ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/46.sz.

Lekció: Máté ev. 7, 1-5

Textus: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! - miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát."

Megjegyzést teszünk... Megszóljuk... Kritikával illetjük... Pálcát törünk felette... Vagy egyszerűen csak elmondom róla/neki a véleményem... Egyszóval, ítélkezünk... Megdöbbennénk, ha tudnánk mennyit töltünk ezzel... Minden közegben, közösségben, fórumon... Minden formában...

De vajon miért szeretünk ítélkezni? Azt mondják a pszichológusok, ennek (is) funkciója van, jó érzéseket generál, a rosszat pedig csökkenti. A lélektan projekciónak/kivetítésnek nevezi ezt a jelenséget. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, késztetései, indulatai, amelyeket - hogy ne a mi lelkünk mélyén keltsen feszültséget - egyszerűen rávetítjük a másikra. Azaz, ítélkezünk... Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus a lélek gyorsan ható fájdalomcsillapítójának nevezte...

Miért szeretünk élni ezzel a „szerrel"? Mert megvannak a látszatelőnyei... Többek között nem a „magam nyomorával" kell ilyenkor foglalkoznom... Ilyenkor bátornak, erősnek érzem magam...(Jól megmondtam neki a magamét...) Aztán szintén vonzó ebben, hogy felsőbbrendűnek gondolom magam, fölé kerekedem, nagyobbnak gondolom magamat annál, akit leszólok... Nem mellékesen a tökéletesség illúziójában ringatom magam, én vagyok az erkölcsi tökély...

Amikor ítélkezünk, mindig a saját belső lelkivilágunkat tárjuk fel, azt látunk és azt mondjuk, ami bennünk van, igen, az ítélkezés mindig az ítélkező emberről szól. Ismerik a korinthusi bölcs történetét? A korinthusba menő út mentén ült. Arra jött Athénból egy idegen. Milyen emberek laknak itt? - kérdezte. S ott nálatok Athénban milyen emberek élnek? - kérdezett vissza a bölcs. Semmirekellő, csaló, hazug népség - mondta a vándor. Nincs szerencséd, itt is ugyanolyanok az emberek, lusták, lopók, megbízhatatlanok... A vándor ezzel búsan folytatta útját. Nemsokára újabb idegen érkezett Athénből, s ő is kérdezte az öreget, hogy milyenek errefelé az emberek..? Aki nála is visszakérdezett, hogy és ott Athénban? Barátságosak, segítőkészek, becsületesek... - válaszolta az utas. Szerencséd van, itt is ilyenek az emberek, jószívűek, őszinték, befogadók. S a vándor vidáman ment tovább a város felé... Mindkét jelenetet látta és hallotta egy fiatalember, aki megkérdezte az öreget, miért volt kétszínű, miért mondott mást a egyiknek, mint a másiknak? Erre a bölcs azt felelte: Tudod fiatal barátom, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanakvással van tele, az mindenütt csalókkal, hazugokkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti be, az mindenhol barátságos emberekre talál...

Miért nem szabad ítélkeznünk? Mert a szavakkal akár ölni is lehet... Talán ismerjük annak a kis termetű embernek a történetét, akit töpörtyűnek csúfoltak, s egy napon öngyilkos lett. Zsebében egy cetlivel: Minek éljen tovább egy töpörtyű..? De nemcsak a másik ember lelkét rombolják a bántó, rosszindulatú, ítélkező szavak, hanem egy közösséget is tönkre tehetnek. Akár egy keresztyén gyülekezetet is... Jakab apostol írja, hogy a nyelv olyan mint egy kis tűz, amely egy nagy erdőt is lángba boríthat! Igen, ennek a lelkületnek nincs helye Jézus gyülekezetében, mert nem építi Isten országát. Isten országa a bűnbocsánatra, a feltétel nélküli szeretetre és az elfogadásra épül, nem az ítélkezésre!

Hogyan lehetünk nem ítélkezők? Talán meg fognak lepődni, de először is humorral..! Nézzük csak meg, Jézus is a humor eszközével élt, amikor a maga szemében a gerendát nem, de a másikéban a szálkát is meglátó ítélkező emberről beszélt. Szálka és gerenda... Végletek, össze nem illő dolgok... Nem reális. A humorral egy kicsit kilépünk a halálos valóságból... Humorral és öniróniával... Amikor nem másokon gúnyolódunk, hanem a  magunk esendőségét, gyengeségét, kicsinységét is felvállaljuk... Aztán imádkozva. Olyan jó lenne minden napot azzal az őszinte, Istenhez intézett kéréssel kezdeni, hogy „Tiszta szívet teremts bennem, ó Uram..!" Hiszen tudjuk, amivel tele a szív, azt szólja a száj... Végül - és mindenek fölött - Jézusra nézve, hallgatva. Ha valakinek, neki egyedül állt volna jogában pl. a házasságtörő asszonyt elítélni, erre mit mondott a vádlóinak? Aki nem bűnös közöttetek, az vesse rá az első követ..! Majd az asszonynak? Én nem ítéllek el téged, eredj el, s többé ne vétkezz..!

Imádkozzunk, hogy ne ítélkezzünk, hanem lehessünk az ítélkezés áligazságait, önbecsapását, veszélyeit átlátó, Jézus tiszta, alázatos, másokat  elfogadó lelkületét naponta kérő emberek! Énekek 138, 168, 465