ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/24.sz.

Lekció: János ev. 8, 13-29

Textus: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn. 8, 12)

Egy hete ott hagytuk abba, hogy a képzeletbeli színpad közepén már csak Jézus és a házasságtörő asszony maradt, a vádló farizeusok megszégyenülve távoztak, az asszony kapott egy új esélyt az életre, s mellette Jézus, mint valami reflektor sugározza Isten életet adó szeretetét: „Én vagyok a világ világossága..."

Korábban beszéltünk arról is, hogy a lombsátor ünnepen vagyunk. Ez egy vidám, hálaadó, örömteli ünnep, „az ünnep", s az utolsó napon a templom udvara fényárban úszott, beragyogta az egész várost (hogy a fáklyatánc látványosságát már meg se említsük...), s ezt az elképesztő fényességet is képzeljük oda Jézus szavai mögé: „Én vagyok a világ világossága..."

Izráel népe ünnepeiben nemcsak hátrafelé nézett, hanem előre is. Várták azt, amit Ézsaiás próféta már több évszázada megjövendölt: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad..." (Ézs. 60, 1-2)  Igen, ezt a jövőt várták, s akkor egyszer csak Jézus megszólalt: itt vagyok... én vagyok... „Én vagyok a világ világossága..."

Azóta eltelt 2000 év... Azóta sokszor elhangzott ez az ige... felragyogott ez a fény... s hiszem, hogy nincs annyi felvilágosult elme, felkapott sztár, vibráló, világító okos telefon és PC-monitor a világon, amely elhomályosíthatná Jézust... Nézzük ezt a világosságot!

Annál is inkább, mert ez az egyetlen leleplező, átvilágító világosság! A felszínen talán még tudunk szép képet kiállítani magunkról, de a lélek mélye... Mint az óceán, a sötétség birodalma... Láttam képeket, milyen bizarr, ijesztő tengeri lények élnek 2-300 m-re a felszín alatt... Ösztönök, vágyak, tudatalatti gondolatok torz megnyilvánulásaival együtt Jézus gyógyító fényébe (fényterápia!) állhatunk! Valós látleletet kaphatunk magunkról! Mindjárt látni fogjuk: A bűn nemcsak beteggé teszi az embert, hanem eltávolít az élet Urától, „meghaltok bűneitekben..." -mondja többször is Jézus.

Aztán ez az igazi utat mutató világosság! A zsidóság azt vallotta, hogy a világosság, a törvény az ő birtokukban van, s ez vezeti a népeket is üdvösségre. Kitéve-betéve tudták a törvényt, mint ahogy ti is, Kedves Konfirmandusok, oda-vissza megtanulhatjátok a kátét, nem ez számít... Hanem az, hogy az a szeretet, amit Jézus hozott a világba, s amely megszégyenítette a törvénytudó farizeusokat, abból mennyi van a szívetekben? Az merre viszi az életeteket? Joó Sándor mondta egy igehirdetésében, hogy sötétségben csak csavarogni lehet, céltalanul, egyedül a világosságban lehet vándorolni, határozottan cél felé menni...!

Végül: Jézus, a világ világossága életet adó, éltető világosság!

Ahogy fény nélkül nincs élet, Jézus nélkül is csak vegetálhat az ember, aminek a vége a már említett nagyon súlyos mondat, tény, ítélet: „...meghaltok bűneitekben..." Jézus viszont hitet, reményt, szeretetet ad, egy szóval: életet! Albert Schweitzer mondta, hogy annyi energia van a világban, amennyi reménység! S Jézus örök energiaforrás! Olyan gyertya, amely nem alszik el, reflektor, amely nem ég ki, nap, amely nem jön le az égről... Nagy élményem volt néhány éve Finnországban -meséltem-a fehér éjszakák, éjfélkor is olyan világos volt, mintha reggel lett volna... Jézussal nincs az a reménytelen családi helyzet, gyógyíthatatlan betegség, vigasztalan gyász, amikor sötét lenne, vele sötétben is világos van! Mert Ő a világ világossága!

Kedves Konfirmandusok! Örülök, hogy mára, a vizsga alkalmára ez az ige jutott nektek, ez kísérhet benneteket a konfirmációra: „Én vagyok a világ világossága..." Igen, (bűnt) leleplező, utat mutató, életet adó világosság!

Imádság: Azokért, akik Jézus nélkül élnek...

Ének: 66. zsoltár, 200. és 234. dicséretek