: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!" (Gal. 2, 20) Elvezet az igazságra, vigasztal, szabadságot ad, Isten gyermekévé tesz, könyörög értünk, életünket gyümölcsözővé teszi - felsorolni is sok a Szentlélek életjeleit a keresztyén ember életében! Eperjes Károly mondta egy interjúban, hogy egyszer megállította egy hölgy, s könnyes szemmel azt mondta neki: Művész úr, hallottam magát Istenről beszélni, megkeresztelkedtem, megtértem, s most élek! Igen, a Lélek életet ad az embernek...

Az egyháznak úgy, hogy létrehozta és fenntartja! Mint Krisztus testét, élő szervezetként, orgazmusként élteti. Bennünket felhasználva a karizmák, a kegyelmi ajándékok által, (I. Kor. 12) ugyanakkor túlnőve rajtunk, meghaladva hiányosságainkat és képességeinket... Lerombolja a köztünk lévő belső emberi, kulturális, vallási válaszfalakat, s azt is, ami a világtól elválaszt, a misszió érdekében! Igen, a Lélek túlvezet bennünket az egyházon... Az egész világról van szó!

A világnak pedig úgy, hogy megteremtette, azzal bennünket sorsközösségbe von, s újjáteremti! A teremtés hajnalán már Isten Lelke lebegett a vizek fölött. A legrégebbi őskeresztyén himnuszok hirdetik és kérik a Lélek teremtő munkáját: Veni Creator Spiritus! Ránk is szüksége van a hiábavalóság alá vettetett világnak: „...sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését! (Róm. 8, 19) De tőlünk függetlenül is - azt ígéri Isten - „kitöltök Lelkemből minden halandóra" (Ap.csel.2, 17), új eget és új földet teremtve! (Ézs. 65, 17)

Felfedezzük-e magunk, egyházunk-gyülekezetünk és teremtett világunk számára Isten élő Lelkét?

Imádság: Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám!

Ének: 125. zsoltár, 238., 463. dicséret